2018. július 19., csütörtök
Emília névnap

Tényleg jobb a saját lakás, mint az albérlet?

  • 2017.11.15
    04:00
Magyar ember saját ingatlanban szeret élni, egy albérletet pedig csak kidobott pénznek vél, amelyben ráadásul nem is érezheti magát olyan szabadon. De vajon érdemes-e még a 21. század megváltozott keretei között saját lakásra kuporgatni?

Nemrégiben a TEDxBenedekhegy konferencián Movik Gabriella ingatlancoach egy érdekes történetet osztott meg a hallgatósággal egy idős budapesti hölgyről, aki folyamatosan az utcán kéregetett. Mint kiderült, a hölgynek gyönyörű, 100 millió forint értékű ingatlanja volt, amit ha elad vagy bérbe ad, pompás kis lakást szerezhetne magának, s könnyedén megélne. Ő mégis ragaszkodott az otthonához, mert az emlékei, elődei, mindene oda kötötte. Ez a fajta ragaszkodás pedig röghöz kötötte és egy sokkal sanyarúbb sorsra kárhoztatta.

A történet azért beszédes, mert idehaza az otthon fogalmát még mindig leginkább egy saját lakással vagy házzal kötjük össze, míg egy bérleményt inkább csak átmeneti megoldásnak tekintünk. Ezt támasztja alá az a statisztika is, miszerint egész Európában ebben a régióban a legmagasabb a saját ingatlannal rendelkezők száma: a magyar emberek több mint 90 százaléka él így, a lakások iránti megnövekedett kereslet pedig azt mutatja, a maradék 10 százalék is inkább saját helyen hajtaná álomra a fejét.

Tény és való, Magyarországon nem igazán alakult ki az albérletnek olyan kultúrája, mint Nyugat-Európában vagy Amerikában, ahol a lakosság mintegy 40-50 %-a bérleményben él és nem egy-két évre szerződik, hanem tizenötre. És nem csupán azért, mert a lakásárak ott sem alacsonyak és hitelhez jutni meglehetősen nehézkes, hanem mert a bérbeadók hivatalos irodák, a lakások pedig a sokkal szerencsésebb apartman vagy bérlakás kategóriába esnek.

Idehaza viszont albérlet kapcsán a közvélekedés még mindig nagyjából azoknak a vicceknek a szintjén áll, ahol a hirdetés minden szavának megvan a kódja (Klasszikus bútorok = dédnagyanyád is a lomtalanításon találta), és ami szerint albérletbe maximum egyetemistaként vagy kényszerből költözik az ember, de aki teheti, menekül. Mert a főbérlő egy hárpia, aki rögeszmésen kontrollál mindent, kéretlenül is megjelenik, folyton házsártos, ha vendéget próbálnánk fogadni, és még azt sem engedi meg, hogy beverjünk egy szöget a falba. Egy albérletben az ember sokszor nem tarthat kisállatot, és még azon is aggódnia kell, nem emelkedik-e meg hirtelen a bérleti díj egy olyan összegre, amit már lehetetlen fizetni, vagy épp nem adja-e el egyik napról a másikra a főbérlő a fejünk felől. Az otthon egyenlő biztonság, ami az albérletben nem garantálható, márpedig Movik Gabriella szerint amire a magyar ember a saját ingatlannál is jobban vágyik, az éppen a biztonság.

Ráadásul a jelenlegi drasztikusan megnövekedett albérletárak és az alacsony hitelkamatok mellett lassan az is megfontolja, hogy egy feneketlen teknő töltögetése helyett inkább befektet, aki eddig boldogan kitartott a bérlemény mellett. Ha csak a veszprémi helyzetet nézzük, míg 2-3 évvel ezelőtt 60 ezer forint + rezsiért már hozzá lehetett jutni egy jó állapotú, másfél szobás, bútorozatlan, szerencsés esetben akár bútorozott lakáshoz, addig ma 85-90 ezer forint alatt szinte szóba sem állnak veled.

