Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre
2024. április 20. Konrád, Tivadar
Veszprém
11°C
2024. április 20. Konrád, Tivadar
Veszprém
11°C

Kun Béla, mint a forradalom hőse?

2021. március 15. 14:07
A megyei kórház melletti Alsóvárosi temetőben nyugszik egy bizonyos, ma már kissé abszurdan ható nevet viselő, mozgalmas életutat bejárt ’48-as huszártiszt, az egykori vármegye alispánjának fia, Kun Béla. Vendégcikkünkben rá emlékezünk a Balogh Dénes írása nyomán.

Kun Béla akkoriban még becsületes névnek számított, mielőtt még összetévesztenénk azzal a bizonyos Kun Béla külügyi népbiztossal, a "dicsőséges" 133 napig tartó vörös terror véreskezű diktátorával. Kun hadnagy legénykorában, 18 évesen a félelmet nem ismerve a Honvédsereg tisztjeként halált megvető bátorsággal védte a magyar szabadságot a császár csatlósaitól, de mára már sajnos csak egy apró sírfelirat őrzi a hős szabadságharcos emlékét.

A világosi fegyverletétel és a Komáromi erőd feladása után Ferenc József osztrák császár, a korábban megmutatkozott beteges vérvágya miatt sokak által csak "bresciai hiénaként" emlegetett Julius Haynaut bízta meg a szabadságharc brutális megtorlásával. 1849. október 6. örökké fájdalmas sebet égetett a magyar történelem szívébe. Az aradi 13 vértanú, a kivégzett Batthyány Lajos, az ország első miniszterelnöke, a többi meggyilkolt, börtönbe zárt szabadságharcos mellett tízezreket soroztak be a Császári hadseregbe, hogy ezzel is megalázhassák a hazafi felkelőket. Embertelen körülmények között kellett szolgálniuk, főleg Észak-Itáliában, de a birodalom más tartományaiban is. A tiszteket is közlegénysorban vették állományba, és természetesen a szadista császári strázsamestereket sem nagyon kellett bíztatni, hogy rajtuk éljék ki frusztrációikat.

 Julius Haynaut Julius Haynaut

A besorozott tisztek közül az egyik a fent említett veszprémi ifjú, Kun Béla volt. Két bátyja és öccse szintén a haza fegyveres szolgálatát választotta, s csak kishúga maradt a családi otthonban.

1848 szilveszterén a vérmes, de nem túl ügyes hadvezér, Perczel Mór a saját nevét viselő városka előtt csatázni hívta ki a az ő csapatait üldöző császári hadakat. Ez nem volt ésszerű döntés az ötszörös túlerővel szemben, ráadásul – ahogyan Jókai írja – Perczelnek megjósolták, hogy a saját nevét viselő helységektől óvakodjon.

A magyar sereg vereséget is szenvedett, s az áttörés kihasználására Jellasic horvát bán két vértesezredet küldött előre. Ekkor minden veszni látszott, és a magyar sereget szinte teljes egészében fogságba ejtették. Néhány huszárszázad azonban felsorakozott az ellenlökésre, de közülük is vagy három megfutamodott, látva a vértesek rendezett acélfalát közeledni. Ekkor a mi délceg Kun hadnagyunk rászólt a legényekre, hogy neki kell menni a vasas németeknek. „Márpedig mi ezzel a csapattal meg nem mérkőzhetünk” - vágta rá fejét csóválva egy vén huszár.

Kun BélaKun Béla

Kun Béla, miután pisztolyát a tétovázó huszárjai közé sütötte, csak annyit mondott bátran: „No, majd én megmutatom, hogy kell meghalni!” Ezzel egy szem maga nekiugratta a lovát. A vértesek élén nyargaló gróf Rudolf Schaffgotsch százados gonoszan nevetve látta szinte gyerekszámba menő ellenfelét rohanni felé. Azonban Kun hadnagy Gúnár nevű paripája, gazdája elszántságát érezve, és nevéhez méltó méreggel belemart a vértesek századosának lovába. Ez éppen elég volt ahhoz, hogy Kun hadnagy szablyája sisakkal együtt hasítsa ketté a vérteskapitány fejét. Elszörnyedve ugrattak oda a vértesek bosszút venni, s döfték-vágták a magyar gyereket, ahogyan csak tudták. A gyermek és lova száz kardcsapás alatt esett össze egy halommá, s testén még az egész ezred is végigrohant.

A lelkesítő példát látva a huszárok is szakaszonként nekiugrattak a vasas németeknek. Sajnos nem csak Kun Béla kapott a labanctól, hanem a többiek is. Többek között Báró Laffarte huszárszázadost is vagy 14 kardvágással sebesítették meg, illetve Wappler Ágoston huszárszázados is súlyos sérüléseket szenvedett el. Végül a huszárok visszavonultak, a honvédsereg azonban megmenekült, bár a másik két vértesezred még nagy veszteségeket okozott a magyaroknak.

