Meglehetősen korán öntudatra ébredtél, saját lábadra állva irányítottad az életed.
Akkor kezd az ember ebbe az irányba mozdulni, ha kihívással találja szembe magát. Bekerültem az ország egyik legjobb gimnáziumába, de hamar kibuktam, legalábbis lelkileg. Hirtelen nagy terhelés ért, amivel nem tudtam mit kezdeni. Egy önfejlesztő képzésben láttam a megoldást, amely végül megtanított arra, hogy ha van egy kihívás, arra létezik egy jó eszköz is, vagyis minden problémára van megoldás, csak meg kell keresni. Ez a felfogás az életem része lett. A gimnáziumot végül könnyen elvégeztem.
A képzéseiden és a mindennapokban is azt vallod, hogy ha megtaláljuk a hátráltató erőt, képesek vagyunk változtatni a rossz szokásainkon.
A világon mindent rendszerek alkotnak, ezek pedig minták alapján működnek. Gyakorlatilag működési alapelveket veszünk fel az élet folyamán, amik aztán meghatározzák az életünket. Sajnos magunkat ismerjük a legkevésbé, nem figyelünk az igényeinkre, ez pedig kihat a mindennapokra, hátráltat minket. Ha például az agyunkat vesszük, mint rendszert, és megismerjük, hogy milyen minták alapján működik ‒ eleve, hogy minták alapján működik ‒, akkor elkezdhetünk odafigyelni rá, és meghackelni azt. Például leküzdhetjük a halogatást, és végre megvalósíthatjuk, amit szeretnénk.
Milyen módszereket ajánlsz azoknak, akik szeretnék ezt elsajátítani?
Talán három fő alapelvre tudnám leegyszerűsíteni a választ, ezek igazán sokat adtak nekem. Az első, hogy kezdd el, legyél jelen! Menet közben majd letisztul, kifinomodik a dolog. A második, hogy ismerd meg az adott kihívásra jellemző rendszert, keresd a mintát, hogy mit miért teszel! Ha be tudod keretezni, ki is tudsz belőle törni. A harmadik a folyamatosság. Ha minden nap teszel valamit, amitől 1 %-kal jobb leszel, akkor az egy év múlva nagy fejlődést jelenthet. Ugyanez a mennyiségű haladás egyszeri nekiugrásra sokszor lehetetlen küldetésnek tekinthető, de lépésről lépésre sima ügy. Már az is óriási lépés, ha minden reggel összeírjuk a napi teendőket, s máris hatékonyabbak lehetünk, bár eleinte várhatóan túlvállaljuk magunkat. Nem az a baj, ha valamit rosszul csinálunk, hanem ha el sem kezdjük.
A Pannon Egyetemen tanultál. Mit adott neked az itt töltött idő?
Imádtam a Pannon Egyetemet. Fantasztikus évek voltak. A legkirályabb az egyetemben szerintem az, hogy elképesztő szociális készségeket és szellemi tőkét ad hasonszőrű elvetemült jóemberek társaságában. Talán ez fontosabb is, mint a papír, hiszen az életre tanít.
Hogyan lett belőled szoftverfejlesztő? A legjobbak között tartanak számon.
Egy távirányítós autóból eszkábált morze berendezéssel igyekeztem nagypapámnak üzenni a város másik végébe, amikor szüleim beállítottak életem első számítógépével. Mindez 7 éves koromban történt. Ekkor minden megváltozott. 14 évesen megérkezett a betárcsázós internet, nem sokkal később pedig már weblapokat kódoltam. Nem akartam kimondottan szoftverfejlesztő lenni, de imádok alkotni, a programozás pedig szerintem olyasfajta varázslat, amivel világokat teremthetünk a semmiből. Igazán jó érzés ezt a “legjobbak közöttet” hallani, de szerintem sok jobb kóder létezik nálam. A Toptal nevű cég – akiken keresztül szabadúszóként dolgozom – mondja azt, hogy aki bekerül hozzájuk, az a világ szabadúszó szoftverménökeinek legjobb 3 %-ába tartozik.
A TEDxYouth színpadán is álltál, és Uralkodó mintáink címmel tartottál előadást, amiben többek között egy sikerpiramisról beszéltél.
Az alapja, hogy legyen intellgienciánk, hisz egy aranyhal nem akar világot váltani. Aztán jönnek a korábbi élmények, célok, tecnhikák, körülmények. S ezeket kihívásonként megmászva érünk el a változásig. Ez valójában csak egy látásmód. Az volt az előadás végén a konklúzióm, hogy “Ha ismered benne a mintát, akkor nem tudod nem észrevenni”. Amint megismerjük a működésünket, befolyásolhatjuk.
Milyen célok vannak most előtted?
Szeretnék egy eszközt, amivel bárki egyszerűbben kifejezheti a megbecsülését. Dolgozunk egy startup jellegű vállalkozáson is, és egy kézikönyvet is írok egy ideje, ami a személyes hatékonyságra fókuszál újszerű megközelítésből. Ami biztos: rendszeresen szeretnék olyan eszközöket kreálni, amihez sokan hozzáférhetnek és sikerrel használhatják, hogy boldogabbá tegyék az életüket.
Molnár Ádám
1988.10.12., Salgótarján
Cégalapítás 2007-ben
A Hősök Tere Kezdeményezés egyik megálmodója.
A Láthatatlan Egyetem önkéntese, veszprémi alapítója.
2014-ben a Preziben meghívták a JUMP – Junior Mentoring Program megvalósítására.
Bekerült a Toptal-ba, a világ szabadúszó szoftvermérnökeinek legjobb 3%-ba.
Közös projekt Dr. Philip Zimbardoval.
