Azt persze érdemes már az elején leszögezni: egy igazán hatásos és romboló kibertámadás megszervezéséhez és végrehajtásához olyan erőforrásokra van szükség, amelyek miatt az Europol szerint rendkívül valószínűtlen egy ilyen támadás.
Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy belássuk, miért lehet veszélyes az informatikai rendszerek elleni támadás, hiszen a számítástechnika ma már életünk minden részében jelen van. Egy kibertámadás súlyos gazdasági károkat okozhat, ha sikerül blokkolni a bankok informatikai rendszerét, és emberéleteket is követelhet, ha egy kórház működését bénítják meg, vagy a manapság egyre több autóban jelen lévő fedélzeti computert piszkálják meg – esetleg kilövik a légiirányítási rendszert. A legnagyobb potenciál azonban az erőművek támadásában van.
Tavaly december 17-én több mint egy órára sötétségbe borították Kijev egy jelentős részét, az áramkimaradást kibertámadás okozta, ráadásul nem is először: egy évvel korábban negyedmillió ember maradt áram nélkül egy hasonló támadás következtében.
Jelentős támadás volt a Stuxnet vírus, amit 2010-ben az iráni atomerőművek ellen vettettek be. A Stuxnet komplexitása és fejlett hatásmechanizmusa egy komoly szakértőkből álló csoportot sejtet a háttérben, a fertőzés jól irányzott volta profi kivitelezőket és bőséges finanszírozást feltételez. A vírus elérte a célját: a támadás után Irán leállította az urándúsítóit, mivel a centrifugák több mint ötöde megsemmisült, a kártevő ugyanis észrevétlenül a tűréshatár fölé növelte a gépek fordulatszámát.
Mondanom sem kell, vannak rendszerek, amelyek túlterhelése nem feltétlenül áll meg ennyiben, és súlyosabb következményekkel is járhat. Hogy a kibertámadásoktól való félelem mennyire nem alaptalan, azt leginkább ez a térkép illusztrálja, ami élőben mutatja az észlelt támadásokat a világban.