Az Alsóvárosi temetőben az IKSZ veszprémi szervezete nevében Halmay Gábor, elnök és Balogh Dénes, alelnök helyezett el koszorút Kun Béla sírjánálAz Alsóvárosi temetőben az IKSZ veszprémi szervezete nevében Halmay Gábor, elnök és Balogh Dénes, alelnök helyezett el koszorút Kun Béla sírjánál

Ezután felmerülhet a kérdés, hogy mi történhetett főhősünkkel? Eötvös Károly szerint Schaffgotsch gróf szolgája talált rá először, s így kiáltott: „Ez a kutya ölte meg az én uramat!” Ekkor előrántotta pisztolyát, és belé is lőtt. Később előző esti szállásadói, egy derék móri sváb házaspár indult megkeresésére, mivel a visszatérő katonák közt nem látták a legényt. Ezt követően a csatatérre kimenve már félig megfagyva talált rá a többi holttest között, vélhetően ennek köszönhető, hogy nem vérzett el. Más forrás szerint Kun súlyosan sebesülten fogságba esett. Annyi bizonyos, hogy végül felépült, és ereje teljében tovább szolgálta hazáját, egészen a világosi fegyverletételig. Kényszersorozottként került Itália földjére, az ottani Habsburg-birtokokra, s a szolgálati ideje befejeztével nem tért haza, hanem beállt az olasz hazafiak oldalára, a Giuseppe Garibaldi vezette "marsalai ezer" nevet viselő alakulatba, majd az olasz szabadságért küzdő magyar légió huszár-egységeit szervezte meg. Végül 1862-ben térhetett haza, s első útja a vén svábhoz vezetett, de még a sírját se találta. Fiatalon, 1874. április 16-án lépett az örök csatamezőkre. Az általa levágott Schaffgotsch grófnak pompás síremléke ma is a móri temetőben magasodik, vele ellentétben, Kun Béla emlékére és hősies bajtársaira alig emlékszik a magyarság.

Igaz, rajtuk kívül számottevő magyar példalép és vértanú is akad bőven több, mint 1000 éves történelmünkben, a Pozsonyi csatától kezdve, Mohácson át, ’56 Budapestjéig, akiktől szintén sokat tanulhatunk emberségről, becsületről és bátorságról.

 

Dr. Máthé Áron történész Mozgástérblog.hu-n megjelent írása nyomán a cikket Balogh Dénes, az IKSZ veszprémi szervezetének alelnöke írta

vehir.hu
további cikkek
Ismét apácák sétáltak egykori otthonuk falai között Ismét apácák sétáltak egykori otthonuk falai között Ugyanott sétáltak és imádkoztak az apácák, ahol elődeik közel nyolcszáz éve tették ugyanezt. Hétvégén ugyanis olyan domonkos rendi nővérek érkeztek Veszprémbe, akik először nem sokkal a tatárjárás után telepedtek le a Benedek-hegy alatt, itteni történetüknek pedig egy szentéletű apáca és egy magyar hercegnő is a része. 2024. április 13. 12:12 Apró töredéke, mégis annál hangosabb része Veszprém történelmének a Jókai utcai "beszélő" várbörtön Apró töredéke, mégis annál hangosabb része Veszprém történelmének a Jókai utcai "beszélő" Egy furcsa női alak integet a várbörtön cellái felé a Jókai utcán, emléket állítva annak a korszaknak, amikor a maga arcon vágó valóságában kapcsolódott össze a börtönön kívüli és belüli élet. 2024. április 7. 17:49 Áprilisban hét tél, hét nyár Amiről az időjárás mesél Áprilisban hét tél, hét nyár "Amiről az időjárás mesél..." című sorozatunk legújabb fejezetében Kovács Győző, helytörténeti kutató, meteorológus a régi áprilisok időjárásból szemezget. 2024. április 7. 10:04 Szent Mihály veszprémi egyházának történeteit fűzték csokorba Veszprémi Érsekség Szent Mihály veszprémi egyházának történeteit fűzték csokorba Volt idő, amikor több mint száz kolostor működött a Veszprémi egyházmegyében. De IX. Pius pápa is kapott itt termelt somlói bort. A budapesti Mátyás-templom előtti Szentháromság-szobor pedig szintén Veszprémhez köthető. Az érsekség legújabb, hiánypótló kiadványa az egyházmegye ezeréves történetét mutatja be olvasmányosan, Gizellától napjainkig. 2024. március 26. 11:37

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.