2018. november 12., hétfő
Jónás, Renátó névnap

Nem akarom, hogy robotok neveljék fel a gyerekemet!

Nemrég Magyarországon járt Sophia, az első olyan humanoid robot, aki állampolgárságot kapott, mégpedig Szaúd-Arábiában. Sophia képes szemkontaktust tartani az emberekkel, emellett érzelmeket tud kifejezni arcvonásaival, sőt, a viccmesélés sem okozott neki problémát, de ami mindenképpen figyelmet kíván, hogy mesterséges intelligenciával rendelkezik, és folyamatosan tanul.

Érdekesnek, egyedinek és hihetetlen technikai csodának mondható a robot létrehozása, kifejlesztése, és beprogramozása. Sophia saját elmondása szerint azért jött létre – 2015-ben –, hogy segítse az embereket, és jobbá tegye a világot. A témában jártas szakemberek úgy vélekednek, hogy lassan eljön az idő, amikor természetessé válik, hogy az emberek és a robotok együtt sétálnak majd az utcákon, együtt dolgoznak, léteznek.

A robot megítélése nagyon megosztja az embereket. Vannak, akik idegenkednek tőle, és vannak, akik ebben látják a jövőt.

Nézve a Sophiaval készített interjúkat, ijesztő lett a gondolat, hogy a robotok lesznek azok, akik „megmentik” a földet. Vajon tényleg a robotika lenne a megoldás?

InfotérInfotér

A Sophiaról megjelent cikkek hozzászólásait olvasva, elképedve vettem tudomásul, hogy a jövőben a robotika fejlődésével a kisgyerekek vigyázását, nevelését is megoldanák. Elfogadom, hogy – a már említett – orvostudományban számos pozitív hozadéka lehetne a robotoknak, de a gyerekmegőrzés feladatát még egy extrán okos robotra sem bíznám. Még csak nem is a képességeit kérdőjelezem meg, hiszen lehet, hogy tényleg képes lesz majd elvégezni a rá bízott feladatokat. De hová lesznek a családdal töltött élmények? Az a kisgyerek, hogy fog majd visszagondolni a gyerekkorára és a szüleivel töltött időre? Arra fog emlékezni, hogy egy robot társaságában töltötte a gyerekkorát?

Mapio.netMapio.net

Hiszek abban, hogy az ember életében a gyerekkor nagyon meghatározó, és az élmények, a közös élmények, amiket a családunkkal szerzünk, befolyásolják a felnőtt kort. Ebben a felgyorsult világban, egyébként is, mintha távolodnának a dolgok egymástól, mintha elidegenednének az emberek, a számos információ, amit nap, mint nap be kell fogadnunk, megtelítenek bennünket, sokan magukba fordulva igyekeznek teljesíteni a hétköznapokban rájuk bízott feladatokat. Az embereknek többet kellene beszélgetniük és időt tölteniük egymással. Gyakrabban kellene a friss levegőn, a természetben lennünk, mozognunk, kikapcsolódnunk, egymással foglalkoznunk.

És természetes, hogy a korral haladni kell, de talán van egy egészséges középút, amire rátalálva még élvezhetjük a technológia vívmányait úgy, hogy közben egy emberközeli társadalomban élünk.