2019. május 22., szerda
Júlia, Rita névnap

A spártai futóbajnok, aki mosolyt csal a gyerekek arcára

Van az úgy, hogy az ember sokáig el se tudja képzelni, hogy egy sportág szerelmese lesz, aztán egyszer csak valami átkattan nála. Ulrich Balázs története is nagyjából így kezdődött a futással, ami aztán terep- és akadályfutó versenyekbe és egyre több dobogós helyezésbe torkollott. Balázst ezúttal azonban nemcsak a győzelem vezérli, hanem egy tábornyi beteg kisgyerek megsegítése is.

– Már általános iskolában is folyamatosan atlétika versenyekre küldtek, mert látták bennem a potenciált, de nekem nem sok kedvem volt hozzájuk. Akkoriban egyáltalán nem szerettem futni, inkább fociztam, és egészen öt évvel ezelőttig se nagyon futottam, csak bringáztam, a magam kedvtelésére – kezdi Balázs. Akkor azonban, hirtelen, mindenféle előzetes nélkül valami beütött.

Balázs a Facebookon látta meg a zánkai Fightersrun terepfutó verseny felhívását, és bár korábban soha nem vett részt hasonlóban, gyenge szóviccel élve idegen volt a terep, mégis megtetszett neki a gondolat, hogy nevezzen rá – majd pár nap múlva hasonló körülmények között az eplényi Spartan Race Hungary megmérettetésre is. Nem kis vállalás ez a semmiből, de Balázs mindig is szerette a kihívásokat, főleg a sportban. Arról azonban, mint mondja, soha nem álmodott, hogy eredményeket is fog elérni vele. Mégis így lett.

– A zánkai versenyen csak a futottak még kategóriában végeztem, igaz, arra nem is készültem. A Spartan Race-t aztán már komolyabban vettem, és összetettben végül közel 2000 versenyző közül a 100. lettem. Nem egy dobogós helyezés, de elsőre azt hiszem, ez sem rossz.

Hamarosan azonban előbbiek is eljöttek, ahogy időközben Balázs egyre több kisebb versenyen is elindult, és aztán rendre az elsők között szakította át a célszalagot. Azóta pedig többnyire el sem mozdult ebből a pozícióból. Az elmúlt négy évben az ország szinte összes terep-és akadályfutó versenyén kipróbálta magát, csak tavaly mintegy 20 megmérettetésen indult, és a legtöbb esetben a dobogón végzett.

Mint meséli, a gyerekkori viszolygás ellenére a mozgásforma mostanra gyakorlatilag olyan lett számára, mint egy addikció: ha hét elején volt utoljára edzeni, hétvégén már érzi az „elvonási tüneteket”. Erre egyébként viszonylag ritkán kerül sor: a téli időszakot leszámítva Balázs heti ötször beveti magát a füredi erdőbe és hegyen-völgyön át fut, de 2017 óta egy távedző is segíti, illetve tagja a Triacto HUNbreakable Teamnek, az akadályversenyek miatt pedig komplexebb edzéseken is gondolkodik. Persze, először időt kellene találni minderre, mert a kőműves munka, a család, a versenyek és az eddigi menetrend mellett nem egyszerű mindent összehangolni.

Az eredmények ugyanakkor nagy motivációt jelentenek, hiszen Balázs látja, van értelme beletenni az energiát a versenyekbe. 2017-ben mind a veszprémi, mind a kazincbarcikai Spartan Race Hungary sprint elit masters kategóriában, 40+-os korosztályban 2. helyezést ért el, de említhetném a Csobánc verticalt, a Bakonyrun 2.0-t vagy az Eplényi hegyi futóversenyt is, amelyekről abban az évben mind első helyezéssel tért haza. Balázs legnagyobb büszkesége azonban egyértelműen a Spartan Race Régiós bajnoksága, melyről tavaly 8. helyezettként, a legjobb magyarként tért haza. A bajnokságon összesen négy versenyen kell helyt állni, és egy pontrendszer alapján dől el a rangsor. „Ezt nagyon jó volt megélni, gyakorlatilag felrakta az i-re a pontot tavaly” – mondja.

A szép helyezés pedig most arra ösztönzi, hogy még nagyobb célokat tűzzön ki. Júniusban rendezik meg az olasz Dolomitokban a 2019-es Spartan Race Európa Bajnokságot, amelyen Balázs is megméretteti magát a közel 30 km-es távon.

– Meglátjuk, most hogy alakul majd, ha folytatódik az eddigi pozitív versenytendenciám, akkor ott lehetek a dobogón. Persze nem dől össze a világ, ha nem nyerek, de úgy érzem, képes lennék rá.

