II. Viktor Emánuel olasz király volt az első lakója a római Quirinale-dombon levő és ugyanilyen nevű palotának - miután az egyesített Olaszország hadserege megdöntötte a pápai államot. A király a "hazait" szerette, vagyis észak-olasz puliszkát, torinói szalámit és a piemonti borokat, Barolót és Barbarescót. Ezeket tették az asztalra a Qurinaléban rendezett fogadásokon. Akkor a menüt még királyi címer díszítette és francia nyelven nyomtatták. Itália egységesítésétől egészen napjainkig, százötven év gasztronómia történetét kíséri végig a királyi, majd államfői székként használt Quirinale-palota menüit bemutató könyv. A "Quirinale menüi" (I menu del Qurinale) kötetet az Olasz Konyha-Akadémia jelentette meg. A legmagasabb állami méltóságok és vendégeik fogyasztotta ételek listáján keresztül nem csak receptek, múltbéli étkezési szokások is felelevenednek.
A hivatalos fogások jól mutatják, hogyan változott az olasz gasztronómiai divat. "A konyha is hozzájárult Olaszország egységesítéséhez és fordítva"- nyilatkozta az olasz sajtónak Giovanni Ballarini, a Konyha-Akadémia elnöke. Az 1946-ban népszavazással monarchiáról köztársaságra váltott Itália eddigi tizenegy államfője alatt a Quirinale menüje fokozatosan soványodott: ma már legfeljebb hat fogást szolgálnak fel, három különböző, de kivétel nélkül olasz borral. A világháború utáni években a takarékosság volt a jelszó: az anekdótákban gazdag könyv Luigi Einaudi államfőt (1948-55) idézi, aki vendégeivel még az almát is megfelezte. Sandro Pertini (1978-85) a könnyű ételeket szerette: nála a menüben leves, szárnyas és hal szerepelt. Néha azonban Pertini is engedett a csábításnak és édességként a szavarinhoz hasonlító nápolyi babat rendelt.
