Az 1963-as születésű Bruno Cocset és az 1983-as születésű Maude Gratton varázslatos koncertet adott tegnap Veszprémben. A francia zenészek közül előbbi csellón, utóbbi csembalón kápráztatta el a közönséget. A két művész már nem először járt országunkban. A koncert magvát a tavaly megjelent Csellótörténetek című zenei album szolgáltatta.
A fiatal Maude Gratton méltó párja volt a nála tapasztaltabb Bruno Cocset-nak. A két hangszer és a két személyiség is jól kiegészítette egymást. Egyszerűen megragadva a lényeget: kis templomban nagy és jelentős zenének lehettünk fültanúi.
A kis templomépület megtelt, ám az előadás alatt egy pisszenést sem lehetett hallani, a templomban csak a két hangszer és annak megszólaltatói uralták a teret. A közönség végig a két hangszer párbeszédére figyelt. Zenéjük természetes, közvetlen volt, látszott, hogy jól érzik magukat. Végig igyekeztek másokat is belesodorni ebbe a hangulatba, összhangzásba. S aki végig figyelte az ujjak mozgását a hangszereken, könnyen beleszédülhetett. Egyszerre voltak komolyak és derűsek a zenészek, s olykor egy-egy cinkos összemosolygás jelezte a zenei összetartozást.
A két művész a XVII-XVIII. század nagy zeneszerzőinek munkáját idézte meg, többek között Girolamo Frescobaldi, Jean Barriére, Domenico Scarlatti, Giuseppe Jacchini műveit hallhattuk. De nemcsak a franciák, hanem a spanyolok és angolok is megszólaltak: Diego Ortiz és Robert Johnson is megidéződött.
A végén többszöri taps után többszöri rájátszás következett. Egy teljesen átszellemült közönség távozott a koncertről.