2019. február 23., szombat
Alfréd névnap

30 éve ölték meg a szovjetek utolsó magyar áldozatát

Megemlékezést tartottak Gyulafirátóton a szovjet katonai megszállás utolsó magyarországi halálos áldozatának emlékére csütörtökön. Radics Józsefet 1986. június 16-án gázolta halálra egy szovjet tank a gyulafirátóti kocsmánál.

Radics József 30 évvel ezelőtt vesztette életét, amikor egy tőle független nézeteltérés után egy szovjet tiszt tankja maga alá temetette, amikor az nekirontott a gyulafirátóti kocsmának.

Dr. Kégl Tamás az Új Horizont nevű kulturális folyóiratban 2002-ben megjelent „Tankkal a kocsmába” című visszaemlékezéséből az derül ki, hogy a júniusi forróságban a kocsmában a garatra sűrűn felöntő szovjet tisztek előbb szkanderezni hívták a helyieket, majd sűrű sértegetések és a mexikói „hatnull” felemlegetése közepette a két tábor között először nézeteltérés, majd hangoskodás alakult ki.

Kégl így ír a történtekről: „A cserepeket sepregető kocsmáros kiküldte a szovjet különítményt az udvarra, ott murvás a placc. Ám az udvari levegő sem hatott józanítólag, így hát a kocsmáros kijelentette: szeszes itallal nem szolgálja ki a tiszteket, mert részegek. Erre a kocsmába „berepült a viharmadár”! A szovjet tisztek továbbra is rendeltek, nyújtogatták a 100 forintost, s amikor nem kaptak érte italt, megköpködték a papírpénzt, majd földre dobva megtaposták. És ekkor a százados eltűnt.”

A visszatérés ideje alatt az ott maradt ittas tisztek és a rátótiak közt verekedés alakult ki.

„Ekkor még sokan azt hitték, hogy elült a vihar… Pedig valójában ez a néhány „békésebb” perc a félelmetes vihar előtti csend volt”

-írja. Az illuminált tiszt egy, a falu szélén hagyott tankkal érkezett meg, majd egyenesen a kocsmának hajtott, átütve a falat, és maga alá temetve a kinti korláton megpihenő Radics Józsefet.

A tragikus eset iratait titkosították, az ügyet próbálták eltussolni. Akkoriban azt lehetett hallani, hogy a tankot vezető szovjet tiszt 8 évet kapott, de olyan pletyka is szárnyra kapott, hogy a büntetés végrehajtását mindegyik katonánál felfüggesztették, és visszavitték őket az afganisztáni szovjet csapatokhoz harcolni.

Akkoriban a csernobili atomkatasztrófához hasonlóan a „jól bevált” elhallgatási és hazugsági módszereket alkalmazta az akkori államhatalom - mondta az ügyről a csütörtöki megemlékezésen dr. Téglás Gyula alezredes, a HM Társadalmi Kapcsolatok és Háborús Kegyeleti Főosztály irodavezetője.

„Az elkövetők olyan sorozatos kötelességszegést valósítottak meg, ami a mai szemmel olvasva elképesztő.”

Valószínűleg azért merték mindezt megtenni, mert reménykedtek abban, hogy a tetteiket következmények nélkül elsimítják. Hasonló, vállalhatatlan, és a civileket sértő cselekedeteket semmilyen formában nem lehet eltűrni. „Pontosan ez az, ami emlékezésre kötelez bennünket”- emelte ki.

"Nekünk, gyulafirátótiaknak, itt a 150 éves, és azóta is Közép-Európa legnagyobb lőtere szomszédságában egyetlen politikus és ember sem tudja megmondani, hogy a szovjet csapatok felszabadítók, és nem megszállók voltak" – mondta Czaun János, a veszprémi önkormányzat képviselője. Folytatta, a helyi lakosok a bőrükön érezték, amikor pincéiket feltörték, ellopták húsukat, szerszámaikat, vagy éppen nőket molesztáltak. Az alkalmi tolvajlások, pitiáner károkozások, vagy éppen a durva erőszakosságok sora egy szomorú és hiábavaló tragédiához vezetett 30 éve.

A résztvevők Radics József hozzátartozóinak jelenlétében az öt évvel ezelőtt felavatott kocsmai emlékhelynél helyezték el megemlékező koszorúikat.

Az eseményen Wessetzky Szabolcs református lelkész és Tóth András plébános mondott imát, majd ezt követően a gyulafirátóti római katolikus templomban mutattak be megemlékező misét.

A megemlékezésen közreműködött a MH Légierő Zenekar.