2018. november 19., hétfő
Erzsébet névnap

Egy felnőtt férfi és plüssmackója

Kevés olyan embert találni, aki ne ismerné az imádni valóan csekély értelmű, ámde annál nagyobb szívű plüss medvebocs történeteit. A közelmúltban mutatták be a Barátom, Róbert Gida című filmet, amely első ránézésre egy tipikus gyerekfilm. Közelebbről megvizsgálva már kicsit más a helyzet, mert a cselekmény háttérében sokkal mélyebb kérdések is felmerülnek.

Előre is elnézést kérek azon emberektől, akik nemcsak látták a Disney újonnan megalkotott élőszereplős egészestés meséjét, de még tetszett is nekik, a néhol erőteljes megjegyzéseimért.

Egy augusztusi napon nagy kedvvel vettük meg barátnőmmel a jegyeket és ültünk be a moziba, hogy végre ismét egy igazán cuki filmet nézhetünk meg együtt. Viszont sokszor emlékeztetnem kellett magamat, hogy igen, ez egy gyerekeknek szóló film, Micimackóról.

Nem minden animációs filmje a Disneynek alkalmas arra, hogy élőszereplős változatot csináljanak belőle. A Micimackóba például most beletört a cég foga. A híres figurák élőszereplős ábrázolása nem sikerült elég szerethetőre, és ha összehasonlítjuk őket a régi, híres 2D-s változataikkal, az újak menthetetlenül alulmaradnak a versenyben.

Be kell valljam szerettem Micimackó történetét, de nem is ezzel a filmmel ’szerettem ki belőle’, hanem mikor már felnőtt fejjel olvastam újra A.A. Milne könyvét. Számomra már akkor is és filmet látva elég nagy bajt jelentett szórakoztatás szempontjából, hogy ezek a plüssállatok egy hangyányit idegesítőek, különösen a mindenkitől mindig mézet kunyeráló, bambán néző Micimackó, a valószínűleg speeden pörgő Tigris, valamint a világot mindig a felhős oldaláról szemlélő Füles.

Mindemellett a Disney mellékszereplőből előléptette az egyetlen embert a filmből, azaz Róbert Gidát, aki képviseli a játékaival játszó gyerekeket, vagyis az olvasót a történetben, így olyannak kellett lennie, hogy bárki azonosulni tudjon vele, és a helyébe képzelhesse magát. Ám azt elfelejtették, hogy már a mesében és így a filmben – tegyük hozzá már felnőttként – is ő a legunalmasabb szereplője a történetnek.

A film sztorija egyébként röviden az, hogy az immáron felnőtt Róbert Gida elvesztette gyerekkori képzelőerejét, és mostanra már csak a munkájának él, apacuka lett, egy afféle szörny, aki elveszi mások boldogságát, jelen esetben a kislánya és a felesége örömét. Ezt valahogy megérzi a Pagonyban alvó Micimackó, és meglátogatja. Róbert Gida képzelőerejének elvesztése azzal járt, hogy a Százholdas Pagony lakói Micimackón kívül mind eltűntek. Micimackó Róbert Gida segítségét kéri, majd viszonzásul az ő maga módján próbálja helyrehozni Róbert Gida válságba került életét.

Egy alapvetően kisgyerekeknek szóló történetben a felnőttek költségekről, könyvelésről, kirúgásokról és hasonló dolgokról beszélgetnek, méghozzá igen sokat. Ami persze ismét felveti a legfontosabb kérdést: kinek is csinálták ezt a filmet? Ami egyébként 6-os korhatárkarikával rendelkezik. Merthogy a felnőtt nézők nem lesznek igazán vevők az ugribugri állatokra, a kicsiket viszont nem köti le a történet nagy részét kitevő egzisztenciális krízis, amit egy középkorú, mindenből kiábrándult férfi él meg.