2021. november 30.
//
András, Andor névnap

Ahol veszpréminek veszprémi az ellensége

2021. szeptember 19. 20:44
Avagy a csoport, amelyben a királynék városából udvari bolondot csinálnak.

Van az a vicc, amikor a Sátán idegenvezetést tart a pokolban. A turisták betekintést nyerhetnek azokhoz a dézsákhoz, amelyekben nemzetiségek szerint őrzik a bűnöslelkű halandókat. Az egyik betekintőnek feltűnik, hogy az utolsó kondér mellett egyetlen démon sem áll. Az ördög fürgén észlel, azonnal megnyugtatja az embert.

Semmi vész! Ők a magyarok. Ha valamelyik megpróbálna kimászni, azonnal visszarántaná a többi!

Anno, amikor szembesültem ezzel a páratlan poénnal egy pillanatra sem vettem magamra. Sőt, boldogság és büszkeség járt át, hiszen akkor még úgy éreztem, a veszprémiekre ez egyáltalán nem jellemző. Az idő múlásával viszont be kellett látnom, minden múlandó. Napjainkra az örömben való osztozkodást felváltotta az irigység.

A segítségnyújtás helyett elfordulnak egymástól az emberek. Lassan mindenki azt lesi, hol rúghat nagyobbat a másikba. Az előbb leírtakról egy helyi Facebook-csoport, az Ezt láttam Veszprémben! tanúskodik. Az online világ felvirágzásával lassan eljutunk arra a pontra, amikor a szemtől szembe való kommunikáció teljesen ki fog halni.

Hogy példával is éljek: a közel tizenhatezer taggal megáldott közösségben talán egy hónapja botlottam bele egy nyilvános bejegyzésbe, amelynek szerzője könyörtelenül elecsetelte a problémáját. Tudniillik az illető panelban lakik, és az egyik szomszéd telefonja minden nap hajnali négykor megcsörren, amelyre ő maga is megébred.

Teszem fel a kérdést: abba bele sem gondol, hogy annak a szerencsétlen szomszédnak uzsonnát is kell csomagolnia a gyermekeinek, mielőtt korán reggel beér a gyárba? És ez a történet csak egy a sok közül. Hiába fejlődik rohamosan a királynék városa, az elégedetlenséggel kapcsolatos posztok szintén elözönlik a csoportot.

Ahogy parkolóhely, úgy strand sincs. A körforgalmak bedugulnak. A kutyák piszkítanak. Az elektromos rollerek útban vannak. Így megy ez napról napra... Szomorú látni, mivé lettünk. Szívből remélem, hogy idővel ismét látótérbe kerülnek azok az emberek, „akik megállnak csodálni a naplementét, kiülnek bámulni a csillagos eget.”

„Ők valami nagyon fontos dolgot értettek meg az életről.”

Simon Dani

További cikkek

Az adatdzsinn kiszabadult, és már nem tehetjük vissza a palackba
Az adatdzsinn kiszabadult, és már nem tehetjük vissza a palackba
Felfoghatatlan mennyiségű információt termelünk nap mint nap, ám ez kontextus nélkül értéktelen. Vajon mihez kezdünk a rendelkezésre álló adathalmazzal? Örök életre törekszünk? Egy hazai rendezvényen nemzetközi sztárszakértők próbálták megjósolni, milyen jövő várhat az adatvezérelt emberiségre.
Miért fontos, hogy egész életünkben tanuljunk?
Miért fontos, hogy egész életünkben tanuljunk?
Nem, nem (csak) azért, mert a változó világban mindig jól jön, ha van az embernek néhány pénzre és karrierre váltható plusz készsége. A válasznak sokkal inkább a boldogsághoz van köze.
Tanár és/vagy nevelő
Tanár és/vagy nevelő
Szüleink után talán tanáraink azok, akik legnagyobb hatással vannak arra, hogy hogyan fejlődik a személyiségünk, milyen értékeket teszünk magunkévá, hogy aztán felnőtt korban ezek vezérletével hasznos, vagy kevésbé hasznos tagjai legyünk a társadalomnak. De tényleg elegendő tanárnak lenni, ahhoz, hogy ilyen hatást gyakorolhasson valaki egy fejlődő személyiségre, vagy valami több kell hozzá? Véleménycikk.
Sírdogáló vidrababát mentettek a Séd-patakból – VIDEÓK
Sírdogáló vidrababát mentettek a Séd-patakból – VIDEÓK
Elismerés illeti a Veszprémi Fehér Holló Vadmentő Alapítványt, amelynek munkatársai a sikeres mentésnek köszönhetően új reményt adtak az életre egy családjától elszakadt vidrakölyöknek.
Vásznon az idő
Vásznon az idő
140 éve ezen a napon egy olyan ember látta meg a napvilágot, akiből százévente (ha) egy születik. Pablo Picasso.