2019. június 18., kedd
Levente névnap

„Ha valaki mindenhez ért, az semmiben sem profi”

Ismered korunk legnépszerűbb hajdizájnjait? Konkrét elképzelésekkel lépsz be egy fodrászszalonba, vagy rábízod magad a hozzáértőre? Ha egy laikus belegondol a fodrász feladatkörébe, eszébe juthat, hogy a divatot ismernie, követnie kell. De arra talán nem gondol az ember, hogy geometriai, mértani, és anatómiai oldalról vizsgálja meg a hajvágást. Németh Levente, fodrász nagyon is gondol, sőt, szenvedélye. Ismerkedjünk meg vele…

Hogyan indult el a karriered?

Tizenhat éves koromban, nyári munkaként indult a szakmai életutam. Édesanyám szalonjában kezdtem el hajmosóként dolgozgatni, három tanuló és két alkalmazott mellett, ha éppen szükség volt rám a nyári nagy hajtásban. Akkoriban a családi házunk földszintjén üzemeltette anyu a vállalkozását, így kézenfekvő nyári munka volt, rugalmas beosztással.

Ekkor még a zsebpénzt láttam a dologban, nem gondoltam, hogy ennél komolyabban fogok foglalkozni a szakmával.

Mindig is szerettem a mértant, a geometriát, mérnöknek tudtam elképzelni magam. Ahogy teltek az évek, egyre több mindent sajátítottam el a szalonban, és egyre inkább elkezdett érdekelni a szakma tudományos oldala. Megtaláltam azt a részét a dolgoknak, amelyben úgy éreztem, ki tud teljesedni a mérnöki beállítottságom: ez pedig a hajvágások geometriai, mértani, anatómiai oldalról való megközelítésében, valamint a vegyszeres műveletek összességében merült ki.

Hogyan képzed magadat, milyen célokat lehet megfogalmazni a szakma terén?

Mindig is azt vallottam: ha valaki mindenhez ért, az semmiben sem profi. Én nem szeretnék mindenhez érteni. Úgy érzem, a hajvágások, és a vegyszeres műveletek az én asztalom. Ezen a két területen csiszolgatom, fejlesztgetem a tudásom. Fejlesztés alatt főleg külföldi, szakmai rendezvényeket, továbbképzéseket, és sok-sok önálló gondolkodást értek. Mindig is fontosnak találtam ugyanis a külső impulzusokon felül az önfejlesztést, avagy az elmélyült filozofálást egy-egy megoldandó problémáról. Számomra a sokrétű szakmai önfejlesztés tíz évvel ezelőtt egy tudományos vonallal, a pedagógiával egészült ki. Ekkor kezdtem el az egyetemet. Utolsó éves hallgatóként a Táncsics Mihály Szakközépiskolában lettem szakmai ismeret tanár, ahol jelenleg is óraadó tanárként készítem fel a végzős fodrász tanulókat a szakmunkás vizsgára. A szakközépiskolai tanítás mellett egy budapesti cégnél is dolgozom: oktatóként, bemutatófodrászként, ahol többnyire felnőtteknek tartok továbbképzés jelleggel szemináriumokat.

Engem inkább a tanítás, az oktatás és a fodrászat tudományos oldala érdekel,

és ezen keresztül igyekszem mindig egy kicsit hozzátenni a már meglévő tudásomhoz.

Milyen a jó vendég?

A jó vendég megbízható, hajlamos együttműködni, és nem önfejű az elképzeléseit illetően. A többi rajtunk múlik. Mi fodrászok értünk a szakmánkhoz, adott esetben nekünk kell terelgetni a vendéget, ha olyan elképzeléssel érkezik, ami káros a hajára, fejbőrére nézve, vagy esetenként ésszerűtlen, meggondolatlan lépésnek tűnik. Sokszor nekünk kell felvilágosítani arról, hogy az adott cél elérése, sokszor akár hónapokba is kerülhet, és, hogy amit az interneten látott előtte/utána transzformációs kép, az nem egy alkalommal készült. Nem teszek különbséget, hogy mennyire jó a vendég az alapján, hogy a saját elképzelését hozza, vagy teljesen rám bízza a haját.

Mi van akkor, ha nem értesz egyet a vendég választásával, tervével?

Ha nem értek egyet az elképzeléssel, természetesen egy rövid szakmai ismeret óra következik, mégpedig a tükrön keresztül: tudományos alapokra helyezem, hogy miért nem. Ha teljesen rám van bízva a frizura, általában bevetem a „differenciáldiagnózis” szerű módszeremet, ahol protokoll szerűen olyan kérdéseket teszek fel, amivel ki lehet zárni, mi az, ami biztos nem tetszene a vendégnek, továbbá elemzem azokat az alkati tényezőket, melyek esetleg egy előnytelen frizurához vezethetnének. Nagyjából így áll össze a fejemben az elkészítendő frizura.

A kulcs a kommunikáció és a következetesség.

Milyen trendek vannak ma? Hogyan és milyen gyorsan változnak?

Ezt a kérdést a vendégek is sokszor fölteszik nekem:. „Mi ma a divat?" Azt gondolom, nagy általánosságban mindenkinek az a „divat”, ami az adott kliens személyiségéhez és a mindennapi tevékenységéhez jól illeszkedik. Amivel azonosulni tud, amivel jól érzi magát a bőrében. Ez olyan kisugárzást eredményez, ami felülírja az aktuális divathullámot. Ezzel szembe megy, ha valami nagyon divatos, de nem áll jól a viselőjének, mégis magára erőlteti. Mindig vannak alternatív megoldások, melyekről érdemes informálni a vendéget.

Például divatba jött a hideg tónusú szürke hajszín, ami köztudottan nagyon kevés közép-európai embernek áll jól.

Egyszerűen nem olyan a pigmentállománya a bőrünknek, szemöldökünknek, és nem olyan színű a szemünk, hogy sok embernek jól tudjon állni. Alternatív megoldásnak legalább annyira divatos szín a rose gold, ami már sokkal inkább harmonizál a fent leírt jellegzetességeinkkel. Fellángoló divatirányzatok mindig vannak: jönnek-mennek. Előfordul, hogy tovább, de van, ami csak kevés ideig marad fenn. Hogy egy irányzat mennyi ideig marad a köztudatban, az nagyban függ a fenntarthatóságától. Nagyon egyszerű példa az un. ombre, vagyis színátmenetesre szőkített haj, ami nagyjából a természetes, napon kiszőkülő hajszínt reprodukálja. Régóta divatban van, mert nem egy radikális változtatás, nem kell gyakran újra szőkíteni, vagyis könnyen fenntartható, csupán a haj megfelelő ápolásáról kell otthon gondoskodni.

Az emberek követik a divatot?

Ma egy olyan világban élünk, ahol a közösségi média felületein

futótűzként terjednek az aktuális divathullámok,

a változatos szubkultúrák divatjegyei. Olykor annyira gyorsan, hogy a tini lányok hamarabb tudják mi a divat, mint a fodrász, akihez anya elviszi. Hozzám is jöttek be olyan kívánsággal, amihez csak hónapok múltán jelent meg a megfelelő anyag az országban, a hozzá tartozó képzéssel. Ezek alapján azt mondhatom, hogy a vendégek abszolút követik a divatot, főleg a közösségi médián aktív generációk, és nekünk, szakembereknek nagyon résen kell lennünk, ha szeretnénk tartani a lépést.