2018. április 24., kedd
György névnap

Ismerd magad, légy motivált és tarts ki!

Az életmódváltás vágya csak akkor fog valósággá válni, ha felismerjük, mi kell a kívánt célhoz, és nem rettenünk meg az előttünk álló feladatoktól, hanem kellő akarattal, motivációval és kitartással végigvisszük az elképzelésünket – állítja Bozsik Ildikó coach. De miért éppen manapság lett egyre nagyobb trend az életmódváltás és hogyan segíthet benne a szakember?

„A mai világ rettentően felgyorsult, óriási teljesítményorientáltság jelentkezik a munkahelyeken is, de már gyerekkorunktól kezdve ezt hozzuk magunkkal, miközben a pszichénk evolúciósan nem tudja lekövetni ezt a rohamtempót, ami óriási feszültséget kelt az emberekben. Érthető, ha szeretnénk ebből kilépni” – vélekedik Bozsik Ildikó annak kapcsán, miért hallani ma úton-útfélen az életmódváltásról, és nem csak újévkor. Tény és való, ebben a tekintetben a régi korok némileg emberségesebbek voltak.

Bozsik Ildikó / Fotó: Babják Tamás - Veszprém PortréBozsik Ildikó / Fotó: Babják Tamás - Veszprém Portré

De az életünket uraló virtuális valóság sincs a segítségünkre. „A személyes kapcsolataink ellaposodtak – amelyek pedig védőhálót jelenthetnének –, a Facebookon mindenki überelni akar mindenkit, az egész sokszor csak a külsőségekről szól, de nincs mögötte tartalom, és ha mindezt nem tudjuk helyesen kezelni, az megint csak rossz helyzetekhez, elakadásokhoz vezethet az életben. Nagy fokú önismeret kell ahhoz, hogy ilyenkor ne essünk csapdába, ne állítsunk fel irracionális célokat, hanem ismerjük fel a korlátainkat és azok ne zavarjanak bennünket.”

Önismeret, tudatosság, akarat, kitartás és motiváció

Merthogy a nagy elhatározásoknak olykor éppen az tesz be, hogy túlságosan hamar akarunk nagy eredményeket és nem rendelkezünk kellő önismerettel, ami ahhoz kellene, hogy eljussunk a sikeres váltás első fokát jelentő tudatossági szinthez. De mit is jelent ez a gyakorlatban? „Önmagában az, hogy például szeretném minden nap kétszer elvinni a kutyát sétáltatni, akár vállalva a hajnali kelést is, mert az mindkettőnknek jót tenne, csak egy vágy. Az igazi tudatossághoz akkor jutunk el, ha felmérjük magunkban, pontosan mi kell ahhoz, hogy meg is valósíthassuk a célunkat, amikor rájövünk, hogy az odáig vezető út rengeteg időt, energiát és munkát jelent majd – mondja Ildikó. – Persze azt is számba kell venni, hogy amire vágyunk, az valóban illik-e a személyiségünkhöz és be tudjuk-e majd illeszteni az életünkbe. Csak akkor tudunk továbblépni, ha mindez megvan.”

A tudatosság egymagában persze még mindig nem lesz elég, attól még ugyanúgy feladhatjuk. Akaratra, elszántságra, rengeteg kitartásra és egy nagyon jó motivációra lesz szükségünk ahhoz, hogy végig is járjuk az utat. Tulajdonképpen utóbbi az, aminek döntő szerepe lehet abban, hogy ne adjuk fel. „Az nagyon fontos, hogy legyen egy erős motivációnk, mert ezen múlik a kitartás is. Nemcsak azt kell tudatosítani, mi indít el minket a változtatás útján, hanem azt is, mi tart fönt, amikor eljönnek az első nehézségek és akadályok” – magyarázza Ildikó. Gyökeres változásokat elérni ugyanis nem fogunk egyik napról a másikra, ebben a felgyorsult világban viszont sikerélményeket is gyorsan akarunk, ami könnyen kudarchoz vezet.

„Én sokszor egyébként azt tapasztalom, hogy egy nagyon erős bumm élmény kell ma ahhoz, hogy valóban váltani tudjunk – teszi hozzá a szakember. – Az ígéret sok emberben megvan, aztán a lelkesedés félúton hanyatlani kezd, beleveszik a mindennapokba, aminek az eredményeként végül csak a kifogásokat keressük, miért nem sikerült az elhatározásunk.” És megnyugtatjuk magunkat, hogy valahogy eddig is elevickéltünk.

Nagyon erős motivációt általában csak az egészség ad, vagy egy durva megszégyenítés, ami után csak azért is, dacból, indulatból meg akarjuk mutatni a másiknak, hogy mire vagyunk képesek.

Erős mankó nélkül (és tulajdonképpen még azzal is) nagyon nagy energiákat kell befektetni a siker érdekében, de el kell fogadni azt is, hogy valamit mindenképpen fel kell adnunk az eddigi életünkből, hogy mást be tudjak építeni helyette. Ebben segíthet egy ritmus kialakítása, ami az azonosulást könnyíti meg.

Ha egyedül nem megy

A valódi életmódváltás, egy-egy akadály legyűrése tehát nem éppen fáklyásmenet, és nem véletlenül tanácsolják sokan, hogy kérjük szakember segítségét, mondjuk egy coachét. Persze idehaza még mindig nehezen kérünk segítséget, bezárkózunk, félünk a csalódástól, félünk teljes egészében megmutatni magunkat, a terápia, pszichológus, coach szavakat pedig továbbra is fenntartással kezeljük.

De tegyük fel, hogy valaki mégis egy coachra bízza magát. Pontosan hogyan és miben tud segíteni ő? „Leginkább az önismeretben, hogy a beszélgetések során rávilágítsunk, az adott személy kicsoda is pontosan, mik a korlátai, mire képes vagy hol tart az életben – válaszolja Ildikó. – Minden egyéb rajta múlik, én csak segítek a tudatosításban, majd amikor megismertem, olyan életvezetési tanácsokkal látom el, amelyek közel állnak a személyiségéhez és segíthetnek neki a változtatásban. Ehhez persze kell emberismeret, hogy olyat ne tanácsoljak, amire biztosan nem képes.”

Fontos tisztázni azt is, hogy egy coach nem pszichológus és nem is pszichiáter, mert ezt illetően is vannak kavarodások. Előbbi a lélekkel foglalkozik, utóbbi pedig olyan orvos, aki szintén pszichés okokból eredő szomatikus problémákat kezel. „Egy coach a felmerülő életvezetési akadályok, nehézségék megoldásában segít, és míg egy pszichológus a múlthoz tér vissza, hogy felszínre hozza a jelen problémáit, coaching alkalmával csakis a jelennel foglalkozunk, azokra a korlátokra, ami miatt az illető megakadt és nem tud továbblépni. Persze nagyon oda kell figyelni itt is, fel kell tudni mérni a kompetenciákat, hogy a segítséget kérő személynek valóban csak jelenbeli problémája van-e, vagy ez a nehézség egy sokkal mélyebben gyökerő probléma, aminek a kezeléséhez másik szakemberre van szükség.”

Mindenesetre ebből fakadóan is egy coaching hosszú hetek helyett sokkal rövidebb időtartamot ölel fel, noha a pácienstől függ, pontosan mennyit is, és a hatása is ugyanúgy egyénfüggő. Minden az adott személyen áll, de természetesen ez nem azt jelenti, hogy egyedül kell megbirkóznia a változtatás terhével. Éppen ellenkezőleg. „Én azért vagyok, hogy segítsek, hogy aki hozzám fordul, ne azt érezze, minden teher az ő vállára nehezedik. De abba a hibába se szabad esni, hogy ha valami nem működik, akkor az illető másra hárítsa a felelősséget – hangsúlyozza Ildikó. – A döntés mindenképpen az övé, neki kell végigvinnie az elképzelését, én csupán azért vagyok, hogy jó döntést hozzon meg.”