SANGHAJ, AZ ÖRÖKKÉ PEZSGŐ VÁROS
– Először 2008 augusztusában utaztam ki Sanghajba. A Külkereskedelmi Főiskolán két kötelező nyelvet kellett tanulnunk, nekem ez az angol és a német volt. Emellett pedig a szakom – nemzetközi kommunikáció – lehetővé tette, hogy egy harmadik nyelvet is elsajátítsak. Mivel már a kínai piac akkor is rohamosan fejlődött, érdemesnek láttam belevágni a kínai nyelv elsajátításába. Harmadévesen elnyertem egy nívós ösztöndíjat, amit mind a mai napig nagyon kevesen kapnak meg Magyarországon. Ezáltal egy tanéven keresztül tanulhattam odakint a kínai nyelvet, Sanghaj egyik leghíresebb egyetemén, majd egy év múlva hazatértem. Szeptembertől februárig az Ázsia Centernél voltam szakmai gyakorlaton, februárban pedig kiküldtek Sanghajba dolgozni: az ottani iroda megnyitása és olyan kínai kis-és középvállalatok keresése volt a feladatom, akik Európában szerették volna bővíteni a piacukat. Nagyjából két és fél év után váltottam, és egy kereskedelmi cégnek dolgoztam ugyancsak Sanghajban, mint üzletfejlesztési és marketing igazgató. Közép-kelet-európai termékeket értékesítettünk Kína nagyobb városaiban. Egy évig dolgoztam ott, majd 2013 májusában hazajöttem.
Fodor Péter Ákos
– Sanghajba érkezve egy teljesen más kultúrába csöppentem. Korábban nem igazán voltam külföldön, nem ültem repülőn, egyedül voltam, a kínai nyelvet csak alap szinten beszéltem. De mivel szeretem a kihívásokat, és rugalmas embernek tartom magam, így hamar belerázódtam a helyzetbe. Külföldiekkel tanultam egy osztályban, akik közül sokan ún. kultúr-sokkot kaptak. Nem tudták megszokni a kínai mentalitást, a szokásokat, a 25 milliós nagyváros vibrálását, és a családjuk hiányát. Engem csupán karácsonykor ért utol némi honvágy, amikor skype-on keresztül néztem, ahogy a családom itthon díszíti fel a fát, de néhány héten belül ez is elmúlt. Hozzászoktam a sanghaji élethez, az évek során pedig tárgyalási szinten sikerült elsajátítanom a kínai írást, olvasást és beszédet.
– Sanghaj egyik legbecsülendőbb tulajdonsága az emberek életvidámsága. A kínaiak éjt nappallá téve dolgoznak. Kínában sokan szegénységben élnek, mégis a legtöbb ember mosolyog és többnyire kedvesek egymással. A magyarok ezzel szemben sajnos sokkal mogorvábbak, nem tudnak örülni a másik sikerének, holott ez egy megszívlelendő példa lehetne számunkra. Ez nemcsak Sanghajban van így, hanem általában igaz az ázsiai országokra, főként a Fülöp-szigetekre, ahol folyton viccelődnek, tudják, hogyan élvezzék az életet, annak ellenére, hogy a gazdaságuk meg sem közelíti pl. a magyarokét. Egészen más úgy végigsétálni az utcán, ha az ember azt tapasztalja a másik arcán, hogy a körülötte lévők jól érzik magukat a bőrükben.
– Egy másik vonás, ami különösen megragadta a figyelmemet, a kínaiak összetartása. Egyszer láttam a tévében, amikor a Három-szurdok gátat építették és egy idős bácsi a saját kezével bontotta el a házát, mert az útban volt a gátnak és kitelepítették onnan. Amikor a riporter megkérdezte tőle, hogy nem bánja-e, hogy el kell hagynia az otthonát, azt felelte, nem, mert ő csak egy kis fogaskerék a nagy gépezetben, és ha Kína helyzete ettől jobb lesz, akkor az őt boldoggá teszi. Ők tudják, hogyan kell egészben gondolkodni. Persze ehhez hozzájárul az is, hogy Kínában felülről mindent szabályoznak, kisebb a szabadság, mint Magyarországon, de ennek előnyei is lehetnek, nemcsak hátrányai.
– Természetesen rengeteg dolog hiányzott itthonról. Főként a családom, barátaim. Velük interneten keresztül tartottam a kapcsolatot. Lelkes szurkoló lévén, nehezen viseltem az újpesti futball meccsek hiányát is. És bár rövid idő alatt megszerettem a kínai ételeket, gyakran hiányoztak a hazai ízek. Ezt úgy oldottuk meg, hogy hétvégenként összeültünk a magyar barátokkal, pókereztünk és közben valaki mindig készített valamilyen magyaros ételt. Amit viszont nem lehetett kivédeni, az a friss levegő hiánya. Sanghajban nagyon nagy a szmog, és a nap végén ilyenkor már érezni lehet, hogy nehezebben jut az ember levegőhöz. Ugyanilyen nehezen elviselhető az időjárás: Sanghajban a nyár májusban kezdődik és októberig tart, júniustól szeptemberig 35 fok felett van a hőmérséklet, a páratartalom pedig gyakran meghaladja a 90 %-ot. A magyar lányokat világszerte dicsérik, nem hiába, és bár a keleti lányok is szépek, az ő gondolkodásmódjuk sokkal materiálisabb. Sokuknál az anyagi biztonság az első és nem az érzelmek, hanem az, hogy minden meglegyen a stabil családi háttérhez.
