A kendő azon az úton fedte a Szent Istvánnak tulajdonított ereklyét, amely során 1771-ben hazaszállították Raguzából. De hogy került oda?
Az államalapító király sírját 45 évvel halála után nyitották fel először, amikor 1083-ban szentté avatása miatt kiemelték a fehérvári bazilikában található nyughelyéről. Ekkor távolították el mumifikálódott jobb kezét, amit a bazilika kincstárának őre, Mercurius vitt magával „megőrzésre” bihari birtokára. Nyilván a könyvelésben nem tüntette fel a magánakciót, így amikor kiderült, hogy az ereklye nincs a kincstárban, László király a keresésére indult. Nem volt nehéz rátalálnia, a király azonban nem gurult dühbe, sőt, Mercurius birtokán monostort alapított a Szent Jobb őrzésére. A monostorhoz tartozó települést is Szentjobbnak nevezték el.
Egészen a török dúlás idejéig őrizték itt a kart, majd Fehérvárra menekítették, ahonnan az 1500-as évek közepén tűnt el, amikor az oszmán hadak elfoglalták a várost. A következő írásos említése bő fél évszázaddal későbbről való, amikor a raguzai kolostor leltárában jelenik meg: a domonkos szerzetesek török kereskedőktől vásárolták meg a becses kincset.
Ezen a ponton azért érdemes megfogalmazni fenntartásainkat azzal kapcsolatban, hogy a mumifikálódott jobb kar valóban István király testrésze volt-e. A középkori történetírók egybehangzóan állították, hogy a Szent Jobb egyik ismertetőjele az a királyi pecsétgyűrű, amit temetésekor István viselt – ez azonban a raguzai leltárba vételkor már nem volt rajta. Az ökölbe szorult kézről nem lehetett volna sérülés nélkül lehúzni a gyűrűt, márpedig a Szent Jobb ujjain nem látszik erre utaló nyom.
Akár Istváné a kézfej, akár nem, az tény, hogy az ereklyét Mária Terézia vásárolta meg a raguzai domonkosoktól, és Bécsen át Budára szállíttatta. Ezen a hazaúton óvta az a lepel, amit kedd óta a Laczkó Dezső Múzeum kamarakiállításán is látni lehet – több, az István-korból megmaradt tárggyal egyetemben.
A kiállítás megnyitóján dr. Márfi Gyula érsek emlékeztette a megjelenteket István király szentté avatásának különös jelentőségére. Ő volt ugyanis a legelső király a világon, akit szentté avattak, arról nem is beszélve, hogy Szent Erzsébet mellett ő az egyetlen magyar szent, akit a világ minden táján ismernek a katolikusok.
Szent István tevékenysége az állam megszervezése mellett a magyarországi kereszténység megalapozásában is kiemelkedő jelentőségű volt: tíz egyházmegyét alapított, zarándokházakat építtetett a magyar utazók számára Jeruzsálemben és Rómában, megteremtette az egyház hazai működésének anyagi feltételeit.
A kiállítás december 31-ig látogatható, hétfő kivételével 10-től 18 óráig.