Horváth Zsolt országgyűlési képviselőt, a Pannontérség Fejlődéséért Alapítvány kuratóriumi elnökét többek közt Lezsák Sándor, a Nemzeti Fórum elnöke, az Országgyűlés alelnöke is Horváth Balázs utódjának, munkája továbbvivőjének, kiteljesítőjének nevezte. A politikus olyan eszméket, célokat tűzött az alapítványnak, illetve saját politikai munkásságának zászlajára, mint a vidéki intézményhálózat megőrzése, a falusi oktatás fellendítése, és megbecsülése, tradíciók, népi hagyományok ápolása, és ami a legfontosabb, a közösségteremtés. A konferenciára is olyan előadókat hívott meg, akik ezen értékek mellett emelték fel szavukat, tettekre sarkallva.
A hungarikumok
magukban hordozzák nemzetünk ezer éves történelmét
Lezsák Sándor
Az első és legfontosabb lépés, hogy felismerjük nemzeti értékeinket – kezdte előadását az Országgyűlés alelnöke. Majd kassai útjának beszámolójával folytatta gondolatait:
Fiatal szlovák egyetemista kezdeményezésére nemzetközi
kórustalálkozót tartottak Kassán. Azon az estén szlovákiai és magyar kórusok a
jószomszédságról és a megértésről beszélgettek, majd szlovákok, ukránok,
magyarok együtt énekelték a magyar himnuszt. A legszebb hangszer az emberi
hang, de nagy baj, ha ebben hamis hangok vannak – mondta Lezsák Sándor. Ma
gyűlöletbeszéd mérgezi az együttélést a Kárpátmedencében, jegyezte meg, és
példátlan mértékű etnikai tisztogatás folyik. A legutóbbi népszámlálásnál 235
ezer lakosból mindössze 8900 vallotta magát magyarnak, míg 1906-ban 44 ezer
lakosból 33 ezer volt magyar ajkú Kassán. Rombolják értékeinket, és mit tudunk
tenni, ha fáj nemzetünk romlása és fogyása? – tette fel a kérdést a Nemzeti Fórum
elnöke. A szlovákok néhány év alatt komoly gazdasági teljesítményre voltak
képesek. Romániában is elindult egy látványos fejlődés, mert megtartották
értékeiket. És mi történt nálunk az elmúlt 20 évben? Volt hitünk és
elképzelésünk a jövőre nézve, hová tűnt? – kérdezte Lezsák Sándor. Véleménye
szerint kár elemezni a történteket, kínlódásainkat felmutatva emlegetni, ami
csak terv maradt. Mert a halál oka sok esetben maga a boncolás. Kellő helyen,
kellő időben és kellő ritmusérzékkel kell felismerni és megmondani a
diagnózist. Belső erőt kell sugározni és bizakodást előhívni keserű
világunkban. A beteg is bíztató jelet keres az orvos szemében, a látogató
szemében. Ha megmondjuk, helyzete reménytelen elesik, ha erősítjük benne a
hitet, az már fél gyógyulás. Kell a megfelelő terápia, és a megfelelő környezet
is. Így van amikor meg kell szólalni ezen témákban. Mindenkinek tele a feje
keserűséggel, kínlódással, gyötrelemmel, de amikor legnagyobb a sötétség, akkor
látszik igazán a világosság is – jegyezte meg az előadó.
