Bár a blogok hivatalos indulása még az ezredforduló előttre tehető, 2002-re pedig már tömegjelenséggé váltak, úgy tíz évvel ezelőtt idehaza még erősen kérdőjeles volt a megítélésük. Akkoriban a blog a többség szemében nagyjából egyet jelentett az internetes naplóval, innentől kezdve pedig sokak számára érthetetlen volt, minek ország-világ elé tárni ügyes-bajos dolgainkat. Öncélú magamutogatás az egész – legyintettek csupán.
Aztán a digitális térhódítás itthon is megtette a hatását, a blogok gomba módra elszaporodtak, és óriási népszerűségre tettek szert. Miért? A magyarázat egyszerű: „mindenki szereti így vagy úgy kifejezni magát. Korábban naplót írtunk, hogy élményeinket rendezzük, de most olvasók is társulhatnak mindehhez. Ráadásul egy-egy hobbit, érdeklődési területet, élményt, világlátást is kifejezhetünk a bloggal, amivel megszólíthatunk és összegyűjthetünk azonos érdeklődésű embereket, beszélgethetünk ily módon velük” – véli Klausz Melinda közösségi média-szakértő.
Időközben átrendeződés is történt a blogszférában, és a személyes blogoktól egyre inkább elmozdulunk a tematikus blogok irányába. Utóbbiak jellemzően meghatározott céllal készülnek, és egyre nagyobb tudatosságot feltételeznek. Ez egyébként részben tudatosan alakult így, részben spontán. Ahogy egyre többen kezdtek blogokat írni és olvasni, úgy egy-egy magánjellegű blog kilépett a szélesebb nyilvánosság elé, egyre nagyobb érdeklő tábort kezdett vonzani. Mindehhez a szeptember 11-i New York-i terrortámadás is hozzájárult, amikor a két torony összeomlásáról magánszemélyek beszámolóit kezdték idézni a sajtóban.
Ez pedig egy alapvető változást is magával hozott: szép lassan, de egyre nagyobb megbecsültségre tettek szert a blogok, az emberek pedig kezdték felismerni a bennük rejlő lehetőségeket.
Megszületett a civil média fogalma, amely napjainkra úgy tűnik, kezdi felvenni a versenyt a hagyományos médiával. Akinek van véleménye, némi kifejezőkészsége és egy kis exhibicionizmusa, az gyakorlatilag mind klaviatúrát ragad. Könyvmoly, hobbi cukrász, divatbolond, politikus egyaránt. „Ma már számtalan olyan blog van, amely az újságírás egy szeletét is kiváltja. Sokan híreket írnak, osztanak meg, illetve célirányos témaválasztásukkal és gyors információközlésükkel kiváltanak egy-egy szakújságot.
A blogokat nem kötik szerkesztőségi szabályok, amely pro és kontra is lehet a rendszerben, azonban az egyértelmű előnyük, hogy gyorsabban, akár azonnal tudnak reagálni egy-egy eseményre, hírre”
– mondja Klausz Melinda.
A blogok egyértelműen egyre nagyobb befolyásra tesznek szert, és nem ritkán a hagyományos médiumok is támaszkodnak rájuk. Portálok bloggereket kérnek fel egy-egy ügy megvitatásához – gondoljunk csak például a híres politikai elemzőre, Török Gáborra, vagy Pogátsa Zoltán közgazdászra. Az persze más kérdés, hogy ők nem csupán bloggerek, az azonban bizonyos, hogy egyre nagyobb a nyitottság irányukban.
Cégek, globális vállalkozások használják őket márkaépítésre – a statisztikák szerint az amerikai vásárlók 60%-a vásárolt már blog ajánlása alapján terméket, és ez az arány egyre inkább növekszik Magyarországon is.
„A blogokon keresztül a cégek taníthatják és informálhatják vásárlóikat, bemutatva a termékek, szolgáltatások különböző oldalát, de akár személyesebb irányt is vehetnek.”
És persze ott van a másik oldal is, ami miatt még inkább kecsegtetővé váltak a blogok. Ma már számos olyan sikersztorit ismerünk, amikor valakit az interneten közölt írásai alapján kaptak fel, és vált később ismert íróvá, sztárséffé vagy divatmagazin szerkesztőjévé. „Ehhez természetesen sok és töretlen munka kell – meséli Melinda. – Nekem a saját cégem is egy blogból indult, még honlapom sem volt sokáig. Egy blog akkor működik jól, ha az oldal iránt érdeklődőket folyamatosan és érdekes információkkal látjuk el. Ha sikerül szert tenni rendszeres olvasókra, akik vissza-visszatérnek az oldalra, feliratkoznak az új bejegyzésekre, akkor nagyobb valószínűséggel tudunk kilépni szélesebb nyilvánosság elé.”
De ahhoz, hogy kiemelkedjünk, nem árt odafigyelni néhány apróságra sem. „Tipikus hiba szokott lenni, hogy megírnak egy vagy két bejegyzést a szerzők, majd várják a "sült galambot". Holott tenni is kell azért, hogy az eljusson az olvasókhoz: tudatosan megosztani közösségi média felületeken, ideértve például a célcsoporttól függően a Facebook-ot, Twittert és a LinkedInt. De az sem mindegy, milyen blogplatformon - blogger, cafeblog, blog.hu, Tumblr vagy milyen egyéb, akár saját motoron kezdjük meg a működést.”
Ha viszont jól csináljuk, lehetőségek tárháza nyílik meg előttünk. A blogok egyértelműen átrajzolták a médiáról és a marketingről alkotott fogalmainkat, aki pedig igazán előrelátó és tájékozott akar lenni, az semmiképpen sem hagyja figyelmen kívül őket.
