2018. április 22., vasárnap
Csilla névnap

A fejlődés iránya a borászati turizmus

  • gasztro
  • 2017.12.30
    04:00
  • Ecoport magazin
A főúttól nem kell messze menni, hogy az ember rácsodálkozzon a csopaki dűlőkre. Ahogy kiszállok az autóból, megcsap az ősz reggeli hűvös; a völgy fölött lebegő látványos ködpárát máris oldani kezd a szikrázó napsütés. Jásdi István személyesen nyit kaput, egy pohár rizlinggel és hellyel kínál a gangon. Amíg bort és bodzaszörpöt tölt, sóhajtva dőlök hátra, nyugtázva, hogy a festői látványtól máris teljes a napom.

Amikor szűk 20 évvel ezelőtt Csopakra költözött, az egyik első dolog, amihez hozzákezdett, a csopaki olaszrizling rossz hírnevének helyreállítása volt. A Csopaki Kódex védjegyoltalmi rendszer ennek a célkitűzésnek a végső megvalósulását jelenti?

Azt hiszem igen. A Csopaki kódex ennek a folyamatnak az intézményesülése. Amikor elkezdtünk szőlészet-borászattal foglalkozni, az olaszrizling egy nagyon lesajnált fajta volt. Fröccsbornak, olcsó fehérbornak tekintették és senki nem gondolta, hogy nagy termőhelyeken – Csopakon, Szentgyörgyhegyen, Csobáncon, Somlón – ez a világ egyik legizgalmasabb szőlőfajtájává válhat. Az, hogy elkezdtünk vele foglalkozni, már 20 évvel ezelőtt azt eredményezte, hogy újra felfigyeltek a fajtára. Ma pedig ott tartunk, hogy ebből készülnek a legnépszerűbb magyar fehérborok.

Ennek az egy fajtának a kiemelése – a történeti okokon túl – azt is célozta, hogy Csopak valamiben az első legyen Magyarországon?

Ez az egyetlen olyan dolog, amely ennek az alig 2 ezer fős településnek elsőbbséget jelenthet az országban. Az, hogy Csopak az olaszrizling fővárosa, nagyon fontos kell legyen a városvezetés és minden itt lakó számára, és büszkeséggel töltheti el mindannyiukat, nem csak a szőlősgazdákat.

Változnak a korok, az ízlések. Az olaszrizling jellemzőit annak idején egy közös fórumon próbálták behatárolni, így jött létre az Olaszrizling Szerintem – amelynek címe az első két, meghatározó alkalom után Olaszrizling Szerintünk-re változott. Mára egyetértés van abban, hogy milyen a jó olaszrizling?

Ma már egységes rizlingstílusról beszélhetünk. Abban a bizonyos 19-20 évvel ezelőtti időszakban, amikor eldöntöttük, hogy a minőségi borkészítés felé vesszük az irányt, a fajta fő stílusjegyeit is meg kellett határozni. A címben a „szerintem” nem engem jelölt már akkor sem, hanem mindannyiunkat, akik részt vettünk ezen az olaszrizlingről folytatott eszmecserén.

És akkor milyen az a bizonyos jó olaszrizling?

Az olaszrizling egy elegáns, könnyed, a termőhelyi karaktert nagyszerűen bemutató, jó ivású, a modern gasztronómiához tökéletesen passzoló bor. Az egyensúlyok, a harmóniák – alkohol, savegyensúly, ásványok jelenléte, gyümölcsösség – az olaszrizlingben alacsonyabb szárazanyagszinten teremthetők meg, mint pl. a rajnai rizlingnél vagy a chardonnay-nál, ezért hát ideális kísérő könnyű ételekhez. A jó baráti beszélgetéseknek pedig elmaradhatatlan kísérője!

A Csopaki Kódex eredetvédett borai közé jelenleg csak olaszrizlingből készültek kerülhetnek. Tervezik bővíteni a bekerülő fajták körét?

A fajták körét nem – a rizling mindig meghatározó lesz –, de épp a közelmúltban döntöttünk arról a csopaki kódextermelők körében, hogy a furmintot, amit egy izgalmas fűszeres fajtának tartunk, a bortörvény által megengedett 15 százalékig beengedjük az olaszrizling házasításokba.

Nemrégiben megjelent egy cikke, amelyben a balatoni szőlők eltűnésére figyelmeztet. Ugyanezt hangoztatta a Balatoni Kör is. Történtek megnyugtató lépések az ügyben?

Az elmúlt 2 év erről szólt, miután kollégákkal a Balaton-felvidéken rájöttünk arra, hogy a balatoni termőterület úgy zsugorodik, mint a szamárbőr. Egyre több a beépítés, az elhagyott szőlő, aránytalanok az árak – gazdálkodó normál vagy közepes tőkével nem tud szőlőtermelésbe kezdeni –, miközben a terület elveszíti az arcát. Ennek a Balaton-felvidéki tájnak – a Balatonnak is – ezer éve meghatározó képe a szőlő. Ezért jön ide a turista, ez az értelme a bicikliútnak, ez a környék látványossága. A Rizling Generáció vagy a Balatoni Kör borászaival együtt felismertük, hogy ha mi nem lépünk, senki nem fogja ezt megtenni. Partnereket találtunk több önkormányzatban, legelsőként a csopakiban, s ma már ez közös programnak tűnik. Csopakon védetté nyilvánították a megmaradt 40-50%-nyi szőlőterületet, de ez sem jelent 100%-os biztosítékot. Sok javaslatot tettünk a kormány elé, ám sok az ellenérdekelt befektető. Ez a Balaton számára katasztrofális lehet, mert eltüntetheti az olyan összefüggő termőterületeket, amit itt ebben a völgyben még látunk.

