2017. november 21., kedd
Olivér névnap

Az utolsó szál

Jó pár éve dohányzom, nem is merem kiszámolni, hogy pontosan mióta. Nagyjából két nap alatt szívok el egy dobozzal, de voltak időszakok, amikor ennél kevesebb idő kellett hozzá. Visszagondolva nem is tudom, hogy miért szoktam rá. Szüleim soha nem dohányoztak és a barátaim nagy része sem mérgezi magát dohányfüsttel.

Sokszor megfordult már a fejemben, hogy leteszem, azonban az elhatározás sosem volt igazán erős. Őszintén szólva most sem vagyok teljesen biztos benne, hogy sikerülni fog de ennyire elszántan még nem indultam neki a leszokásnak. Kollégám a múlt héten egy addiktológussal beszélgetett, az ő tanácsait követve próbálok az elkövetkező napokban, hetekben elszakadni káros szenvedélyemtől. Kövezzenek meg, de nem az egészségem megóvása miatt döntöttem úgy, hogy végleg leszokom a dohányázásról. A két legerősebb motiváló erő a barátnőm és az a rengeteg pénz, amit cigarettára költök.

A legdrasztikusabb módszert választottam, szombat reggeltől egyáltalán nem fogok rágyújtani. Lassan két hete készülök erre a napra. Azt sujkolom magamba, hogy szombaton nem gyújthatok rá. Most úgy gondolom, hogy ha csak az előttem álló napra fókuszálok, akkor könnyebben szabadulok meg a függőségemtől. Meglepő módon nagyon várom, hogy elkezdhessem. Az utóbbi időszakban többször éreztem azt, hogy nem tudom megmagyarázni, miért dohányzok. Azt hiszem, hogy nem a nikotin fog a legjobban hiányozni, hanem a mindennapok során megszokottá vált mozdulatok és cselekvések amelyek, a dohányzáshoz köthetőek.

Saját ötletem volt, hogy blogot fogok írni a „harcomról“. Egyrészt bátorítani szeretném a sorstársaimat, hogy hasonlóképpen cselekedjenek, másrészt a nyilvánosság ereje is motivál. Az elkövetkező hetekben két-három naponta megírom a tapasztalataimat és reménykedem benne, hogy pár hónap múlva büszkén mondhatom majd, hogy „Köszönöm, nem dohányzom!“ ha valaki cigarettával kínál.