2018. december 19., szerda
Viola névnap

Könyvesbolt és bádogdoboz

Már a művész(kedő) filmek sem a régiek. A könyvesbolt a tengerparton és Az első ember kritikája.

KÖNYVESBOLT A TENGERPARTON

A tengerparti halászfaluban főhősünk, Florence könyvesboltot nyit az Öreg Ház néven emlegetett ódon épületben. A ház évek óta pusztult anélkül, hogy bárkit érdekelt volna, viszont amikor Florence megnyitja a boltját, a helyi fontosember felesége, Violet Gamart hirtelen ellenállhatatlan késztetést érez, hogy megszerezze az ingatlant. Előbb az ügyvédjén meg a rendőrségen keresztül nyomasztja Florence-t, majd hogy, hogy nem, valahogy a Parlament elé kerül egy törvényjavaslat, ami pont lehetővé teszi az Öreg Ház einstandolását.

A karakterek borzasztó egysíkúak, már-már bosszantóan fekete-fehér az ábrázolásuk, de mégis megéri végignézni a filmet, mert amikor a végén előáll az igazi főszereplő, a szemünk elé tárul, hogy mekkora személyiség-fejlődésen ment keresztül. Ráadásul az utolsó néhány perc megadja a Stallone-féle „tudtam, csak nem sejtettem” érzést, amikor rájövünk, hogy a filmet nem véletlenül szórták tele a Lolita-motívummal.

ÉRTÉKELÉS: Egyszer nézős film azoknak, akik infantilis szuperhősök helyett felnőttként viselkedő gyereket szeretnének látni. Lassú, komor, fájdalmas alkotás, de e jelzők egyikét sem negatívumként értem.

AZ ELSŐ EMBER

Damien Chazelle megint főszerepet adott Ryan Goslingnak. Legutóbbi közös munkájuk, a La La Land számos tekintetben zseniális volt (operatőri munka, látvány, zene, koreográfia, a főszereplők közötti, már több filmben kiaknázott kémia, stb. stb.), és Az első ember is elsősorban a technikai Oscarokra pályázhat. Tökéletesen adja vissza azt a klausztrofób érzést, amikor az embert becsavarozzák egy bádogdobozba és kilövik a Holdra.

Az űrhajó recseg, ropog, hol üvöltve zúg, hol vészjóslóan néma, hol gyomorforgatóan pörög, hol fenségesen siklik. A film legdrámaibb pillanata azonban nem is konkrétan a holdrasszálláshoz kapcsolódik, hanem az első Apollo-teszt során történt tragédiához. Az alkotók – anélkül, hogy egy csepp vért is látnánk – sokkoló szemléletességgel ábrázolják, hogyan csinál darált húst a személyzetből egy kóbor szikra.

Mindehhez Ryan Gosling a marketing-értékén kívül igazából semmit nem tesz hozzá.

ÉRTÉKELÉS: Életrajzi filmet is lehet érdekesre csinálni, Chazelle-nek most nem sikerült. Neil Armstrong beleszürkül a holdporba, és hiába szorongatóan élethű az űrutazás, a több mint kétórás játékidő túl sok ehhez a témához.