Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. március 29. Auguszta
Veszprém
19°C
2024. március 29. Auguszta
Veszprém
19°C

Személyre szabott valóságok

2017. augusztus 7. 5:16
Avagy hogyan zár be minket a világháló.

Az egyes filozófiai nézetek ősidők óta keresik arra a választ, hogy vajon mit tekinthetünk valóságnak. A kérdésre számos felelet született Platón barlanghasonlatától kezdve a spanyol drámaíró, Calderon Az élet álom című drámájában és a Mátrix filmekben is megjelenő, Descartes gondolataira rímelő álom teórián át egészen a legmodernebb tudományos értekezésekig, miszerint az agyunk roppant könnyen becsaphat minket, és azt is megtörténtnek hisszük, ami valójában nem is létezett, de nem feledkezhetünk el arról a vélekedésről sem, miszerint nincs egy univerzális valóság, csak személyes realitások.

Utóbbi nézetnek ágyaz meg egyre jobban a közösségi média világa is, amely pontosan azt a „gyengeségünket” használja ki, miszerint szeretjük hasonlóan gondolkodó és velünk egyetértő emberekkel körülvenni magunkat.

Eli Pariser először 2011-ben, egy TED konferencia keretében beszélt az ún. szűrőbuborékok jelenségről, amely nagyban képes befolyásolni, miként érzékeljük a körülöttünk lévő világot, és amelyet a legnagyobb közösségi oldal, a Facebook is nap mint nap alkalmaz. Az oldal szerkesztési elvének lényege ugyanis az, hogy minél inkább személyre szabott információk jussanak el hozzánk: a beépített algoritmusok segítségével a portál megpróbálja letapogatni az érdeklődéseinket, majd a tartalmakat a szerint dobja fel nekünk, hogy mekkora relevanciát mutat a korábbi kereséseinkhez képest. Azaz hiába van például 500 ismerősünk és hasonló mennyiségű bekövetett oldal a kedvenceink között, a hozzájuk kötődő frissítések nagy részével egyáltalán nem fogunk találkozni, csak azokkal, amikről a Facebook azt gondolja, hogy látnunk kell.

A szűrőbuborékok rendszerét természetesen nemcsak a Facebook használja (noha leggyakrabban ezt hozzák fel példaként, hiszen ma már innen szerezzük az információink nagy részét): a Google és a többi kereső és közösségi oldal ugyancsak perszonalizál, így fordulhat elő, hogy az Egyiptom szót bepötyögve radikálisan más eredményeket dob ki az oldal két különböző felhasználónak.

Ez persze nemcsak azért rossz, mert ha túl sokat kattintgatunk macskás fotókra, rövidesen teli lesz bolhanyakörvet ajánló hirdetésekkel a hírfolyamunk, hanem azért is, mert rettentően torzítja a valóságérzékelésünket. Az algoritmus által kezelt hírfolyam ugyan minden nap egy olyan világgal szembesít, ami megerősíti a már meglévő elképzeléseinket a minket körülvevő dolgokról, és ez igencsak kellemes érzés az egónknak, de ettől még nem biztos, hogy amit látunk, az igaz is.

Szakértők szerint éppen ez történt a legutóbbi amerikai elnökválasztás esetében is, amikor a fél világ meg volt győződve róla, hogy Hillary Clinton fogja megnyerni a választásokat, és aztán óriási arculcsapásként hatott Trump győzelme. Pedig a Trump szavazók nem egyik percről a másikra döntöttek a republikánus jelölt mellett, épp csak az ő véleményük nem jelent meg a másik tábor és a közvélemény-kutatók előtt sem.

Holott – ahogy arra Eli Pariser is rámutatott – az internetnek éppen az lenne a lényege, hogy összekössön és minél több információval szolgáljon, az önkéntes burokba vonulásunkkal viszont épp azt érjük el, hogy egyszerűen nem jutnak el hozzánk azok az információk, amelyek a kritikus gondolkodást vagy az érdeklődési körünk bővítését segíthetnék. Ahelyett, hogy nyitnánk a világra, bezárjuk magunkat – márpedig ez egy idő után elég szürke életeket eredményezhet, másrészt jól működő demokráciát vagy bármiféle előrejutást se lehet úgy építeni, ha ennyire egysíkúan érzékeljük a valóságot.

Hogy mit tehetünk? Elsődlegesen persze a rendszert működtető vállalatoknak kellene lépniük, de a buborékból mi is kitörhetünk azzal, hogy mondjuk időnként lecsatlakozunk a közösségi médiáról, elkezdünk ellentétes nézeteket valló emberekkel beszélgetni, minél több platformról tájékozódni, a komfortzónánkon kívül eső könyveket olvasni, filmeket nézni, színházba járni – úgy általában minél szélesebb palettáról válogatni.

Bertalan Melinda
további cikkek
Felülírhatja-e egy nemzeti kultusz az igazságot? Felülírhatja-e egy nemzeti kultusz az igazságot? Gyorsan szögezzük le, hogy azoknak az információknak, amik a cikkben szerepelnek nagyrésze csak teoretikus, ahogy a logikai eszmefuttatás is, aminek a végén eljutunk addig, hogy az egyik legnagyobb magyarnak kikiáltott történelmi személyünk talán nem is volt akkora magyar. A belé vetett hit viszont megkérdőjelezhetetlen, amit óvni kell. De minden áron? 2024. március 17. 22:51 Digitális bordélyház – prostituáltnak lenni menő? Dóri Digitális bordélyház – prostituáltnak lenni menő? A Oxford English Dictionary először 1894-ben listázta a „feminizmus” szót, de az első szervezett feminista hullámot a 20. század elejére datálják. Nagyrészt mondhatjuk, hogy elhivatott nők csoportjai kivívták mára sorstársaik számára a jogot a szavazáshoz, meg a vezetéshez mondjuk, meg olyan általános dolgokhoz, hogy eldönthetem egyedül is, hogy férjhez megyek-e és lesz-e gyerekem például.   2024. március 10. 21:16 Az ikerség lélektana egy ikertől Eszter Az ikerség lélektana egy ikertől Soha nem tudtam, milyen lehet nem ikernek lenni, kezdetben még távolról sem ismerhettem ezt az érzést, hiszen az idősebb testvéreim is ikrek. Két ikerpár, boldog gyerekkor. 2024. március 3. 20:56 Óvatosan a pszichologizálással! Meli Óvatosan a pszichologizálással! Az internet tele van pszichológiai tartalmakkal, és ez legalább annyira rossz, mint amennyire jó. 2024. február 26. 0:54

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.