2018. december 10., hétfő
Judit névnap

Motiváció…

A motiváció, mindennek az alapja, a szikra, a benzin, a minden. Mindegy, hogy miről beszélünk, mit csinálunk, cselekszünk, mindennek van egy kiváltó oka, és van a motiváció. Semmit sem csinálunk csak úgy, mindennek van egy oka, amiért elkezdjük és egy célja, amit el akarunk érni.

Még akkor is, ha az adott dolog csak egy eszköz, egy másik, harmadik dologhoz. Ez lehet viselkedés, cselekedet, vagy akár egy másik, az eddigiektől eltérő életmód is. Az edzés, testmozgás, szempontjából is a legfontosabb tényező az akarat, egy bizonyos dolog megszerzésére irányuló cselekvési hajlam.

A motiváció három lehetséges fázisa:

- kialakul egy külső vagy belső inger hatására
- fennmarad/fenntartjuk
- elvész/elmúlik

Mindegyikre írok egy kis storyt, már úgyis megszoktátok.

Bence egy teljesen átlagos, 17 éves fiatal hím. Nagyon szeret bulizni a haverokkal, él hal a PC-s játékokért, az alternatív zenéért, imádja a szüleit, testvéreit, és a sulit is komolyan veszi. Már most borítékolom, hogy a szülők többsége ilyen kölyköt szeretne…. Szóval, a mi Bencénk egy bulin összetalálkozik Erikával, a női gimnázium tornászcsapatának kis barnahajú, zöldszemű szépségével. Nagyon jól érzik magukat egész este, minden klappol, de a lány mással is táncol, és hősünk úgy érzi, nem igazán sikerült lenyűgöznie a lányt. Pedig Ő teljesen odavan, az első pillanattól fogva. Odalép hozzá egy haverja, vigyorogva átöleli a vállát, és így szól: - „Jó kis csaj mi? Szeretem, hogy van eleje! Ha neked nem jön össze, majd én befűzöm! Azt mondják, hogy bukik a gyúrósokra.”

Bence agyában ekkor először egy kép villan be, ahogy kitépi a srác lábait, bele szurkálja a hátába, had higgyék a többiek, hogy csak egy szöcske, de hamar rájön, minden rá veszélyes egyedet mégsem likvidálhat. Akkor mit tegyen? Megvan! Szereti a gyúrósokat? Akkor megkapja! Szénné gyúrom magam gondolja fogcsikorgatva, és elképzeli magát, ahogy a szikrázó napsütésben sétálgat, álmai nőjével, olyan hatalmas felsőtesttel, hogy még az XL-es póló is úgy feszül rajta, mintha a kishúgáét vette volna fel.

És ebben a pillanatban beütött a motiváció! A külső inger ugye a kis bögyös tornászlány volt, a belső pedig a féltékenység, hogy más kanok is szaglásznak.

Ha viszont Herkulesünk három hónap edzés után rájön, hogy azért olyan hamar nem fog felszedni 30 kg izmot, csont szálkán, és ráadásul az imádott hölgy évfolyamtársa is nagyon szemrevaló, ráadásul neki így is bejönne, akkor lehet, hogy abbahagyja a számára felesleges kínlódást. Hisz minek is, ha azalatt az idő alatt is a kicsi Szandrával lehet, aki azt szereti benne, hogy keni, vágja a számítógépes cuccokat. Na, ekkor beszélhetünk arról, hogy elveszett az inspiráció, a motiváció.

Mindegy, hogy mi a saját motivációnk, lehet az belső szorongás, egészségügyi probléma, fogadalom, bármi, ami elindít bennünket az úton. Az a fontos, hogy legyünk kitartók, hiszen ennek fenntartása a legnehezebb.

Komolyra fordítva a szót, szerintem ebben a legtöbbet mi edzők segíthetünk, ami valljuk be, nem könnyű feladat. De mi ezért vagyunk, hogy segítsünk, bátorítsunk, irányítsunk Benneteket. A számodra jó edzőt úgy ismered meg, hogy tud motiválni. Mindegy mivel, szép szóval, szigorral, azzal, hogy külön oda figyel rád, tök mindegy. Csak az eredmény számít!