Meg lehet találni azt a megoldást, amely nem megy szembe a fejlődéssel, ugyanakkor megőrzi a természeti értékeket?

A fejlődéssel senki nem akar szembemenni, nemcsak a Balatonon, hanem a Bodeni-tónál vagy a Genfi-tónál sem, ahol a világ legszebb egybefüggő szőlőterületei vannak, mégsem jut senkinek eszébe, hogy oda építkezzen. Az ingatlanfejlesztés nem fejlődés. Ugyanakkor az általunk kidolgozott koncepció – az első balatoni törvénnyel összhangban – nem zárja ki, hogy házak épüljenek. Figyelembe kell venni azt is, hogy a Balaton egy szép nagy felületű, de valójában kis tó – sekélysége miatt alig 2 km³ víz. Ide nem lehet tömegturizmust terelni, mert tönkreteszi a tavat is.

Ezt figyelembe véve milyen irányai lehetnek a fejlődésnek a térségben?

A szezon megnyújtásával borászati-gasztronómiai központtá lehetne tenni ezt a vidéket, erre Paloznak, Csopak, Akali, Badacsony környéke, a Szent György-hegy tökéletesen alkalmas. Erre érdemes lenne turizmust generálni. Pestről, Bécsből, Győrből érdemes lenne idejönni az ősztől tavaszig tartó időszakban is, eltölteni 2-3 napot, elmenni 3 jó borászatba, magas színvonalú éttermeket találni.

Villánynak van egy kedves története, amely szerint évtizedekkel ezelőtt az ottani borászok közösen béreltek egy buszt és elmentek Franciaországba, hogy megnézzék, hogyan lehet jó vörösbort készíteni. Itt is kezd láthatóvá válni az összedolgozás – létrejöttek például a Balaton-címkés borok. Lesz folytatás?

Erősödik ez az összefogás. Elsősorban a fiatalabb generáció jóvoltából, akik már látják: az emberek borvidékekre látogatnak el, nem a semmi közepén egy-egy pincészetbe. Szerintem a Balaton-felvidék kevésbé koncentrált, de sokkal izgalmasabb, összetettebb program, mint Villány, amelynek nincsen Balatonja, nincsenek vitorlásai, ott nincs Tihany, nincsenek építészeti látványosságok. A magyar borászatra is jellemzővé vált egyfajta összefogás, elsősorban azok között, akik ugyanazt gondolják a borról, ugyanazokat a dolgokat szeretnék elérni és együtt is lépnek fel.

Szerenád a szőlőben című könyvéből kiderül, hogy rengeteg borral, illetve a térséggel kapcsolatos régi könyvet, írást kutatott fel, olvasott el. Van terve ezzel a tudással – könyv, ismeretterjesztés, marketing lesz belőle?

Sokszor elmondom, hogy egy tájnak a legjobb marketingje a művészet, azon belül is elsősorban az irodalom. Mi még mindig Eötvös Károlyt tekintjük az egyetlen balatoni forrásnak, miközben eltelt 120 év, friss balatoni témájú irodalmi alkotások létrejöttére lenne szükség. Sokat adna a környék népszerűsítéséhez: ha körülnéz a világon, Porvence vagy Toszkána sikerének egy-egy lektűr, bestseller a titka.

Hogyan járul hozzá a térség gazdaságához a bortermelés, illetve az erre épülő iparágak, a gasztronómia, idegenforgalom, turizmus?

Csopak 20-30 hektárnyi jól gondozott szőlőterülete két országos szinten is észrevehető borászatot tart el: Homoláékat és minket, s talán még a Szent Donát Pincét. A Jásdi Pince a maga 17 hektárjával 10-12 csopaki embernek ad rendszeres munkát, a boraink továbbá elkerülnek az ország több száz éttermébe. Az 1 hektáron megtermelhető szőlő értéke 1 millió forint. Borként az ára ennek körülbelül a tízszerese – bár a haszon nagy része a kereskedőknél marad. Ám az adókban megjelenő súlya már jelentős, s akkor még nem beszéltünk a szőlő turisztikai értékéről, valamint az erre épülő idegenforgalomról.

A külföldiek csak Magyarországon kóstolhatják meg a csopaki olaszrizlinget?

Bécsben, a világ legjobb 10 étterme közé sorolt Steirereckben is jelen vagyunk. Ám szerintem nem baj, ha elsősorban Magyarországon találkoznak a borainkkal. Itt, ebben a környezetben ébrednek rá ugyanis arra a történeti értékre, amely a boraink magas minőségében is megjelenik. És itt tudjuk elmesélni nekik azokat a történeteket, amelyek ezer éve a borhoz és a Balaton északi partjához kötnek bennünket, és amelyeket eddig még nem meséltünk el.

Juhász Rita | Fotó: Domján Attila