Később az egyik verse miatt leállították a Sympo nyomtatását, és közvádló elé akarták állítani. Pártbizottsági üléseken külön napirendi pont volt a személye és a verse. Később betiltották az egész szerkesztőséget. A Milosevics-hatalom akarta rehabilitálni őket. Azt mondták, ők voltak az igazi kommunista ellenállók, és csinálják tovább a lapot, de Fenyvesiék nem fogadták el ezt az ajánlatot. Nem folytatták az irodalmi lap készítését. Aztán jött a délszláv háború, és Fenyvesi Ottó az utolsó éjszakán átjött Magyarországra - írja az Origo.
Fenyvesi Ottót sokáig úgy tartották nyilván az irodalomban, mint a hosszú versek íróját. Aztán 1997-ben, amikor hazajött az Egyesült Államokból, ahol az egész nyarat töltötte, megjelent az Amerikai improvizációk című kötete. Ez a könyv volt az első, amelyben „tüskeversek” voltak. A legújabb könyvében, a Minimum Rock & Roll című kötetben is rövid versek olvashatók.
A gyerekkorról, édesapjáról, ahogy lovakat patkolt, édesanyjáról, ahogy ült a varrógép mellett, emlékekről, apró semmiségekről, rezdülésekről, zenei vibrációkról szólnak az új kötet versei. Mindent áthat a rock and roll. A könyv címe eredetileg Maximum Rock and Roll lett volna. Aztán Fenyvesi Ottó úgy gondolta, legyen inkább szerényen: minimum.
Fenyvesi Ottó a Balaton-parti Lovason él, a kis családi házban. Az MTA Veszprémi Területi Bizottságánál dolgozik, busszal jár dolgozni, és közben figyeli az életet – a kollázsokból álló rezzenéseket. Azt mondja: összegez. Megjelent 2009-ben egy naplószerű könyve (Némely részletek), abban mindent részletesen leírt. „Nagy divatja van most a naplóknak” – mondja. 2015-ben József Attila-díjat kapott.
„Mindig igyekeztem ellenállni annak, hogy beszippantson az irodalom. Ezért készítettem kollázsokat, hogy kicsit távol tartsam magam az irodalomtól. Most pedig inkább polihisztornak érzem magam, mióta az MTA-nál dolgozom. Előadásokat szervezek. Gravitációs hullámok, fekete lyukak, mágneses baktériumok, gráfok, halmazok, hálózatok, Riemann-sejtés – csupa okos dologról hallhat az ember.”