2018. április 27., péntek
Zita névnap

Amikor a barátkozást is tanítani kell

Az autizmussal élő gyerekeket lehet integráltan oktatni, ha közben oda tudunk figyelni az igényeikre. Ez derült ki az autizmus világnapjához kapcsolódóan, pedagógusok részvételével megrendezett konferencián hétfőn.

Őszi Tamásné, Patrícia, az Autizmus Alapítvány szakmai vezetője az integrált, autizmus-specifikus, személyre szabott oktatás lehetőségeiről tartott előadást. Elmondta: az érintett gyerekek számára az autizmus nemcsak hátrányokat okozhat, hanem adhat nekik előnyöket is, olyan egyedi látásmódot, amit megfelelő körülmények között kamatoztathatnak.

Úgy látja, az esélyegyenlőség nem azt jelenti, hogy minden gyerek ugyanazt a tananyagot, ugyanolyan tempóban és mélységben tanulja. Még csak nem is kell egyéni nevelési igényűnek lennünk, hogy beláthassuk: mindenkinek az a legjobb, ha a saját üteme szerint fejlődhet.

Az autisták azért kerülnek azonnal hátrányba, amint az iskolapadba ülnek, mert az oktatás legfőbb eszköze a nyelv és a szociális közvetítés. Az autizmussal élők számára a társas kompetenciák gyakran nem ösztönösen felszedett dolgok, hanem ugyanolyan tanulást igénylő témakörök, mint mondjuk a matematika. Az oktatást megnehezíti az is, hogy a természetes gyermeki kíváncsisággal szemben a megszokotthoz való ragaszkodás jellemző rájuk, ami szintén kihívások elé állítja a pedagógusokat.

Tanárként lehet tapasztalatunk abban, hogyan lehet tantárgyi tudást átadni, de vajon képesek vagyunk-e tételesen megtanítani, hogyan kell barátkozni?

Az integráció nem azt jelenti, hogy a gyerekek együtt ülhetnek társaikkal az iskolapadban, hanem azt, hogy valódi tagjai lehetnek a közösségnek, ahol jól is érzik magukat. Ehhez a fejlődési folyamathoz egyedi programra van szükségük. Patrícia úgy gondolja, hogy ennek kidolgozása és végigvitele a pedagógusok egyéni felelőssége. Ugyanakkor nemcsak az érintett gyerekekkel kell kiemelten foglalkozni, hanem a kortárs közösséggel is: fel kell készíteni őket autista társaik el- és befogadására.

Az autizmussal élő gyerekektől környezetük elvárja, hogy zárkózzanak fel a kortársaikhoz, és az a tapasztalat, hogy ők mindent megtesznek ezért, de ez gyakran nem elég. Számtalan olyan apró trükk létezik viszont, amikkel hatékonyabbá lehet tenni az együttműködést az érintett fiatalokkal, mint például a vizuális eszközök alkalmazása, vagy az, ha a tanteremben kialakítunk egy helyet számukra, ahova félrevonulhatnak, ha túl soknak érzik az őket érő ingereket. Ha nem kényszerítjük őket, hogy mindent befogadjanak, elkerülhető azoknak a viselkedésformáknak a kialakulása, amik később ellehetetlenítik a tanulást.

A szakember szerint rengeteg olyan módszer létezik, amit bárhol lehet alkalmazni, nem kell hozzá elitiskolának lenni, mindez csak szándék kérdése. És érdemes is alkalmazni őket, mert mint arra Patrícia felhívta a figyelmet, az autizmussal élők 60%-a átlagos vagy annál fejlettebb intelligenciával rendelkezik. Ők, ha az igényeikhez igazodó oktatást kapnak, messzire juthatnak és sikeresek lehetnek – enélkül azonban kamaszkorukra olyan szorongások alakulhatnak ki náluk, amik miatt nem tudják majd a bennük rejlő lehetőségeket kiaknázni.