2018. december 19., szerda
Viola névnap

Épp csak füstölni nem fog a gép

Hatodik alkalommal ül a rendezői székbe Szelle Dávid, a Pannon Várszínház színésze, ezúttal a Boeing Boeing – Leszállás Párizsban című komédia kapcsán. Sodró lendületű, nagy hőfokon égő, szórakoztató előadásra készülnek – a darab részletei mellett pedig a rendezés izgalmairól is mesélt nekünk Dávid.

Szinte minden nap játszol, közben rendezel is. Hogy bírod a tempót?

Most már látjuk a fényt az alagút végén. (nevet). Ha lemegy a premier, már csak egy olvasópróbánk marad, illetve előadásokban még játszunk. Mindenesetre valóban ránk fog férni a pihenés, mert szeptember 17. óta szinte meg sem álltunk.

Előtte viszont még ott van egy nagy falat, a Boeing Boeing premierje december 1-jén – igaz, nem ez az első rendezésed. Mennyire izgulsz, hogy jól süljön el az előadás?

Színészként is izgulós típus vagyok: minden alkalommal, amikor színpadra lépek, van bennem egy egészséges lámpaláz. Rendezőként azért nagyobb most az izgalmam, mert ezen a téren még nagyon gyerekcipőben járok, és egészen másfajta felelősség, amikor az én vezetésem alatt kerül színpadra egy darab.

Teljesen szabad kezet kaptál Vándorfi Lászlótól?

Igen. Épp az elmúlt héten nézte meg az összpróbát, amit még a próbateremben tartottunk, és hál Istennek nagyon elégedett volt vele. Persze négyszemközt ellát néhány tanáccsal, ezeket meg is fogadom, hiszen ő sokkal nagyobb tapasztalattal rendelkezik nálam. Ugyanakkor nagyon jól esik, hogy nem figyeli minden egyes lépésemet. Ez hatalmas bizalmat jelent részéről, aminek szeretnék is megfelelni.

Egyébként milyen rendező vagy? Szigorú vezető vagy inkább partner?

Abszolút partner vagyok. Azért azt a gondolatot nehéz kiölni az agyamból, hogy én alapvetően színész vagyok. De ez nem baj: jó néha a rendezői székben színészként is gondolkodni.

A darabbal milyen a kapcsolatod? A te javaslatod volt vagy ő kért fel rá?

Korábban én nem ismertem a darabot, erre Laci kért fel. A Thália Színházban aztán lehetőségem adódott megnézni az ottani produkciót. Látva, hogy mennyire pörgős és mennyire számítanak még az apró másodpercek töredékei is ebben az előadásban, hogy úgy mondjam, egy picit ülve maradtam. Akkor azt gondoltam, ez nagyon nagy falat, és ezzel a mai napig is így vagyok, bár talán most már sikerült megküzdenünk vele. Úgy látom, jó úton haladunk, hogy egy nagy hőfokon égő, pezsgő, vidám előadást hozzunk létre. Ebben persze óriási szerepe van a kollégáimnak és barátaimnak: Koscsicsák Andrásnak, Molnár Ervinnek, Pap Líviának, Oravecz Editnek, Egri Zsófiának és Kovács Ágnes Magdolnának, valamint Magyar Jánosnak, aki az asszisztensi feladatokat végzi. Elmondhatatlanul büszke vagyok rájuk, mert rekord kevés próbalehetőség mellett is sikerült olyan koncentráltan létrehoznunk ezt a produkciót, amit megkövetel ez a darab, és ami méltó lehet a Pannon Várszínház arculatához.

Gondolom, azóta olvastad, hogy ez a legtöbbet játszott francia vígjáték, ami a Guinness Rekordok könyvébe is bekerült. Ez mennyire presszionál? A te olvasatodban miről szól ez a darab?

Nincs nagyon összehasonlítási alapom, azt viszont fontosnak tartom, hogy ne egy ellenszenves figuraként mutassam meg a főszereplőt. Igaz, az alapszituáció elég visszás: Bernard egy felső tízezerhez tartozó sztárépítész, aki párhuzamosan három szeretőt is tart, akik nem tudnak egymásról. Bernardnak megvannak a maga elvei arról, miért a poligámia híve, az alapszituációval kapcsolatban egyszer ki is jelenti a darabban: sikerült megteremtenie egy álomvilágot a valóságban – persze amíg ez fel nem borul. Nem egy patyolattiszta alak, mégis meg kell találnunk benne azokat a jegyeket, amelyek miatt nem válik antipatikussá, amelyek esendővé teszik. Ez nagyon fontos, mert ha nem tudok drukkolni neki nézőként, akkor az egész előadás érdektelenné válik.

Tehát lényegében ezt az esendőséget szeretnéd megmutatni, azt, hogy senkit ne ítéljünk meg felületesen?

Így van. Hiába unszimpatikus első látszatra egy illető habitusa, ha kipukkasztjuk körülötte a buborékot, ugyanúgy az ember marad alatta. Nem szabad könnyen ítélkezni – erről szólt a Jövőre veled ugyanitt is. Ott sem törtünk pálcát a szereplők fölött, hanem megmutattuk a szituáció drámai oldalát. Itt persze nincs drámai oldal, mert komikus elemekkel kell megmutatni a figura esendőségét. Ez egyébként nagyon nehéz feladat, mert közben meg az író olyan mondatokat ad Bernard szájába, úgy reagál helyzetekre, amelyek könnyen elviszik negatív irányba. Nekünk viszont nem szabad elfelejtenünk, hogy a státusza miatt neki egy egészséges egóval is kell rendelkeznie, persze anélkül, hogy átlendülne a ló túloldalára. Emiatt gyakorlatilag folyamatosan a kés hegyén kell táncolnunk, hogy megtartsuk ezt az egyensúlyt.

Ráadásul azt se felejtsük el, hogy egy vígjáték csak műfaját tekintve könnyű – és az emberi hibák megmutatása miatt még így is bírhat drámai elemekkel –, ami a játékot illeti, az sokkal nehezebb.

Pontosan. Nem véletlenül van benne ez a darab a Guinness Rekordok könyvében: nagyon érdekesen van megszerkesztve az egész. Persze nagyon mély üzeneteket nem akarunk rátolni az emberekre, inkább azt szeretnénk, ha felhőtlenül tudnának szórakozni a nézők és az előadásra beülve elfelejtenék a mindennapi gondokat, mert a darab lendülete egyszerűen magával sodorja őket.

Titeket is magával sodor a próbákon az előadás? A kemény munka mellett azért tudtok szórakozni is?

Igen, bár tényleg nehéz dolga van például a lányoknak is, mert mindegyik stewardess egy másik karakter, és erre oda kell figyelniük, hogy akaratlanul se vegyenek át gesztusokat egymástól. Közben pedig ott van ez a sok kínos szituáció a darabban, amiket Ervin figurája – aki egy idő után központi alakká növi ki magát – zseniális érzékkel old meg. Ervin eddig is nagyon jól tudott poentírozni, de ezzel most talán egy új oldalát is megmutathatja. Nagyon élvezi mindenki a darabot, jól akarja megcsinálni, és ezt nagyon jó látni.

De azért gondolom jó lesz a premier után kicsit lazítani. Mennyire fogod elengedni magad?

Azt szokták mondani, csak a bankett sikerüljön jól. Remélem, ez így is lesz.