2019. szeptember 21., szombat
Máté névnap

Ágyúgolyó-futam pucér nőkkel

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy csak mert egy adott városban élünk, az már semmi újat nem tud mutatni nekünk. Pedig tud, és ehhez még csak le sem kell térnünk a megszokott útvonalainkról, elég csak nyitott szemmel járni.

Jellemző ránk, hogy a helyismeretünk csak szemmagasságig tart, és az okostelefon-korszak a tekintetünket még inkább lefelé irányítja. Manapság már nem divat, de a múlt század elejéig az épületeket teljes magasságukban díszítették, így ha hajlandóak vagyunk felnézni a kijelzőből, pofás kis műalkotásokban gyönyörködhetünk. Tegyünk egy sétát a belvárosban, és vesszünk el azokban a részletekben, amik mellett máskor elmegyünk!

Pucér nők a Megyeházán

Nem tudom, önök mennyire alaposan nézték meg a Megyeháza épületét. Én ugyan néha rá-rácsodálkozom a gyönyörű neoreneszánsz homlokzatra, a tümpanonban az építés évszámát (1886) körülölelő angyalokra, a megye címerét tartalmazó oromdíszre – de azt csak e cikkre készülve vettem észre, hogy a díszablakokon meztelen hölgyek süttetik a hasukat, és gyönyörködnek az egykor szebb napokat is megélt Püspökkert látványában.

A pucér nők egyáltalán nem idegenek az ókori művészetet mímelő reneszánszt mímelő neoreneszánsz korszellemtől, ami újra felfedezte magának a humanizmust és az emberi test szépségét. Az sem elképzelhetetlen, hogy a Róna József (1861-1939) által kifaragott kőhölgyek szemérmetlenségében mélyebb üzenet is rejlik: az egyházról leváló világi hatalom egyfajta fricskája a várost uraló püspök felé. (Az egyházi és világi hatalom szétválasztása ebben az időszakban élte hőskorát, ezt igazolja például a polgári anyakönyvvezetés 1895-ös bevezetése, amivel az állam átvette a polgárok nyilvántartásának feladatát az egyházaktól).

Veszprém címere a Kapuváry-házon

Az 1793-ban, a Kapuváry család részére épített ház homlokzatán két címer díszeleg: a Szabadság tér felől a család jelképét láthatjuk, az Óvári utcáról azonban a város címerét. Ez utóbbi abból az időből való, amikor a Kapuváry-ház volt a Városháza. És ez nem is volt olyan régen: bár az épületet 1886-ban vásárolta meg az önkormányzat, több mint száz éven át, egészen 1993-ig innen irányították a város életét.

Oroszlánok, a törvény őrei

Nem csak a Lánchíd büszkélkedhet nyelv nélküli oroszlánokkal: a Veszprémi Törvényszék épületét díszítő faragott nagymacska-fejek hasonlóan híján vannak a szervnek. Az épület mai formáját 1906-ban nyerte el Wagner Ödön tervei alapján. 1763 és 1887 között a Vármegyeháza működött a várbéli épületben, 1872-ben pedig már a törvényszék és a járásbíróság bírái dolgoztak a ma is az igazságszolgáltatást szolgáló termekben. Az oroszlánok egyébként az ablakok alól figyelik a róluk tudomást sem vevő turistákat.

Ágyúgolyók az Ipartestület falában

A veszprémi Vár utca egyik legfurcsább látványossága – ami mellett szintén úgy sétálunk el, hogy tudomást sem veszünk róla – az Ipartestület székháza. Az épület homlokzatában ugyanis a veszprémi várra kilőtt ágyúgolyókat találunk – noha az épületet jóval a végvári idők után húzták fel. Egészen pontosan 1814-ben, amikor a tűzbiztonság érdekében felújították a Tűztornyot és Fecskendőházat építettek a lábánál, amelyben aztán 1818 és 1885 között a Városháza is működött, mielőtt a már említett Kapuváry-házba költözött.

Hogyan kerültek hát az ágyúgolyók az épület falába? Nos, nem rendeltetésszerű használat útján. Az építkezéskor a bástya lábánál a földben találtak rá a golyókra, amelyekből tizenötöt - a régi idők mementójaként - a homlokzatba falaztak.