Betévednék azokba az utcákba is, amelyek mellett máskor elrohanok. Nem a szokásos útvonalaimat követném – kerülnék nagyokat mindig, hogy minden kis szögletet lássak.
Benedek-hegy / archív
Aztán elmennék a már jól ismert Benedek-hegyemre; csak nézném a tájat és érezném, ahogy minden feszültség elröpül a Bakonyba. Számomra ez a hely nem egy elcsépelt randihelyszín, hanem egy hely, ahova néha egymagam kisétálok, és úgy érzem, újratöltődöm – összeszedem a gondolataimat, és újra tudom, hogy mit akarok.
Nagy levegőt vennék, s indulnék tovább. Megéhezve keresnék egy olyan pékséget, ahol még sosem jártam – megvenném a legvonzóbb kakaós csigát. Visszamennék a Vár irányába, lemennék a rég látott Ostromlépcsőn, és végigsétálnám az egész Séd-völgyet.
Viadukt / archív
Legközelebb a Viadukt felé venném az irányt, futólépésben. Lemennék a híd melletti kis lépcsőn. Először végigfutnék a kis parkban, aztán ballagva tenném meg ezt a távot, lassan lélegezve a tiszta veszprémi levegőt. Visszafordulnék a híd felé, majd a Harmat utca végéhez, leülnék a kis padra, megpihennék egyet itt is; nézném a Benedek-hegyet, a Viaduktot, a lemenő napot. Olyan útvonalon mennék haza, ahol még sosem jártam – hogy úgy ismerjem a várost, mint a tenyeremet, akár még jobban is.
