Az idei évben az online térbe szorult Kutatók Éjszakáján már megismerhettük a Trónok harca szereplőinek személyiségjegyeit, azt, hogy ki, milyen vezetői tulajdonságokkal, habitussal van felruházva és ezt hogyan kamatoztatja az uralkodóházak közti bonyodalmakban.
Akkor Szentes Balázs volt a segítségünkre, aki a Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Karának oktatójaként a különböző vezetéselméleti fogalmak alapján igyekezett besorolni R. R. Martin által létrehozott karaktereket, egy fiktív történet szemüvegével elmagyarázva a való világban is érvényes emberi tulajdonságokat.
Folytatva sorozatunkat, most ugyancsak Szentes Balázs segítségével egy másik klasszikusnak, a Gyűrűk Urának a szereplőit vizsgáljuk meg hasonló módon.
Mielőtt azonban elmerülnénk Középfölde szereplőinek elemzésében, mindenképpen érdemes elolvasni korábbi írásunkat, ahol Szentes Balázs röviden bemutatja a közgazdaságtanban ismert fogalomrendszert, ami alapját adja mostani elemzésünknek is:
Gandalf
Gandalf a Gyűrűk Ura regényfolyam talán legpozitívabb, legstabilabb karaktere, akinek gerinces jelleme a legkevésbé változik a történet alatt. Igaz, ki kell emelni azt is, hogy Tolkien amúgy is kevesebb energiát fektetett karaktereinek jellemformálódásába, általában élesen meg lehet különböztetni a "rossz", illetve "jó" szereplőket. Gandalf az utóbbiak egyértelmű megtestesítője, akinek kiváló meglátásai vannak és ügyesen mozgatja a szálakat céljai elérése érdekében, de sohasem öncélúan.
Vezetési stílusát tekintve inkább a demokratikus és a szabad kezet adó mezsgyéjén mozog, de semmiképpen sem autokrata. Tudja, hogy mely feladatokat kikre kell rábízni, hogy azok jó eséllyel sikeresek legyenek. A Tannenbaum-Schmidt-féle felosztás szerint valahol a középvonaltól a demokratikus felé hajló pozícióban helyezkedik el, de nem teljesen demokratikus, hiszen amikor kell, akkor képes határozott döntéseket hozni. A legpontosabb talán egy patriarchális és demokratikus között mozgó személyiség, ami megjelenik Gandalfban.
Érdekes megnézni viszont Sarumánnal való viszonyát. Gandalfot alapvetően nem az motiválta, hogy rendjének vezetője legyen, amikor viszont lelepleződött Saruman ármánykodása, Gandalf bebizonyította, hogy ha kell, tud erős kezű vezető is lenni és egy ügy, egy cél élére állni, akár konfliktusok árán is.
Szürke Gandalf és Fehér Saruman
Saruman
Gandalffal ellentétben Sarumánban már fel lehet fedezni némi személyiségzavart is, főleg a hatalommánia jelenik meg nála. Próbálja elhitetni magáról, hogy képes erős kezű uralkodó lenni. Ugyanakkor egyáltalán nem biztos az, hogy olyan kiemelkedő vezető tud lenni, mint amilyennek szeretné láttatni magát. Ő maga amúgy is egy felsőbb hatalom, Sauron által irányított személyiség, akinek ennek ellenére vezető feladatokat kell ellátni. Mindezt több módon próbálja gyakorolni: kemény kezű, autokrata, kényszerítő stílusjegyek is megjelennek nála, ami a történetben vissza is üt rá, hiszen amikor a kényszerítő erő eltűnik mellőle (ami egyébként nem is tőle származott), akkor minden más is összedől körülötte. Vasudvard esetében ezt szó szerint is lehet érteni, amikor az entek elpusztították, Saruman tehetetlen volt ellenük.
Elrond
Maradva a misztikus vonalon, a tündék vezérét, Elrondot is megvizsgáltuk Szentes Balázzsal, hogy ő milyen vezető volt a Gyűrűk Ura legkifinomultabb népének élén.
Elrond egy kemény kezű, de öncélú vezető képét mutatja. Hosszú élete alatt már annyi pofont kapott, hogy jóval óvatosabb lett egy-egy döntésnél. A legfontosabb számára népe és családja védelme ilyenkor. Ellentmondást nem tűrő karakter, ezt pedig leginkább akkor bizonyítja, amikor lánya, Arwen le akar mondani a szerelemért a halhatatlanságról, ő viszont erőből próbálja mindezt megakadályozni.
Elrond képes volt meghozni nehéz döntéseket is, viszont a jó vezető ismérve, hogy a döntés megszületése után azt jól le is kell tudnia menedzselni. Elrond magát jó vezetőnek tartotta, céljai is tiszták voltak, de abban már nem lehetünk biztosak, hogy döntéseit 100%-ig elfogadták az olyan alvezérek a tündék között, mint amilyen például Legolas is volt.
