2018. május 28., hétfő
Emil, Csanád névnap

Vissza a természethez!

A 21. század modern vívmányai és az urbanizmus csalogatása után úgy tűnik, egyre jobban kezdjük meghallani a vadon hívó szavát is.

A HVG Könyvek 2016-ban jelentette meg Tristan Gooley navigátor és felfedező Hogyan találjunk vissza a természethez? című könyvét, mely azzal az ígérettel kecsegtet, hogy bebizonyítja nekünk, a természet ciklusainak megértése közelebb visz minket a boldogabb élethez, a tudatos figyelem gyakorlása és a szabadban szerzett élmények révén pedig harmóniába kerülhetünk a világgal. Most tekintsünk el attól, hogy mennyire hatásosak az önsegítő könyvek, a hangsúly ugyanis nem ezen van, sokkal inkább a témaválasztáson.

Bár a természet tisztelete évszázadok óta újra és újra nagyobb hangot kap, talán még soha nem volt ennyire erős a jelenléte, mint manapság. Egyre inkább úgy tűnik, a posztmodern embernek elege van a városi személytelenségből, az elidegenedett kapcsolatokból és az információrobbanás ránk nehezedő nyomásából, a kiutat pedig a gyökereinkhez való részleges visszatérésben találja meg. Nem véletlenül használtam a részleges jelzőt, de erről majd később. Az igény mindenesetre minden területen megjelenik, amire szép lassan egész kis üzletágak épülnek rá.

A kiirthatatlan önsegítő könyveken túl jó példa erre a természetgyógyászat előretörése is, ami ma már egyre többeknek jelent vonzó alternatívát a szervezetet gyakran megterhelő és a népbetegségeket esetenként csak konszolidáló kemény gyógyszerek helyett. Noha a megítélést illetően továbbra is hatalmas viták folynak, nemcsak a páciensek között nő az érdeklődés a gyógynövényes kezelések vagy a keleti orvoslás iránt – ahogy azt nemrégiben dr. Ságodi László is alátámasztotta interjúnkban –, de a szakemberek közül is többen állnak ki legalább a komplementer medicina mellett.

A természethez való visszatérés és a természetesség iránti vágy nemcsak az egészségügyben kap hangsúlyt, de az élettereink kialakításában és a szabadidőnk eltöltésében is. A lakberendezésben például az egyik leginkább dübörgő trend a lakás szobanövényekkel való dekorálása: az #urbanjungle kifejezésre csak az Instagram 1 134 099 találatot dob ki, a hasonlóan sikkes #plantlady-re pedig 275 598 bejegyzést. És míg azt hihetnénk, ez olyasmi, amiért elsősorban nagyanyáink vagy a szüleink rajonganak, az új hullám hódolói között inkább a 20-as, 30-as korosztály tagjait kell keresnünk.

Valószínűleg ők azok, akik a nagyvárost és annak folyamatos pezsgését ugyan nem hagynák hátra azon társaikkal ellentétben, akik jól fizető állásukat eldobva vidékre költöznek, hogy aztán ott jóval nyugodtabb körülmények között mondjuk őstermelőként, kiskert gondozásával és állattartással keressék a kenyerüket. A piacozás azonban bármikor belefér, nyaralás alkalmával pedig a tengerparti ejtőzés helyett szívesebben választják az egy fokkal extravagánsabb glampinget.

A magyarul luxuskempingezésként fordítható glamping fogalma (glamorous camping) először 2005-ben tűnt fel a briteknél, rohamosan növekvő népszerűségét pedig semmi sem mutatja jobban (az 1 milliós Instagram hashtagen túl), hogy 2016-ban már be is került az Oxford angol szótárába. Aki ma igazán extra úti élményre vágyik, az az erdő felé veszi az irányt, hogy ott aztán gyakorlatilag egy luxusszálloda kínálata mellett, kényelmesen élvezhesse a természet közelségét: a Mórahalomnál található Homoki Lodge jurtáiba például légkondi, tusoló, minibár és pezsgőfürdő is jutott.

És ezzel tulajdonképpen az is tökéletesen leírható, miért mondtam azt korábban, hogy a 21. század nyomásából a kiutat a gyökereink részleges visszatérésében látjuk. A posztmodern ember ugyanis egyszerre akar mindent: kivonulni a világból, közelebb kerülni a természethez, élvezni annak kincseit és stresszoldó hatását, ugyanakkor a legújabb vívmányok adta kiváltságokról sem akar lemondani.

Nem véletlen valószínűleg az sem, hogy az Evernesshez vagy a Samsarához hasonló, sokak fejében csak „újhippi”-fesztiválokként élő rendezvények olyan gazdag programot kínálnak, hogy ember legyen a talpán, aki mindegyikre el tud menni, az újraéledt piknikdélutánok pedig ritkán szólnak csupán a szabadtéri étkezésről: bár vágyunk a természet közelségére és kiszakadni a mókuskerékből, azt azért nehezen tudjuk elképzelni, hogy hosszabb időn keresztül csendben üldögéljünk a fűben, mindenféle extra hatások nélkül.

Ez persze egyáltalán nem probléma, aki eltölt egy hetet a Dunával körülzárt Hajógyári-szigeten vagy a Művészetek völgyében, és mondjuk nem itta magát hülyére minden nap, biztos, hogy zsigereiben töltődik fel, a természetkeresés pedig általában minden esetben pozitív hozadékokkal jár. Az izgalmas kérdés inkább az, vajon ténylegesen megváltoztatják-e a világunkat az alternatív útvonalak, vagy csak jól jövedelmező piacok maradnak – de ez már a jövő zenéje.