Néhány évvel ezelőtt világszerte nagy felhördülést váltott ki, amikor Finnországban kivették az alaptanterv követelményeiből a folyóírás oktatását. Kézírást ugyan továbbra is kell tanulniuk a nebulóknak, de már csak a nyomtatott írás elsajátítása kötelező, a folyóírás helyett pedig inkább a tízujjas gépelésre helyeződik a hangsúly. Kanadában, Ausztráliában és az USA több államában már jóval előbb bevezették ezt a gyakorlatot, de a kézzel írt gyöngybetűk iránti ellenszenv itthon is tendencia a Z generáció körében: a mai kisiskolások már nem értik, mi szükség van a táblára írt, majd a füzetekbe lemásolt jegyzetekre, ha digitális táblán, illetve tableten keresztül is hozzájuthatnak a tananyaghoz.
Az egyre rohamosabban fejlődő digitális technika mellett valóban jócskán meghaladottnak tűnik a kézírás intézménye, a kép azonban – mint oly sok esetben – ennél sokkal árnyaltabb. Az utóbbi években ugyanis egyre több neurobiológiai kutatás bizonyítja be, hogy a motoros és kognitív agyi fejlődés, a memória, a tanulási képességek, a kreativitás és a kézírás között szoros összefüggés van.
Pár éve a norvégiai Stavangeri Egyetem kutatói egy korábbi kísérlet során arra kérték két, felnőttekből álló csoport tagjait, hogy sajátítsák el egy számukra teljesen ismeretlen ábécé betűit, amikor pedig néhány hét múlva tesztelték őket, kiderült, hogy azok, akik kézírással rögzítették a tananyagot, sokkal jobb eredményekkel szerepeltek, mint gépírással dolgozó társaik. Az alanyokat CT vizsgálatoknak is alávetették, amelyek azt mutatták, hogy a kézírással tanulók esetében az ún. Broca-központ, az agy motoros beszédközpontja sokkal nagyobb aktivitást mutatott, míg a gépírással dolgozók esetében szinte meg se rezdült.
Ezek szerint tehát amit kézzel írunk, sokkal jobban rögzül az agyunkban, de a folyóírás a kommunikációs és beszédkészségünket is fejleszti - ahogy arra Hámori József agykutató is rámutatott a Pedagógiai Folyóiratok korábbi számában. Hámori szerint mindez a kreativitásra és a térérzékelésre, az arcfelismerő képességeinkre is jótékony hatással van, de a kézírás a látással kapcsolatos jobb agyféltekét is serkenti.
A folyóírás ugyanakkor egyszerre mentális és mozgásos feladat, így nemcsak a memória fejlődik, hanem a kéz finommotoros mozgása is, amely közvetve a precizitást is növeli – olyan szinten, amit a gépírás vagy akár a kézműves tevékenységek nem tudnak. A folyóírás ráadásul felelősségteljesebbé is tesz, hiszen szövegszerkesztő és helyesírás-ellenőrző hiányában a saját problémamegoldó képességünkre kell hagyatkoznunk.
Nemcsak a kézírás esetében figyelhetők meg azonban ezek a tendenciák. Az olvasás legalább annyira nem bevett szokás a ma embere és a legújabb generáció körében, mint a betűvetés. A Sonda Ipsos 2013-as felmérése szerint a magyar tizenéveseknek mindössze 7%-a olvas könyvet naponta, a többiek csak ennél ritkábban: 16% heti rendszerességgel, 35% havonta vagy annál ritkábban, 28% pedig egyáltalán nem. Vagyis a fiatalok 63%-a egyáltalán nem vagy alig olvas. Más elemzők szerint ennyire nem rossz a helyzet, annyi azonban biztos, hogy az olvasási szokásaink igencsak átalakulóban vannak, és nem feltétlenül előnyünkre. Nemcsak arról van szó, hogy egyre kevesebbet olvasunk, de az online média térnyerésével a hogyan olvasunk kérdésre adott válaszok is átalakulnak.
Alapvetően az emberi agy nem olvasásra lett teremtve, de a Gutenberg-galaxis megszületésével megtanultunk alkalmazkodni ehhez a tevékenységhez – írja a Washington Post cikke alapján a nyest.hu. Az internet előtti korban főleg lineárisan olvastunk, sorról-sorra, és kifejlesztettük annak a képességét is, hogy a szöveg képe alapján emlékezzünk a fontos információk elhelyezkedésére.
Az online olvasás ehhez képest nagyon más: teli van képekkel, hiperlinkekkel, rengeteg információt kell egyszerre feldolgoznunk. Ahhoz, hogy ezzel meg tudjon birkózni az agyunk, automatikusan kulcsszavakat kezdünk el keresni. A digitalizmus előretörésével az agyunk egy új képességet fejlesztett ki: az átfutó olvasásét (angolul skimming).
Mindez talán nem is lenne baj, csakhogy a skimming kezdi átvenni a hatalmat a lineáris olvasás felett: már a hagyományos szövegeket olvasva is automatikusan a kulcsszavakat keressük, és képtelenek vagyunk hosszabb távon koncentrálni a figyelmünket egy terjedelmesebb szöveg esetében. Nem csoda, ha csökken az olvasási kedv, pedig az elménk pallérozása szempontjából óriási szükség lenne rá, hogy gyakrabban vegyünk a kezünkbe könyveket. És nem is akármilyeneket!Tudósok szerint a legjobb, ha fikciós szövegeket olvasunk, a leghatékonyabban ugyanis ezek fejlesztik az agyi képességeinket: amellett, hogy aktivizálják a nyelv feldolgozásáért felelős területeket, az asszociációk révén a motorikus területeket is serkentik, mi több, az empátiát is fejlesztik.
Úgy tűnik tehát, bőven van még muníció a kézírásban és a Gutenberg-galaxisban is, noha némi reform valóban nem ártana mind az uniformizált folyóírás, mind a poros kötelező olvasmányok listájában – de ez már egy másik cikk témája.