– Ha vissza kell gondolnom a legemlékezetesebb sanghaji élményemre, az az első időszakhoz kötődik. Két-három hete lehettem kint, amikor egy japán lánynak udvaroltam. Ültünk egy étteremben, én Magyarországról, Sátoraljaújhelyről, ő Japánból, közben kínaiul beszélgettünk, és az volt ebben az egészen furcsa helyzetben a letaglózóan csodálatos, hogy mégis megértettük egymást. Ez volt az első sanghaji élményem, amikor büszkeséggel dőltem hátra.
VESZPRÉM, EGY ÚJ FEJEZET
– Négy és fél év sanghaji tartózkodás után tértem haza tavaly májusban. Veszprémben még sosem jártam, de egy nagyon jó barátom, Ujváry Gergely, akivel együtt töltöttünk pár évet odakint, itt alapított céget. Szerettem volna egy ideig Magyarországon maradni, és amikor felajánlott a cégénél egy állást, igent mondtam. Így július eleje óta élek itt. Ipari felhasználásra szánt széles-formátumú-, és címke nyomtatókat értékesítek világszerte. A gépek szoftvere a Pannon Egyetem közreműködésével együtt lett kifejlesztve.
– Kezdetben egy kicsit furcsa volt egy 25 milliós metropolisz után egy vidéki városban letelepedni, de rugalmas vagyok, így nem volt nehéz a váltás. Sanghaj folyamatosan pezseg, éjszaka sincs megállás, Veszprémben sokkal kevesebb a nyüzsgés, nyugodtabb az élet, főként télen csendesebb, de ha valaki akarja, itt is megtalálhatja a számításait. Nyáron a Balaton közelsége, a fesztiválok különösen vonzóvá teszik. Kedves kis város, takaros, tetszik a régi épületek hangulata, az Óváros tér, a macskakövek, a Séd-völgy a vár környéke és a sétányok. Megszerettem ezt a várost, részemről lehet belőle „hosszabb távú kapcsolat” is, de ezt majd úgyis az élet fogja eldönteni.
„A KELET RIBANCA. A KIRÁLYNÉK VÁROSA.” EGY KIÁLLÍTÁS KÉPEI
– Sanghajban ragadott el a fotózás szenvedélye. Van kint egy 80-100 fős, szűk, de összetartó magyar kolónia, akik közül nagyon sokan szeretnek fotózni. A profi fotós, Balogh Attila (http://photo.guczo.com/) vezetésével havi rendszerességgel fotószakkört szerveznek. 2012 nyarán a Fülöp-szigeteken jártam, és a telefonommal fotóztam, de az nem tudta visszaadni annak a paradicsomi szépségű helynek a szín-, és érzésvilágát. Ekkor döntöttem el, hogy veszek egy komolyabb fényképezőgépet és rendszeres résztvevője leszek a fotószakkörnek. A kiállított képek többségét is azzal a géppel csináltam.
– A kiállítás képein Veszprém és Sanghaj látható egy-egy megvilágításban. Szerettem volna olyan nevet adni a fotókiállításnak, amire egy kicsit felkapják az emberek a fejüket, így jött „A királynék városa” mellé „A kelet ribanca”. Sanghajt három néven emlegetik: „A kelet gyöngye”, „A kelet Párizsa” és „A kelet ribanca”. Mivel az 1900-as évek elején a hazárdjáték, az ópium, a virágzó prostitúció, és a mindezeket kihasználó nyugatiak tömeges felbukkanása jellemezték a várost.
– Párhuzamok és különbségek mentén állítottam össze a kiállítás képeit. Vannak közöttük város-, és életképek Veszprémből és Sanghajból egyaránt. A párok között pedig felfedezhető egy párhuzam vagy egy ellentét. Ilyen lehet pl. a vallás, egy életérzés vagy jelkép, mint a veszprémi Tűztorony, és a sanghaji Kelet Gyöngye TV Torony. Vannak olyan képpárok, amelyeket a perspektíva állít párhuzamba, és van olyan is, amelyeken a hasonló szemszög és a régi-modern ellentét miatt mindkét vonás megtalálható. A sanghaji képek többsége színes, ezzel is demonstrálva a város pezsgését Veszprémhez képest.
– Amatőr fotósnak tekintem magam, sosem tanultam a fényképészetet, de elképzelhetőnek tartom, hogy a jövőben újabb kiállításom nyíljon meg. Olyan pillanatokat, momentumokat szeretek megörökíteni, amiket valamiért érdekesnek találok, amiket talán az átlagember észre sem vesz a mindennapi rutin közben, de amikor látja a fotóimon, mégis megérinti őket. Ezek a témák ott hevernek az utcán, és ha összegyűlik egy újabb kiállításra érdemes anyag, nagyon szívesen tárom azt a közönség elé.
Fodor Péter további képei Veszprémről az alábbi linken megtekinthetőek:
