Az emlékek felkutatásához ugyanakkor a könyvek is jó mankót szolgáltatnak, egész pontosan Kovács István és Mikrovits Miklós Magyar emlékek Lengyelországban című kötete, melynek képanyagából kedden nyílt kiállítás az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban. A 2017-es kiadású, egyszerre történelmi útmutatóként és útikönyvként is szolgáló rendhagyó kötet szinte kézen ragadja az olvasót, hogy Lengyelország vajdaságait sorra járva felfedezzük a közös örökséget.
„Ez egy lenyűgöző mű, gyönyörű képekkel, rendkívül pontos és kedves leírásokkal – fogalmazza meg gondolatait Halmayné Badacsonyi Márta pedagógus, a kiállítás megnyitója, akivel a tárlatot megelőzően beszélgettünk. – Számomra az a legszimpatikusabb benne, hogy nem túl részletesen mutatja be a történelmi hátteret, mégis minden fontos információt tartalmaz, térkép jelöli az emlékeket, így egyszerre színes és aktuális, miközben az iskolai oktatás során is használható.”
Bár turistaként valószínűleg Lengyelország déli része, Krakkó és környéke, illetve a Tátra ismertebb számunkra, a magyar örökségek valójában az egész országot behálózzák. „Mindenhol találhatunk valami apróságot, kisvárosokban, az út mentén, legyen szó akár csak egy sírról vagy egy emléktábláról” – mondja Halmayné Badacsonyi Márta.
Halmayné Badacsonyi Márta
Utóbbiak általában egy-egy történelmi eseményhez vagy alakhoz kötődnek: Báthory fejdelem vagy Bem József tábornok mindkét ország számára különleges jelentőséggel bíró személy volt, de Krakkóban járva felfedezhetjük Balassi Bálint emléktábláját is.
Alap van bőven, ami mentén lehetett építkezni, hiszen a két állam is szinte ugyanabban az időben alakult, s Közép-Európában évszázadokon keresztül azokat a területeket foglalták el, ahol a keleti és a nyugati civilizációk kereszteződtek. Már ezek a feltételek és körülmények is befolyásolták és irányították a magyar és lengyel nemzet jövő sorsát, forrásává váltak a két nép láthatatlan, de eltéphetetlen szövedékként jelen lévő barátságának. Voltak időszakok, amikork erős szakítópróbának tették ki ezt a szövetet, de az kiállta a kísérleteket, sőt még erősödött is általuk.
Talán kevésbé ismert tény például, de az 1848-as szabadságharcban sok lengyel fogott fegyvert, majd 1956-ban a két nép kölcsönösen is segítette egymást: az október 23-i budapesti tüntetés a lengyel Október melletti szolidaritási tüntetésként indult, a forradalom idején pedig később több segédszállítmány is érkezett hozzánk Lengyelországból. De volt olyan elképzelés is, hogy a forradalomban elesett szülők árván maradt gyermekeit örökbefogadják a lengyelek – meséli Halmayné Badacsonyi Márta, aki édesanyja révén maga is rendelkezik lengyel gyökerekkel, így nagy rálátása van a témára. „Édesanyám varsói, édesapám veszprémi volt, később itt ismerkedtek meg az egyetemen, majd összeházasodtak, és mi már a testvéreimmel Veszprémben születtünk. Anyukám ugyanakkor végig lengyel állampolgár maradt, a kettős állampolgárságot sem vette fel, és nagyon belénk oltotta a lengyel kultúra, a lengyel emberek iránti szeretetet, amit aztán mi is átadtunk a gyermekeinknek.”
Bár azt mondja, ő nyilvánvalóan elfogult, hiszen a Dózsa iskola tanáraként maga is ápolja és továbbadja a lengyel-magyar barátság örökségét, az iskola pedig testvériskolai kapcsolattal rendelkezik Tarnówban, úgy látja, a barátság tudata a mai fiatalokban is él. „Érezzük és tudjuk, hogy szeretnek minket a lengyelek, és ez persze kölcsönös: ha például az utcán járva meghallják, hogy magyarul beszélgetünk, leszólítják az embert és egy pár kedves szó erejéig elcsevegnek vele. A szláv kultúra miatt persze nem mindenben hasonlítunk, de az kétségtelen, hogy mind a magyarok, mind a lengyelek nagyon vendégszeretők” – válaszolja a pedagógus, amikor a két nép hasonlóságairól kérdezem. Vallja, hogy ezt a szoros kapcsolatot továbbra is ápoljuk, újabb és újabb tartalommal töltsük meg, aminek az odafigyelés a legjobb módja.
S ha már itt tartunk, a barátság jeleire egyébként természetesen nemcsak északi testvéreinknél bukkanhatunk, de idehaza is akad látnivaló. Veszprémben István király és Gizella királyné szobránál emléktábla jelzi a két nép szoros kapcsolatát, a Sopron mellett található Brennbergbányán a templom mellett szintén emléktáblára bukkanhatunk, Budapesten pedig számos templomban továbbra is élénken él a lengyel gondolkodás, a vallás szeretete. Halmayné Badacsonyi Márta szerint a kapcsolat legszebb, kézzelfogható megnyilvánulása viszont Győrben érhető tetten: „két tölgyfát találunk ott, melyek külön törzset és lombot növesztettek, gyökerük azonban a föld mélyén összefonódik. Ugyanazt szívják magukba, jelezve, hogy két test, de egy lélek vagyunk.”
Aki szeretne mélyebben barangolni az emlékek között, megteheti a kiállítás nyomán március 31-ig a könyvtár nyitvatartási idejében.
Kovács István, a kötetek szerzője
Akit pedig a történelem egy-egy szelete is érdekel, lapozza fel Kovács István másik kötetét, melyet ugyancsak kedden mutattak be: az Érdek és szeretet - Lengyel visszaemlékezések az 1848–49-es szabadságharcra című könyv 11 lengyel légionista és honvéd visszaemlékezéseit tartalmazza többek között naplóbejegyzésekkel és olyan kevésbé ismert események részleteivel is, mint például 1848 tavaszának galíciai eseményei, az 1849-es nyári hadjárat utolsó, bánsági szakasza és az emigráció első, szerbiai és bulgáriai időszaka. A hadtörténeti kötet kultúrtörténeti kincstár is, hiszen a lengyel szabadságharcosok szemén keresztül láttatja a korabeli településeket, ételeket, szokásokat, valamint a lengyel katonák lelkivilágába is betekintést enged.
