2019. január 16., szerda
Gusztáv névnap

Még mindig 30 év?

Így a szeretet ünnepe alkalmából hadd legyek egy kicsit hogyismondjam, bunkó.

Úgy látszik, még mindig nem közelítünk felfogásban, hozzáállásban vagy akár intelligenciában a nyugat felé. Rossz ezt kimondani, de még mindig ugyanazt tapasztalom, mint tíz-tizenöt évvel ezelőtt.

Hogy tényleg le vagyunk maradva 30 évvel. Abban az időben is az volt a legnagyobb szívfájdalmam, hogy ilyenkor ünnepek táján mindenki elborzadva néz arra, aki esetleg edzeni akar, vagy aki ilyenkor merészel időt szánni magára.
Még mindig ott tartunk, hogy ha valaki azt a kevés saját szabadidejét nem sajnálja, és elmegy edzeni, foglalkozik a testével, az ízületeivel, az izmaival, akarna szebb, erősebb vagy akár formásabb lenni, azt nem értjük meg. Csak nézünk bután, hogy miért kell éppen ünnepekkor ezt tennie, amikor van ezer dolga. Miért nincs ilyenkor a családjával?

Még mindig azt látom év végén, hogy ha egy futó mellett elhalad egy autó, az utasai néznek rá furcsán, mondván hogy ilyenkor futni, a marha, na ez se bolondul már meg jobban, nincs ennek jobb dolga?

Egyszer és mindenkorra jó lenne tudomásul venni, hogy nem az a furcsa, és nem az a beteg, és nem az a bolond, aki akár ünnepekkor is elmegy sportolni, hanem az, aki még mindig azt hiszi, hogy karácsonykor csak zabálni kell, tüppedni otthon, nézni a szir-szar tévét, amibe egyébként, halkan jegyezném meg, már szinte semmi olyan nincs, amit ne láttunk volna, vagy hiteles.

Amikor gyerek voltam, akkor sem nagyon voltak otthon az apák (akkoriban sokan, nagyon sokan kocsmákban múlatták az időt), és hál' Istennek ez mostanra sokat változott. Ma már sok férfi és sok nő is eljár otthonról, és ráadásul edzeni, nem pedig inni, zülleni. Ne bántsuk őket, hanem legyünk büszkék rájuk!

Más!

Lehet, hogy durvának tűnik, amit mondok, de lassan oda jutunk, hogy fel kell szólítani mindenkit, változtassunk, mert ez így nem mehet tovább! Tele, ismétlem tele van a Tesco, tele van az Aldi, tele van a Lidl, tele van a Auchan, mindegyik tele van. És a legeslegrosszabb az egészben, hogy az ott vásárolt nagyon-nagyon sok mindennek legalább a fele vagy felesleges, vagy szemétben végzi. A maradék nagy része pedig a derekatokon, meg a hasatokon, meg a seggeteken. Aztán januárban meg jönnek a fogadalmak, az újrakezdések, ugyan már!

Egyszer el kellene kezdeni azt, hogy nem a megevett étel mennyisége, hanem a minősége legyen a szempont. Együnk keveset, de azt minőségit. Terítsünk meg szépen, legyen szeretet, legyen béke, és mindenki csinálhassa azt, amit szeret. Ha szereti az edzést, akkor csinálja azt. Ha egészségesen akar étkezni, akkor lehessen így. Ne legyen neki lelkiismeretfurdalása, ne kelljen döntenie két dolog közül. Hogy vagy edz, vagy veszekedés van otthon. Hogy megsértődnek rá, mert nem eszi meg a rántott húst. Mert sajnos nem egy ilyen esetről tudok. Saját vendégeim közül is van olyan, aki azért nem jön el, mert attól fél, hogy mit szólnak otthon. Hogy abból háború lenne. Hú hú, hát akkor nem is tudom mi lenne. Kérlek titeket, hogy értékeljétek át ezeket a dolgokat!

Ne kelljen ünnepekkor azoknak, akik edzenek, akik foglalkoznának az egészségükkel, vagy a minőségi étkezéssel, akik szeretnek mozogni, legalább nekik ne kelljen két dolog közül választaniuk, jelesül vagy a család és a családi béke vagy az edzés. Nonszensz.

És végül, hadd kívánjak minden kedves mostani és leendő vendégemnek, olvasómnak, és mindenekelőtt a szeretteimnek nagyon boldog békés karácsonyt!