A teremben fekete ruhába öltözött táncos lányok, ropják a zenére, dívaként vonuló lány és egy fiú vitatkozik a párkapcsolatuk miatt, utóbbi megbántva énekli az ismerős szöveget: Neked ez kell, neked ez kell, Nekem ez fáj, Neked ez a szerelem, később Gizi, a takarítónő lép be, hogy egy sort mórikázzon, kicsit oldva a feszültséget. A helyszín az eplényi kultúrház, amelyet most színházi kellékek díszítenek, köztük pedig egy csapat fiatal, a Fortuna Színjátszó Egyesület tagjai próbálják Honeybeast dalokra írt musicalük jeleneteit. A „rendezői székben” Magyar János, a Pannon Várszínház fiatal színésze, akivel egy évvel ezelőtt mi is interjúztunk, többek között arról, hogyan került a teátrumhoz és miként lett egy amatőr színjátszó egyesület elnöke és vezetője.
Nem várhatok ölbe tett kézzel – mondta akkor a jövőbeli terveit illető kérdésünkre, az ígéretét pedig úgy tűnik, be is váltotta. Azóta a szamárlétrán egyet lépve, fodrász, öltöztető és színész státuszban a Pannon Várszínházhoz szerződött, ahol A Pál utcai fiúkban Leszik szerepét alakítja, ha pedig épp nem a grundért harcol vagy a többi színésztársát segíti, épp nagy álmát valósítja meg egy saját darab rendezésén keresztül.
„Régi vágyam volt, hogy egyszer összehozzak egy két felvonásos musicalt, de mindig elvetettem az ötleteimet, mert vagy túl kevesen, vagy túl sokan lettünk volna hozzájuk az egyesületben. Aztán egyszer csak főzés közben, egy random tracklistát hallgatva megszólalt a Honeybeast Így játszom című dala, én pedig elképzeltem, hogy ez milyen jól hangzana színpadon, miközben egy szerelmespár egymásra talál. Rájuk kerestem, és kiderült, hogy már 4 albumuk is van – tehát bőségesen akad anyag, amiből ki lehet választani elég számot egy musicalhez” – meséli János a kezdetekről.
Az ötlet aztán egész hamar ki is forrta magát: hosszas zenehallgatás után sikerült megtalálni azt a 16 dalt, amelyek elsőre beleültek a fülbe, és amelyekre aztán már fel lehetett fűzni egy történetet, majd megírni a szövegkönyvet – utóbbi főleg Biró Kristóf érdeme, de János is segített neki.
Megírni egy darabot persze csak az első – noha az egyik legfontosabb – lépés, a színpadra állításig azonban még kemény út vezet, különösen akkor, ha a jogdíjak is közbeszólnak. „Nekünk ebben nagyon nagy szerencsénk volt, mert a dalok szabadon felhasználhatók – mondja János. – Mikor megkerestem a Honeybeast menedzserét, egyből pozitív választ kaptunk, mert ő is úgy vélte, hogy a zenekarnak is nagy megtiszteltetés, hogy egy musical íródik a dalaikból. Végül sikerült úgy szervezni, hogy odaadják a dalok alapjait, ami pedig a kivitelezést illeti, teljesen szabad kezet kaptunk. Egyébként korábban elküldtem nekik a szövegkönyvet és egy rövidített tartalmat is, ami tetszett nekik, ha pedig épp nem koncerteznek, a bemutatón is részt vesznek majd.”
A darab egyébként alapvetően a szerelmet, a színházi világot és a szakmai ártalmat járja körbe a négy főszereplőn – Szandra (Nagy Noémi), Zsani (Bach-Izsa Regina), Barbi (Fiskál Diána) és Dominik (Biró Kristóf) – keresztül. Lesz itt szakítás és egy másik szereplővel való egymásra találás is, és persze az örök dilemmát okozó magánélet és munka egyensúlyának megtartása. De az előadás olyan komolyabb kérdéseket is feszeget, minthogy miként küzdünk meg a szeretteink elvesztésével. Az egyik főszereplő, Zsani például korábban rákban elvesztette a szüleit, azóta pedig érzelmileg bezárkózott és csak a karrierjére koncentrál – épp most kapja meg élete lehetőségét. Közben viszont túl későn veszi észre saját testvére leukémiáját, a darab 2. felvonásában pedig fel kell tennie magának a kérdést, miként tudja folytatni így a munkáját.
