2022. január 17.
//
Antal névnap

A város szaga

2021. október 24. 11:00
A szagok most, a szeptember végével fokról fokra záródnak be, ahogyan minden évben. Ami április-május idején oly gazdagon bomlott szét, a mind hűvösebb reggelekkel visszatakargatja magát a termekbe, szobákba, belsőséges zugokba. Kilián László írása.

De akkor ilyenkor és máskor hogyan is lehetne szaga a városnak? Persze itt a szagról úgy beszélek, hogy abba beletartozik az illat is – a régiek úgy mondták: jószagú. Mégis. Hogyan lehetne a városnak, Veszprémnek szaga?

Hát úgy, hogy a megfelelő időpontban ki kell menni az utcára, ki még az ősznek ellenére is és szaglászni, szimatolni. Mit hord szél vagy szellő a hátán az utcákon, tereken?

Megtéveszt, ha hiszünk a napszakokkal tapasztalható ebbéli hatásoknak. A reggeli étkezdeinduláskor menetrendszerű hagyma dinsztelés, hagymapirítás kesernyés vagy állott verejték szagának, a pékségek vagy cukrászdák cukormáz-kipárolgásainak. Az ebédidő szósz, fűszeresen pácolt hús, pizza-aroma étvágygerjesztő csalafintaságának. Vagy a desszertidő kávés-fagyis bódulatának.

Ezek csak az adott időszak vagy az épp bejárt utcaszakasz puszta élményszilánkjai.

Különben is az egész város teljesebb – hovatovább egészebb – szimatolnivalót feltételez. Benne kell legyenek a lakótelepek, a belváros és a kertesházas övezetek is. A határ és a központ szűkebb, kényelmesebb lépcsői ugyancsak.

Azzal csak egy lépéssel jutunk közelebb a válaszhoz, ha felfedezzük: a kinti és a benti légáramok titkos és titokzatos felelősei a facsoportok, fasorok és ligetecskék, parkok. Ezeknek a juharoknak, hársaknak, kőriseknek és vadgesztenyéknek sóhajtozásai, szélfésülő hajladozásai, ingásai szórnak olyat, ami a város szagává szervesülhet egybe. Persze jut szerep a sok fenyőnknek, nyírünknek meg a ritkább bálványfáknak, magunkhoz édesgetett tölgyeknek vagy kínai páfrányfenyőknek.

Hiszen a lélegzőknek ugyanakkora feladat jut szagot-illatot alakítani, mint a szeleknek.

Megyünk az utcán, szaglászunk. Sokat és sokáig, hogy hazaérve egybegyűjtsük a ma és a múlt hét meg az előző évszakok orral összegyűjtött élményét, összeszedegetett tapasztalatát.

A város szaga emlékezetből és örökségből van. Így volt, így lesz.

Valójában csak késő este vagy korai órán találja meg, aki keresi. Három nehéz és rejtőzködésre rendelt összetevőből keveredett eggyé a századok során. Az elsőt azok a Bakonyerdő alján igyekvő szelek hozzák le ide a völgyekbe, a várdombhoz, amelyet ott fönt kaptak fel. Mézgáknak, gyantának, kevéske, derengőn érezhető tömjénnek van ilyen szagaromája. Bújkál benne a régesrégi cseresznyetermések illatérzete. A második a közeli határból idesodródott hajdani későtavaszok eldurvult liliomillata, ami azokról a sárgálló táblákról keveredett bele az itteni egyedi szagkevercsbe. Nevezzük nevén, a repcevirágzás súlyos áramaitól való. A harmadik a Bakony peremeiről való, ahol a karsztbordák, kőzetkitűrődések élén és hajlataiban az enyhén szeszes és fanyarkás csenkeszfüvek sóhaja kel útra, hogy aztán komótosan idejusson a városba, hozzátenni a magáét a veszprémi odőrhöz. Ebben sejthetjük meg, hogyan dől szét, ami nehéz. Az épp csak száradni kezdett széna a délre, keletre lejtős mezőcskék, kiterjedtebb tisztások kaszált füve hordozza az erdő hol száraz, hol hólétől átázott avarjának üzenetét, de ezen unos-untalan átüt a szomjas karszt mohósága, vágyakozása szülőanyja után, ami az ősi korok Pannon-tengere volt.

Mintha ezek mind vendégek volnának csupán. Pedig valamennyi Veszprémben álló fa és cserje kérgébe rejtették magukat, várva, mikor juthatnak vissza az itt élő lelkes teremtményekhez, hozzánk.

Kilián László
Domján Attila

További cikkek

Három hónappal a választás előtt
Három hónappal a választás előtt
A baloldalról sokan azt mondják nekem, hogy Gyurcsány emlegetése a múltba tekintés, és erre nincs szükség. Iskolás koromban én is ezt mondtam történelem órákon, de mára azért megváltozott a véleményem. Sőt, ajánlatos lenne visszatekinteni akár csak 2019-re, amikor az ellenzéki pártok veszprémi vezetői a maguk listás helyeiért küzdve kizárták például a Lokálpatriótákat, Márki-Zay barátját, Kész Zolit stb... szóval bárkit, aki egyetlen helyet is követelt magának a befutóra várt listás helyek közül. Így a várt összefogás meghiúsult és maradt minden a régiben, de legalább a pártvezérek fizetése megmaradt. Adamecz Zoltán írása.
A haszkovói gipszbetlehem
A haszkovói gipszbetlehem
A hagyomány áhítata, a múlt századok és évtizedek veretessé lett emlékezete tölti meg a decembert. Különösen a második felét. Az ádvent és a karácsony a várakozásból rendre a retrók retróját forrja ki. A visszarévedésbe a betlehemi történet mellett a közelmúlt jellegzetes veszprémi félrehallásai-félremondásai is eszembe jutnak idén. Kilián László írása.
Az év hordaléka
Az év hordaléka
Számvetés lenne ez itt most? Dehogy! Soha nem vetettem számot semmivel, nem írtam naplót, megtanultam hamar felejteni mindent, ami már nincs: ne húzzon le a semmii-haszna emlékezés. Mert - hiába állítják-, az ember soha nem fog tanulni a múltjából, csak lábbilincsben totyorog általa, a sok " mi lett-volna-ha?" meg sima szellemi hazárd.
Felébredt az alvó város – egy kis derű a borús napokon
Felébredt az alvó város – egy kis derű a borús napokon
Haszkovó felébredt, már nem az a városnegyed, ahova csak aludni járnak haza az emberek. Ez a megállapításom nem újkeletű, de most, a karácsony előtti napokban határozott véleménnyé formálódott bennem. A Kálvin parkban sáros cipőben, de otthonosan szaladgáltak a gyerekek a betlehem és a karácsonyfa körül, a felnőttek kalácsot vagy lángost szorongatva kortyolgatták a forró teát beszélgettek és örültek egymás örömének, a változatos műsornak, a kisvonatnak. Nehéz napokat élünk, jól jön minden derűs önfeledt pillanat…
Azért az agy az úr
Azért az agy az úr
Molnár Sándor írása.