Szent Lukács evangélista kultusza – főképpen a Biblia révén – hazánkban is elterjedt, és mivel a hagyomány szerint gyógyítással és festéssel is foglalkozott, ő lett az orvosok, a kórházak és a gyógyfürdők jeles védőszentje, továbbá a festők, képfaragók, de még az üvegesek patrónusa is. – A kezében kis bárányt tartó Szent Vendel szobra, mint a pásztorok védőszentje, ma is sokfelé látható a falvak határában. Névünnepén hozzá fohászkodtak – egész évre szólóan – a juhászok, hogy védje meg nyájaikat az aszály, a villámcsapás, a birkavész és a farkas ellen. Katolikus helységekben a gazdák a nap délelőttjén nem fogták be az igavonó állatokat. A pásztormiséről hazavitt szenteltvizet a jószágokkal itatták meg, hogy a baj és a kórság elkerülje őket.
Ahogy a fenti jövendölés is utal rá, vannak évek, amikor október közepén beköszönt a télies idő, és ez általában hosszú telet jelez. Bolgár Mihály feljegyzéseiből tudjuk, hogy 1835-ben, október 16-án rohamosan állottak be a téli hideg napok, sok hóval.
1879. október 20-án arról tudósított a Veszprém, hogy október 16-án egész erejével beköszöntött a tél, hóval és szélvésszel. A fák még mindenütt zöld lombúak voltak, a virágok még a szabadban nyíltak és egyszerre hóleplet kaptak. A hőmérő zérus alá szökött, és szombatra (október18-án) virradóra becsületes fagyunk volt. A szüretet derékon kapta a mostoha idő, és akik még meg nem kezdték a szedést, csakugyan pórul járhatnak.
Fortepan
A beállott havas idő következtében október 17-én, a délutáni első számú vonat Ajka és Városlőd között a hófuvatok miatt mintegy 17 órai késést szenvedett. Ha az idő így tart, szomorú kilátásaink lesznek a közlekedést illetőleg.
A hirtelen beállott télies idő megkívánta a maga áldozatait. „Csízi Márton ösküi illetőségű Szent-Istványon szolgálatban levő ismert iszákos kocsis f. hó 17-én Szent-Istvány község határában megfagyott. Hasonlólag megfagytak ugyancsak 17-én Parragi Rezső, Deli Gáborné, Hajdú Ádám szentgáli lakosok, midőn szüretről hazatérőben voltak. Ughi Gyula borszörcsöki illetőségű katona, ki 16-án Győrből 1880. márcz. végéig tartó szabadságra hazatért, az oroszi határban f. hó 18-án d. e. ½9-kor megfagyva találtatott. Hasonló megfagyásokról hoznak hírt a lapok az ország különböző vidékéről.”
A népi megfigyelés szerint: „sok októberi eső, termékeny esztendőt jelent”. Ez a megfigyelés azt a tényt igazolja vissza, hogy a talaj vízkészlete októbertől kezdve lassan növekszik, mivel a csapadék havi mennyisége – optimális esetben – már felülmúlhatja a havi elpárolgás mértékét. A szántó-vető ember tudta, hogy a talaj mélyebb rétegeinek a feltöltődése ebben a hónapban kezdődik, ezért a jó gazdák gondosan figyelték a talaj vízkészletének alakulását. Tudták, hogy az őszi-téli csapadék elmaradása mennyire veszélyezteti a következő évi termést.
Persze a bőséges októberi esőzés veszélyeket is rejthetett magában, mint például 1847-ben, amikor október 25-én és 26-án a Séd kiáradt. A korabeli tudósítások így írják le a történéseket: „Éjjel rettenetes zúgással dühöngött az északi szél, és a záport, mint hópelyhet föl-fölkorbácsolta a légtengerben. 26-án is folyton tartott az eső. Ehhez még felhőszakadás is járulhatott, mert a városon keresztül folyó Séd megáradt, s d. e. 10 órakor kicsapott medréből, elárasztotta a közeli házakat, kerteket. Négy hidat elpusztított, a többit megrongálta; kő- és fakereszteket kidöntött, szobákban, kamrákban is pusztított. Házat és állatokat vitt magával, a malmokat megrongálta. Többen a padlásra menekültek. Az ár du. 5-ig növekedett, 6 után kezdett apadni, s 9 órára már visszatért medrébe.”
Fortepan / Kovácsné Farkas Judit
Az ár meglátogatta a közelben lévő Davidikumot is. Erről az árvaház történetében a következőket olvashatjuk: 26-án délelőtt 10 órától délután fél 4-ig emelkedett a Séd, medrébe nem fért bele. Nem jelentett akadályt a kert kerítése, eldöntötte, az ajtaját pedig elsodorta. Az épület alsó szintjére is betört. Ellepte az alsó konyhát, az éléskamrát, a borospincében kimozdította helyéről a 10 – 12 akós (egykori, elsősorban a borászatban használt űrmérték. 1 magyar akó = 53,72 liter) tele hordókat. A savanyú káposztás hordók tartalmát is kiforgatta.
1875. október 24-én arról írt a Veszprém, hogy Időjárásunk az egész héten igen hideg volt, úgy, hogy már mindenütt fűtenek, ehhez járul még a nagy köd és az eső, mely majd nem egész héten tartott. 1877. október 28-án pedig a poros utcák miatt panaszkodott a Veszprém újságírója: Bármerre vetjük szemeinket, és bármerre megyünk is, mindenütt különösen este-felé oly porosak utcáink, hogy a legjobb tüdejű embernek is be kell fognia orrát, száját, hogy meg ne fulladjon, különösen tapasztalható ez a hosszú, majd a palotai utcában. A por és tisztátlanság felette káros az egészségre, vajon nem lehetne azon összegnek, melyet a megromlott egészség helyreállítására fordítunk, néhányadrészével az utcákat tisztán tartani?
1878. október 28-án, hétfőn d. u. ¼4-kor borzasztó égi háború kavarodott városunk felett, mely óriási koromfekete táblás felhőket villám- és mennydörgéssel korbácsolt felettünk el. Esővel vegyest jég is esett, de csak rövid ideig és így a percnyi ijedésnél nagyobb bajt városunkban nem okozott. Estére kelve igen szép szivárvány ívezett a keleti láthatár fölött.
