Jó, tudom... ezerszer láttunk már ilyet. Küzdj az álmaidért, soha ne add fel, valósítsd meg önmagad... A csapból is ez folyik és ezt az alkotók is tudják, úgyhogy inkább a megvalósítás során próbáltak egyediek lenni és újat mutatni. Ennek eredményeképpen egy jó hangulatú, élvezhető és szórakoztató filmet kaptunk. Jelentem, nekem nem is kell több.
Igaz történet alapján
Eddie Edwards az 1988-as Olimpián lopta be magát a szurkolók és az egész a világ szívébe. A srác nem a kiváló eredményeivel, sokkal inkább az őszinte lelkesedésével és egyedi stílusával vívta ki a figyelmet. Teljesítménye a norvégokhoz képest nevetséges volt, akaraterejével mégis világszenzációvá vált.
Tehetség nélkül nem lehet feljutni a csúcsra, de a mai sporvilágban már nem elég ennyi. A tehetségnek párosulnia kell kitartással, teherbírással és lelki erővel. A sportban számos példa van arra, hogy a kemény, alázatos munka és a jó mentalitás képes túlszárnyalni a legnagyobb tehetségeket is.
Vannak tanulók, akikre ragad a tudás, meg vannak azok, akik meggebednek, annyit tanulnak. Na, ez a film összehozza kettőjüket.
Eddie Edwards gyerekkorától kezdve arról álmodik, hogy olimpiai érmet nyer hazájának, Nagy-Britanniának, de Eddiebe semmilyen ügyesség nem szorult. Több sportág kipróbálása (és számos kudarc) után sílécet ragad. El is kezd sikereket elérni, ám különc természete és ügyetlensége miatt a brit olimpiai szövetség megakadályozza , hogy indulhasson az olimpián.
A végletekig elszánt Eddie persze dől hátra, inkább eldönti, hogy síugró lesz. Ezt a sportot általában 4-5 évesen kezdik az emberek, nem pedig huszonévesen, ráadásul a világ egyik legveszélyesebb sportágának számít. Hősünk ellenk ellenére egy síközpontban töri össze csontjait nap mint nap.
Ekkor lép be a képbe Bronson Peary aki a pálya alkoholista karbantartója. Peary-ről kiderül, hogy a maga idejében hatalmas tehetség volt fényes kilátásokkal, de rossz természete, valamint az állandó piálás és bulizás miatt hamar a süllyesztőben találta magát. Eddie-nek nehezen ugyan, de sikerül rávennie Peary-t, hogy eddze őt, ezzel pedig meg is kapjuk a sporttörténelem legfurább párosát.
A brit szövetség mindent megtesz, hogy a síugró ne vehessen részt az ötkarikás játékokon, persze Eddiet más fából faragták: sikerül minden lécet megugrania, az olimpián pedig brit rekordot dönt. Az más kérdés, hogy ez még így is nevetségesnek számít az élmezőnyhöz képest.
Vajon a hirtelen középpontba kerülő Eddie Edwards egy nevetséges bohócként vagy egy vakmerő, lehetetlent nem ismerő versenyzőként fog a történelembe vonulni?
A síugrás rendkívül látványos sport, amelynek szépsége és veszélyessége gyakran nem jön át a televízión keresztül. Az Eddie, a sas rendezői meglátták a lehetőséget és két kézzel kaptak is utána. Megpróbálták annyira közel hozni a sportágat a laikusokhoz, amennyire csak tudták.
Az operatőri munka fantasztikus, a mélységesbe és a magsságokba a néző is beleszédül. A lehető legtöbb szemszögből élhetjük át azt az adrenalinnal teli utat, amit a síugró megtesz a lifttel való felemelkedéstől egészen a hatalmas sebességgel történő landolásig.
Taron Egerton és Hugh Jackman párosa remekül működik, a két színész karaktere között hatalmas a kontraszt. A film készítői többször is ezt az ellentétet használják egy-egy ünezet átadására.
Eddie egy két ballábas ügyetlen lúzer, aki bátorságának és állhatatosságának köszönhetően képes volt az egész világ figyelmét kivívni. Peary hatalmas tehetség volt remek adottságokkal, de szorgalom és kitartás híján szépen, lassan leáldozott a csillaga.
Az Eddie, a sas összességében egy különleges stílusú, szórakoztató, de tanulságos sportfilm, melyben fantasztikus operatőri munka és a remek rendezés támogatja meg Taron Egerton és Hugh Jackman egyébként is nagyszerű színészi alakítását.