Ehhez képest ha például szeretnénk venni egy hasonló paraméterekkel rendelkező, új építésű, lakóparkban található, 16 milliós lakást, a következőkkel kell számolnunk: az Otthontérkép szerint a bankok az ingatlan piaci értékének maximum 80%-ig adnak hitelt, azaz esetünkben 12 800 000 forintos hitellel számolhatunk, ehhez kell még hozzáraknunk az önerőt. A BankRáció oldala szerint, ha ezt a K&H Banknál tesszük és 15 évre, 2,54%-os THM-mel havonta 84 688 Ft-ot kell fizetnünk, összesen pedig 15 373 405 Ft-ot kell visszatérítenünk.

Gyakorlatilag ugyanott vagyunk, de lényegesen jobb körülmények között, ráadásul CSOK esetében a hitelkeret még módosulhat is. Fejetlenül belevágni lakásvásárlásba, csak mert a CSOK kedvezményt biztosít, persze enyhén szólva is őrültség: egy gyereket fel is kell nevelni, előre garanciát vállalni arra, hogy majd lesz harmadik baba is, pedig igencsak rizikós.

Ráadásul egy lakásvásárlásnak is megvannak a hátulütői. Az alacsony banki kamatok helyzete nem jelent bebetonozott állapotot, ha pedig nem új építésű ingatlant veszünk, számolni kell a felújítás költségeivel is. Az Otthontérkép legfrissebb elemzése szerint ez kifejezetten aktuális kérdés, mely szerint nemcsak a 15 milliós vagy annál alacsonyabb árú lakások száma csökkent le erősen az elmúlt 12 hónapban, de ma már azonos minőségi mutatók mellett szinte egy fél szobával kisebb ingatlant tudnak megvásárolni az érdeklődők. Azaz, a legnépszerűbbnek számító 25-32 milliós kategóriába tartozó új építésű vagy újszerű otthonok átváltanak felújítottá, vagy az álomnak tekintett 3 szoba időközben összezsugorodik. (A felmérés Budapestet érintette, de a tendencia vidéken is megfigyelhető.)

Nem beszélve a 21. század folyamatosan változó világáról. Nagyszüleink, szüleink még többnyire egy helyen élték le az életüket, és egy családi házban több generáció is együtt lakott, így nem jöttek elő azok a problémák sem, hogy túl kicsi vagy túl nagy lesz a lakás, ha bővül a család vagy épp kirepülnek a gyerekek. Ma viszont évek alatt állhatnak be gyökeres változások az életünkben, ráadásul az a gondolat, hogy a megvásárolt lakás majd egyszer a gyereké lesz, nem mindig helytálló. Sok gyerek felnőve nem szeretné a családi örökségben tengetni a napjait. Persze ekkor még mindig ott van a lehetőség, hogy el- vagy bérbe adjuk az ingatlant, és nem kell feltétlenül röghöz kötésnek megélni a hitelre vett lakást/házat, ha rájövünk, mégsem passzol hozzánk, ahogy a környék sem, netán a magánéletünk vagy a munkánk vesz fordulatot. De azért fontos igazság, hogy nem szabadna túlzottan eszményíteni a hitelre vett saját otthont, hiszen továbbra is magában rejtheti az eladósodás lehetőségét, a mobilitást és a közösségi fogyasztás általi hasznosságnövekedést pedig meglehetősen gátolja – holott ez sem elhanyagolható szempont a társadalmat tekintve.

Bármennyire kedvezőnek tűnnek most a lakáspiaci körülmények, továbbra sincs tehát egyértelmű válasz az örök kérdésben: saját lakás vagy albérlet? Mindenkinek magának kell megfejtenie, mi az, amire igazán vágyik és mi illik a habitusához, ahelyett hogy a nyájat követné. Vagy ahogy Movik Gabriella is javasolja: nem muszáj választanunk. Ha anyagilag megtehetjük, miért ne lehetne saját, befektetésre szánt ingatlanunk és élhetnénk közben egy albérletben? Annak is számos előnye van (például bármikor ott hagyhatjuk, és vannak partner tulajok és elfogadható helyek is), gondolhatunk rá, mint egy-egy érdekes AirBnB szállásra. Hiszen mennyivel izgalmasabb kalandorként, szabadon kísérletezni, mint egyből lehorgonyozni?