Nos, ha Ön még így is fintorogna, hogy kukából összekotort ételeket egyen, a „dumpster diving” hívei biztosan nem teszik. Ők azok, akik a hagyományos bevásárlás helyett akkurátusan megvárják, hogy a boltok leselejtezzék a rövid szavatossági idő miatt már nem árusítható, de egyébként teljesen jó állapotban lévő termékeiket, amelyekhez aztán ingyen juthatnak hozzá.
Az „életformának” világszerte vannak „követői”, Szingapúrtól kezdve Koppenhágán át, utóbbi városban pedig a feleslegesen kidobott élelmiszer megmentésén túl egy másik üzenete is van: az elfogadás. Tóth Villő, egy Koppenhágában élő magyar lány számolt be arról korábban a Roadster magazinnak, hogy kint senkit nem bélyegeznek meg azért, ha így szerzi be az ennivalót, függetlenül attól, hogy éppen rászoruló-e vagy csak ökológiai szempontból dönt a kukázás mellett. A lány egyik helyi barátja például egy mobilokat javító cég tulajdonosaként simán megengedhetné magának, hogy fizessen az élelmiszerekért, ő azonban úgy döntött, hogy nem vesz semmit, mert nem akar egy olyan rendszert támogatni, ahol külföldről, a környezetet szennyezve behozzák az ételeket, hogy aztán kidobják őket. Tettével inkább demonstrál a pazarlás ellen és hozzájárul ahhoz, hogy ne stigmatizálják a dumpster divereket.
Összekukázni az ételt persze még ezzel az érveléssel is számos kérdést felvet, például azt illetően, mennyire egészséges egy hűtőt órák óta nem látott fagyasztott pizzát elfogyasztani, ahelyett azonban, hogy az orrunkat befogva teljesen félresöpörnénk az elképzelést, nem ártana ténylegesen elgondolkodni a félrehajtott ételek lehetséges felhasználásáról.
A kidobott ételek nagy része zöldség és gyümölcs
Mi is írtunk már róla korábban, mekkora gondot jelent az ételpazarlás a 21. században: csak az EU tagállamaiban 88 tonna étel-hulladék keletkezik, globálisan pedig ez az 1,3 milliárdot is eléri, azaz a világon megtermelt élelmiszer harmada a szemétben végzi. A legnagyobb bűnösök a háztartások, de tetemes mennyiségű termék végzi a süllyesztőben az áruházak polcairól is, sokszor szinte hibátlan állapotban, csak azért, mert közelít a szavatossági idő vagy mert az előírások szerint öt napnál tovább például nem maradhat kint a pulton a paradicsom, függetlenül attól, hogy egyébként nincs hibája.
Mindez nemcsak azért roppant bosszantó és szomorú, mert az élelmiszeripari túlfogyasztás az emberi mohóság további aspektusaival együtt szép lassan ledózerolja a bolygót, hanem mert közben millióan nem jutnak megfelelő mennyiségű és minőségű táplálékhoz.
Szerencsére az utóbbi időben több kezdeményezés elindult, amely megpróbál ez ellen tenni. Franciaországban például már 2016 óta nem dobhatnak ki ételt a szupermarketek, helyette segélyszervezeteknek kell adniuk őket, de találunk – ugyancsak Dániában – olyan üzletet, ahol kifejezetten kidobott élelmiszereket lehet megvásárolni nagy kedvezménnyel. Egészen friss, hazai találmány a Redinner applikáció, amely összegyűjti, hol lehet kedvezményesen hozzájutni például a vendéglátóhelyeken megmaradt élelmiszerekhez, és idehaza is működik az áruházi ételmentés elsősorban a Magyar Élelmiszerbank Egyesület égisze alatt, akik naponta osztanak így ételt a rászorulóknak.
Utóbbi ugyanakkor – mint ahogy az Index riportjában megjegyezték – nem egyszerű feladat, hiszen a leselejtezett cikkek elszállítása komoly logisztikát igényel az együttműködő szervezetektől, és hiába a jó szándék, erőforrás hiányában néha mégsem jut célba az áru. Ebből a szempontból nem lenne rossz, ha az áruházak megfontolnák a dumpster divingot finomított formában, és adott esetben megfelelő körülmények és felügyelet mellett lehetőséget biztosítanának arra, hogy aki rászorul, akár saját maga szedhesse össze a kidobásra ítélt ételt.
Szerencsére akad jó példa is
Persze a probléma kezelésére a legjobb megoldás egyértelműen az lenne, ha visszafognánk a túltermelést, addig azonban, amíg nem jutunk el erre a pontra, minden olyan variáció jó lehet, amellyel legalább nem végzi teljesen értelmetlenül az étel a szemétben.