Elrond, a tündék vezére
Théoden
Maradva a királyok vonalán, nézzük meg, hogy az emberek vezére, Théoden milyen vezetői stílusokat hordozott magában, miután felszabadították a sötét mágia alól és ismét elfoglalhatta a királyi trónt.
Tipikus karizmatikus szereplőként lépett fel a történetben, aki az autokrata vezető pozitív személyiségjegyeit is hordozta magában. Ha kellett, kiadta a feladatot, de nem öncélúan és nem rombolójelleggel. Ez legfőképp akkor mutatkozott meg, amikor háborúba kellett vezetni népét, ő állt a frontvonal elejére és elsőnek nézett szembe Sauron hadseregével.
Aragorn
Szintén királyi vér csörgedezik Aragorn ereiben is, az ő személyisége már sokkal összetettebb. Eleve az eredettörténete is bizonytalanabb, miközben végig ott van a teher a vállán, amit uralkodói származása rótt rá. Ennek ellenére a személyisége továbbra is egy gerinces, egyenes ember képét formálja, aki az elveiért tűzőn-vízen keresztül kiáll, de sokszor nincs meg a cselekedeteiben a határozottság.
Vezetőként viszont képes volt elérni azt, hogy ne csak felmenői révén, hanem saját magának köszönhetően is elismerjék. Amikor ki kell mondani valamit, azt kimondja, amit meg kell tenni, azt megteszi, tehát autokratikus jegyeket hordoz magában, illetve közel áll a kooperatív személyiség is. A legnagyobb erénye, hogy lehet rá számítani, amit kimond, azért kiáll, így lehet vele sikeresen építeni a jövőt.
Téoden király és Aragorn
Legolas
A történet szerint Aragorn egyik jó barátja a tünde harcos, Legolas. Szentes Balázs viszont őt nem feltétlen nevezné vezetőnek a történet szereplői közt. Legolas magáévá teszi egyrészről tünde feletteseinek értékeit, másrészről barátai gondolkodását. A történetben egy szimpatikus hős, hasonlóan a Trónok harca Arya Stark-jához, viszont nem vezető karakter.
Gimli
A törpök vezérét viszont már vezetőként is lehet vizsgálni, igaz Tolkien trilógiájának idejére népe már szétszéledt és csak elbeszélésekből ismerjük az egykori történeteket. Gimli amellett, hogy egy mogorva személyiség, egy igazi jó barát. Hajlandó felvállalni a konfliktusokat, leginkább abban hisz, hogy erőből meg tudja oldani a helyzeteket. Vezetőként valószínűleg legközelebb az autokrata stílusjegyek állnak hozzá, némi demokratikus jegyekkel.
Legolas és Gimli
Boromir
Egy másik nagy harcos volt a történetben Boromir, akinek viszont tragikus véget ért élete, többek közt az Egy Gyűrű lelket megmérgező hatásának betudhatóan. A parancsuralmi rendszerben szocializálódott, ezért is volt rá nagy hatással a Gyűrű közelsége, amit halála előtt megpróbált megszerezni magának a hatalom érdekében.
Tragikus sorsa ellenére mégis a „jó” szereplők közé sorolhatjuk, Tolkiennél amúgy sincs látványos összemosódás a pozitív és negatív szereplők közt. Boromir a saját életét feláldozva menti Frodót, amikor megtámadják őket az orkok.
Frodó
Kétségkívül a történet főszereplője Frodó, akinek a sikerén él, vagy bukik Középfölde jövője, miszerint sikerül-e elpusztítania a Gyűrűt, vagy sem. Alapvetően őt sem lehet vezetőként értelmezni, hacsak nem kis csapata, a többi hobbit között nem. Ha mégis vezetőként szeretnénk osztályozni Frodót, leginkább a kooperatív, illetve kisebb mértékben a demokratikus vezető szerepét mutatja, akinek a jelmondata: Beszéljük meg! Nem szereti egyedül meghozni a döntéseket, az a komfortos számára, ha mellette van egy tanácsadó is, akire ilyenkor támaszkodhat.
Frodó és Samu
Samu
Frodó elsősorban a barátai tanácsára hagyatkozik, közülük pedig a legfontosabb karakter Samu, aki testközelből kísérte végig a kalandok során. Bár a Gyűrűk Ura történetében nem volt vezető, a függelék leírja, hogy Samut a talpraesettsége nyomán a megye később megválasztja vezetőjének. Egy igazi építő lett belőle, helyes ítélőképességgel, elfogadott vezetőként vonult be a történelembe. A demokratikus és autokrata felfogásokban osztozik személye, de ahogy írtuk, ez már csak a függelékből derül ki.
