2018. augusztus 19., vasárnap
Huba névnap

Tangó lecke a borfesztiválon

Péntek este a jó bor meg a sötétben derengő apró fények könnyen megcsalhatták a Rozé, Rizling fesztiválozóit: a színpad és a tér „parkettjét” ezúttal argentin tangó táncosok lepték el, és másfél órára úgy érezhettük, mintha Buenos Aires utcáira kerültünk volna.

Van valami a tangóban, ami nemtől, kortól és érdeklődési körtől függetlenül képes megfogni az embereket: kit a tánc érzékisége, kit az azon túlmutató őszinte kapcsolat, ami a páros két tagja között jön létre, és ami hihetetlen energiával sugárzik az őket irigykedve figyelő környezetükre is. Mert ami azt illeti, ezen az estén mintha a szokásosnál is többen gyűltek volna össze az Óváros téren, hogy órát vegyenek a Vörös Eszter Tango Company és a veszprémi Tango Misterio alkotta csapattól.

Hagyományos koncertnél ugyanis jóval többet kaptunk, már csak a táncbemutató okán is: Vörös Eszter „karmesterként” nem volt rest a tangó gyökereiről és tánchoz kötődő illemszabályokról is mesélni. Tudniillik a műfajban még mindig élnek a hagyományos férfi-női szerepek, ahol a férfi nem kéretlen odadörgölőzéssel, hanem szemkontaktussal kéri fel a hölgyet a táncra, amihez persze nem árt, ha egy helyett nem duplán látunk – talán emiatt is mondják azt, hogy a tangóhoz kell bizonyos érettség, hogy gátlások és belegondolások nélkül tudj megnyílni a partner előtt.

És azt is, hogy zene és tánc olykor mégiscsak elválasztható: bár az esten felcsengő Astor Piazolla darabok kétségtelenül tele voltak érzelmekkel, amelyekre az ember legszívesebben a lelkét is kitáncolná, technikailag ez nem igen kivitelezhető. Ezek kifejezetten koncerttermekbe íródtak, így az est első fele még a megszokott menetrendet követte, hogy aztán kapjunk egy kis ízelítőt a koreografált versenytangóból és egy milonga, azaz a tangóest hangulatából is.

Ahol már nem a lenyűgözés és a begyakorolt mozdulatok tökéletes kivitelezése a lényeg, mégis ezek a pillanatok tették fel a koronát a koncertre: ahogy a párok mindenről elfeledkezve, teljesen a zenébe olvadva és egymást ölelve keringtek, gyönyörűen illusztrálva, mennyi szenvedély, finomság, szépség, játékosság és lelkiség van ebben a műfajban, és hogy az igazán magával ragadó tánc továbbra sem a technikán múlik.

Azt hiszem, jó páran irigy sóhajjal álltunk fel a sörpadoktól, és bebizonyosodott, hogy a borfesztiválnak nemcsak New Orleans, hanem Buenos Aires is jól áll.