Ezúttal azonban nemcsak a győzelem, az új terep vagy a szép környezet hajtja Balázst. – A keresztlányom anyukája már kétszer is járt önkéntesként a Bátor Táborban, ő mesélt az Élménykülönítményről, az alapítvány futócsapatáról, melynek tagjai vállalják, hogy egy-egy versenyen keresztül, támogatók segítségével összegyűjtenek egy adott összeget, amit aztán a Bátor Tábor Alapítvány súlyos betegséggel küzdő gyerekek táboroztatására költ. Az én vállalt versenyem az Európa bajnokság lesz, ennek a kilométereit „árulom most”, és összesen 250 ezer forintot szeretnék összegyűjteni a gyerekeknek. Szívesen segítek, ha kértek, máskor is adakoztam nemes célra. Nem hiszem, hogy ez részemről bármiféle áldozatot jelentene – valójában amit teszek, semmiség ahhoz a munkához képest, amit az önkéntesek végeznek – meséli.

Ha szeretnéd te is támogatni Balázs célkitűzését, IDE KATTINTVA könnyen megteheted. Balázs kilométereinek kikiáltási ára 2000 Ft, de ettől függetlenül bármilyen tetszőleges összeget felajánlhatsz. Ne feledd: adományoddal rákos és egyéb súlyos betegségben szenvedő gyerekek élménytáboroztatását segíted.

Balázs ezúttal a Bátor Tábor gyerekeiért is fut /Fotó: Bátor TáborBalázs ezúttal a Bátor Tábor gyerekeiért is fut /Fotó: Bátor Tábor

Balázs tehát most bízik abban, hogy júniusig összejön az összeg, utána pedig a jó versenyeredmény, de azon túl sem áll meg. Bakancslistáján szerepel még néhány tétel: egyszer szeretne eljutni a Spartan Race Trifecta világbajnokságra, ahol két nap alatt három versenyt kell teljesíteni. Emellett külföldi ultrafutásokban is gondolkodik, például a Hargita Trailben vagy a Primavérában, amelyeken a hegyekben, több száz méteres magasságban kell megtenni a 20-30 km-es távot – ez megint csak izgalmas kihívásnak ígérkezne. Ugyanakkor, mint mondja, ezt jól át kell gondolnia, mert a versenyek nevezési díja nem kevés pénzt kóstál, de ha nemzetközi szinten is tudja tartani az eredményeket, nem hagyja kihűlni a vasat.

Szerencsére ezúttal városa, Balatonfüred vezetése is segíti egy kicsit az EB-re készülve, akiktől nemrég Balatonfüredi Sportdíj kitüntetést vehetett át 2018-as eredményei elismeréseként, valamint családja is maximálisan mellette áll. – Soha nem kérte számon a feleségem, miért megyek már megint egy újabb versenyre, inkább csak annyival szokott elengedni: „Légy első!” – meséli Balázs. A támogatásból kisfia is kiveszi a részét: lassan három évesen lelkesen pakolgatja édesapja érmeit. Balázs egyébként szeretné, ha hamarosan ő is belekóstolna a futásba és a versenyzésbe. – Egy alkalommal önkéntes voltam egy Spartan Racen, ahol a gyerekeknek is rendeztek futamot. Látni a piciket futni hihetetlenül motiváló volt. Persze meglátjuk, tetszik-e neki, erőltetni nem fogom, de jó lenne, ha kicsit megismerné ezt a világot.

Mert a futásban és a versenyzésben ez az egyik legjobb: a támogató közeg, a társak, akik körbevesznek és drukkolnak neked. Itt mindenki számít, függetlenül attól, hogy milyen a kondíciója, mennyi a kilóinak száma vagy hol végez az eredménytáblán. Mert ha valaki – akár a határait kitolva – végigcsinálja a versenyt, az mindenképpen elismerést érdemel.

Szóval Balázs a maga részéről arra buzdít, ha tehetjük, mozduljunk ki. Persze senkit ne az mozgasson az elején, hogy eredményeket érjen el, mert az nem fog működni. „A lényeg inkább az, hogy élvezd, amit csinálsz, és ne állj meg. Ez nem lesz mindig könnyű, de megéri. Óriási élmény fent állni a dobogó legmagasabb fokán, de már az is hatalmas löketet tud adni a hétköznapokban, hogy tudod, képes voltál legyűrni a távot. Ráadásul a futás az egyik legjobb módja annak, hogy kikapcsolj és kiszellőztesd a fejed. A visszajelzésen túl azonban én mégis csak azért szeretek leginkább versenyezni, mert rengeteg embert és sok barátot ismerhettem meg így. Ezért érdemes igazán csinálni: észre se veszed olykor, de rengeteget hozzáad az életedhez a futás. Tényleg igaz, amit mondanak: ha egyszer megízleled az ízét, nem tudod többé elengedni. Én legalábbis nem hiszem, hogy valaha is eljön az a pillanat, amikor már nem lesz a futás az életem része.”