Úgy tűnik, az életét az írás és az írással kapcsolatos tevékenységek teszik ki. Pedig angol szakon végzett, és utána hosszabb ideig webfejlesztéssel foglalkozott. Mi eredményezte a váltást?
Amit más már csinált, azzal nem tudok foglalkozni. Amikor elveszett a webfejlesztésből az újdonság varázsa, úgy éreztem, váltanom kell. Írói pályafutásom azzal kezdődött, hogy nagyon sokan megkérdezték, mit kerestem egy óceánjáró hajón. Az írás mindig közel állt hozzám, így úgy gondoltam, időt spórolok meg, ha leírom a történetem, emellett némi vállalkozói szemlélet is szorult belém, úgyhogy úgy döntöttem, az információt hasznosítom is. Az első kötet után következtek az útikönyvek, viszont újszerű stílusban: nem a fejnek, hanem a szívnek írtam útikönyveket ‒ személyes élményekkel, saját fotókkal, mintegy megtagadva a neutrális hangnemet. Többen intettek is, hogy ez a hajó el fog süllyedni, de nem így történt, jelenleg a hatodik könyvemen dolgozom: Székesfehérvár és a Velencei-tó az új téma.
A különböző tevékenységei hogyan épülnek egymásra?
Hazánkban minden ötvenedik ember ír valamit, ám nincsenek meg a csatornák, amelyeken az írások a piacra juthatnának. Én ebben segítek, és erre kapcsolódik rá az összes projekt. Az íróképző tanfolyamon az alkotók írástechnikai gyakorlati képzést kapnak, másrészt felkészítjük őket arra, hogy mihez kezdjenek a művükkel. Erre fűződik fel a Magyar Irodalmi Ház, az első hazai online tartalom-kereskedelemmel foglalkozó irodalmi ügynökség. Ezen a felületen a kiadók speciális adatbázis segítségével meg tudják találni a számukra érdekes írásokat, valamint olvasói és alkotói közösséget alakítunk ki, és maga az Irodalmi Ház is ad ki szépirodalmi műveket. A Kalliopé Kiadó első körben arra jött létre, hogy a saját köteteimet gondozza, másodsorban azoknak segítünk, akik szerzői kiadásban gondolkodnak.
A tevékenység egyirányú, de elég szerteágazó. Miként tudja beosztani az energiáját és az idejét, hogy mindenre elég jusson?
A legtöbb időt felemésztő munka az útikönyv-írás. A többi tevékenység esetében a cégnél, házon belül a szervezési munka folyik, delegáljuk a feladatokat a lektoroknak, korrektoroknak, grafikusoknak, tördelőknek, egyéb szakembereknek. Biztos, hogy a kevesebb több lenne, azaz tarthatnánk jóval előbbre, ha például csak az írótanfolyamokkal foglalkoznánk ipari mennyiségben, ám a habitusomból fakad, hogy nem tudok sokáig letáborozni egy profil mellett. Ezen a helyzeten átsegít, hogy struktúrában, rendszerszemléletben gondolkodom.
Vezetőként milyen munkafilozófia jellemzi Önt?
Húsz éve vagyok vállalkozó, és talán húsz olyan napot tudok mondani, amikor a kollégáimtól túlórát kértem ‒ kényszeresen ügyelek arra, hogy a feladatok munkaidőben teljesüljenek. Munkatársaimtól a fejlődést, a tanulást és a legmagasabb minőséget várom el. Szükségem van arra, hogy a mögöttem állók legalább annyira higgyenek a vízióimban, mint saját magam. Véleményem szerint az a jó vezető, aki eggyel több jó döntést hoz, mint rosszat. Csak eggyel. Adtam ki úgy könyvet, hogy abban minden hibát elkövettem. Az írótanfolyam éppen ebből keletkezett ‒ ha ezeket a hibákat nem követtem volna el, akkor most nem állnék a katedrán.
Fontos Önnek a kötetlenség, a szabadság?
Nagyon. Mindig csak olyan feladatot vállalok, amely megengedi, hogy akár jövő héten elmehessek oda, ahova szeretnék.
Mi mozgatja a munkájában?
A látomásokat hajkurászom ‒ ha valami lehetséges, akkor nem érdekel. Egyformán fontos számomra a cél és az út is ‒ nem vagyok annyira ultrakapitalista, hogy azért ne induljak el egy új úton, mert a régi több forintot hozna. Emellett egyfajta kettősség él bennem: a profil tekintetében mindig a forradalmiság felé törekszem, a megvalósítás során viszont normakövető, „matekos agyú”, projektszemléletű vagyok. Bennem él a független alkotó és a precíz, a piaci feltételeknek megfelelő menedzser. Meg kell határoznom a célt, és ehhez felépíteni a keretrendszert, amelyben utána már elereszthetem magam. Minden területen ebben a szisztémában hiszek: véleményem szerint minden művészeti alkotást tervezésnek, projekt-előkészítésnek kell megelőznie.
Milyen rövid és hosszú távú tervei vannak?
Rövid távon a Magyar Irodalmi Házba szeretnék tőkét bevonni, és a pilot programot követően szintet lépni. Szeretném emellett, ha a kurzusom az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszékén népszerű lenne. Hosszú távú terv? Szeretnék olyan színdarabot írni, amely színpadra kerül. Ez mocorog bennem – egy újabb olyan dolog, amit eddig még nem valósítottam meg.
Névjegy
ZSIGA HENRIK
Végzettség: Kodolányi János Főiskola, angol nyelvtanár
Író ‒ 10 megjelent kötet
Magyar Irodalmi Ház tartalomkereskedelmi portál (www.irodalmihaz.hu) ‒ alapító, vezető
Magyar Íróképző (www.irokepzo.hu) ‒ alapító, vezető
Kalliopé Kiadó (www.kalliope.hu) ‒ ügyvezető
Óraadó tanár ‒ ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék – írás, szerkesztés
A cikk eredetileg az Ecoport magazin szeptemberi számában jelent meg
