Középiskoláit a veszprémi piarista gimnáziumban és Pápán végezte. A budapesti műegyetemen vízépítő mérnökként diplomázott, később filozófiai doktorátust szerzett. Tanulmányit követően a műegyetem vízépítési tanszékén kapott tanársegédi állást, majd Lóczy Lajos földrajztudós meghívta a tudományegyetem földrajzi tanszékére.
1896 és 1898 között tudományos utazást tett Kínában, ahol hidrográfiai és geográfiai kutatásokat folytatott. Visszatérése után előbb Budapesten majd Kolozsvárott volt egyetemi tanár, ahonnan az I. világháború után menekülnie kellett. Később a budapesti tudományegyetem földrajzi tanszékének vezetője, a Magyar Földrajzi Társaság titkára, a Magyar Turista Egyesület és a Természetvédelmi Tanács elnöke, a Földrajzi Intézet vezetője, az MTA levelező tagja.
Részt vett a Balaton tudományos tanulmányozásában, foglalkozott emberföldrajzzal, és vizsgálta az öntözések jelentőségét az emberi kultúra fejlődése szempontjából. Sokat utazott, többek közt bejárta Európát, Kelet-Ázsiát, Észak-Amerikát. Hetven évesen vonult nyugdíjba, ám otthonában szakadatlanul dolgozott tovább – 80 éves korában bekövetkezett haláláig.