A bemutatóig már nincs sok hátra – augusztus 12-én debütál az Eplényi Vigasságok szabadtéri színpadán –, de a csapat még folyamatosan simítgat rajta, hogy minél jobb legyen. „Április-május környékén kezdtük a munkát, június elejére megvolt a szövegkönyv, de még most is írtunk hozzá egy kicsit, hiszen mi is most látjuk egyben az egészet, és az esetleges hiányosságokat is – teszi hozzá János. – Eredetileg például csak 4 főszereplőnk volt, de az utóbbi egy hétben Gizi, a takarítónő is kinőtte magát azzá. Szinte majdnem teljesen független a darabtól, egy önálló műsorszám, de szükség van rá, mert humort tud csempészni az előadásba, miközben azért neki is van egy komolyabb oldala, hiszen 2 diplomásként dolgozik ezen a területen.”
A lelkesedés és az elköteleződés mindenképpen látszik a csapaton: megszerveznek mindent, terítőket az asztalra, egy kölcsön kórházi ágyat a Zirci Erzsébet Kórházból, a fény és hangtechnikát, és ha kell, most, a szokásos nyári tábor idején akár reggel 9-től hajnali 2-ig próbálnak – érzik ők is, hogy ezúttal nagyobb a tét. „Ez az első nagyszínházi produkciónk, és nekem is az első olyan, amit teljesen önállóan rendezek – magyarázza János. – A többiek kezdetben csodálkoztak, hogy én miért nem játszom benne, de egyrészt nagyon szerettem volna csak rendezőként és koreográfusként kipróbálni magam, másrészt az elmúlt évekből tanulva rájöttem, hogy 27 ezer felé nem tudok szakadni. Így is nagyon kell figyelni, hiszen ők még amatőrök – tulajdonképpen mind az vagyunk –, és azt kell segíteni, hogy merjenek gátlások nélkül egy másik ember bőrébe bújni, akik nem ők. Nem egyszerű, de úgy érzem, hogy jó lesz, bízom bennük és ők is magukban.”
És úgy tűnik, ezzel nincsenek egyedül, hiszen többen is a darab mellé álltak. Az előadás plakátjait például a Smash Productions készítette az Íródeákban, és amit Molnár Ervin, a Pannon Várszínház színésze is külön megdicsért. Jóval nagyobb összeget ajánlott fel idén az eplényi önkormányzat is, a tábor alatt pedig a csapat étkezését a Mókus büfé biztosítja, míg Gavula Vivien a jelmezekért, Bach-Izsa Regina édesanyja pedig a frizurákért felel. És persze a Pannon Várszínházas kollégák is érdeklődnek a darab iránt – bár a mostani bemutató idején épp ők is játszanak, a későbbiekben szívesen megnéznék az előadást.
„Egyelőre még szervezés alatt áll, de szeretnénk minél több helyszínre eljutni vele. Van egy barát egyesületünk Pesten, azt gondoltuk, hogy meghívjuk őket ide, és aztán majd mi is fellépünk náluk, illetve pályáztunk a Hangvillába, tervben van a Thury-vár és Dudarról is már érdeklődtek felőlünk” – részletezi a jövőbeli terveiket János, hozzátéve: egyelőre pihenniük is kell, hiszen minden energiájukat beletették az előadásba, de jövőre szeretnének két nagyszínházi produkciót is létrehozni a Fortunával – musical mellett egy komédiát is. Ha kitart a lelkesedésük és a lendületük, megvan az esélyük rá.
A Fortuna Színjátszó Egyesület Engedjük el! című, Honeybeast dalokra írt előadását augusztus 12-én, szombaton 18:45-kor mutatják be az Eplényi Vigasságok szabadtéri színpadán.