Ma újra várakozás, feszültség van a levegőben, mint 1989-ben. Mit kell tenni a felismerésen túl? Védeni, oltalmazni értékeinket! Ennek egyik formája a hungarikumok bejegyeztetése, védelme. A hungarikumok pedig nemzeti sajátosságot őrző termékek, legyenek azok fizikaiak, vagy szellemiek, mert magukban hordozzák nemzetünk ezer éves történelmét. A halasi csipkétől, a Kodály-módszerig, a kalocsai paprikától, a herendi porcelánig … mind-mind nemzeti értékek. Hosszas egyeztetés után sikerült megszerezni az ötpárti támogatottságot, ami annyit jelent, hogy országgyűlési határozat született arról, 2009. december 31-ig egyáltalán vegyük lajstromba, azokat a szellemi és tárgyi értékeinket, melyek hungarikumnak számítanak. Ehhez nem csak a parlamentben ülő politikusok akarata kell. Szükség van a helyi erőkre, akik pontosan látják, melyek azok a dolgok, melyek a magyar örökség részét képezik. Lezsák Sándor nagy eredménynek tartja, hogy e tekintetben kijutottunk az ország határain túlra, hiszen a lajstromba vétel minden magyarlakta területre érvényes. Még az ősz folyamán születik egy olyan javaslat a parlamentben, mely előírja a technikai forgatókönyvet is. Alapvetően három részre bontanák a hungarikumokat, mint a helyi örökség részei, a megyei örökség részei és a magyar örökség részei. Ha hungarikumainkat sikerül bevinni a Brüsszeli Tanács elé komoly támogatást is kaphatunk – jegyezte meg a politikus. Majd hozzátette, hogy más nemzetekkel szemben jelentős késésben vagyunk, hiszen az olaszoknak már sikerült italikumként bejegyeztetni a szürke marhát, a szlovákoknak pedig a kürtős kalácsot.
A tehetség, tudással karöltve hátrány?
Pitti Katalin
Kétféle dió létezik csupán: teli dió és üres dió, de
kívülről szinte lehetetlen megállapítani, melyik az üres és melyik a teli. Míg
az üres ügyeskedik, nyomul, háttérbe szorítja a teli diót – mondta Pitti
Katalin művésznő, a konferencia második előadója. Az énekesnő ez alkalommal is,
mint oly sokszor már Kodályt és a Kodály-módszert hozta mintaként az
értékőrzésre. Annak idején még sok gyerek járt zeneiskolába, kiskoruktól kezdve
tanulták a zenét, mely lelküket, szellemüket ápolta, s ez lehetőségeiket is
hatványozta – mondta Pitti Katalin. A leg alapvetőbb és legszebb hangszerünk
ott van mindenkinél, adott, a hangszálaink. Aki énekel, annak pedig megsokszorozódik
életenergiája. Az énekesnő szerint értékeink közt elsőként kell tekintenünk
magát az életet. Másik érétkünk a haza, melynek szülöttei vagyunk. A harmadik
pedig a becsület. Mert gerincünket nem lehet csak úgy a szögre akasztani. És mi
a becsület? – tette fel a kérdést Pitti Katalin. Az ha azt mondjuk, amit
gondolunk, s amit cselekszünk az megegyezik az első kettővel. A magyarság nem
faji kérdés, hanem a kultúra kérdése. Magyar az, aki a magyar kultúra része. Ne
azzal teljen egy este, hogy sörözgetünk, mert ez nem élet. Valahogy kell élni,
nem akárhogyan. Örömben átadóan, és odaadóan. Ez volna az elvárásunk
önmagunkkal szemben, és csak magunkkal szemben lehet elvárásunk – jegyezte meg
a konferencia előadója.
Pitti Katalin szellemi értékeinkről szólva elmondta, hogy mindannyian teremtő erőt kaptunk úticsomagul az Úrtól. S hogy ezt a teremtő erőt tudjuk-e használni és mire használjuk, csak rajtunk múlik. A szellem magjai, a lélek magjai táplálékaink. Testünket is sokszor szemétdombként használjuk, jegyezte meg. S ha már autónkba a legjobb üzemanyagot tankoljuk, akkor testünkbe és lelkünkbe nem a legjobb dolgokat kellene tölteni? – tette fel a kérdést. Kultúra nem csak a zene, a művészet, az irodalom. Kultúra az étkezés, a pénzzel való bánásmód, és kultúra a férfi és nő kapcsolata. Van mit tanulnunk. Hibáinkból, másik emberrel való találkozásból tudjuk meg jó irányba megyünk-e. A művésznő meglátása szerint ma saját kultúránk lett idegen számunkra, mert divatba jött az amerikai, keleti kultúrák utánzása. Az egész magyar élet külföldi kultúrák rossz utánzata lesz, ha nem keressük meg saját értékeinket, múltunkat, kultúránkat – hangsúlyozta. Ezért kell megtalálnunk az egyensúlyt európaiságunk és magyarságunk között, mert elvesznek értékeink. Ma úgy látja, hogy üres diók szaladgálnak, a teli diók, a tehetséges emberek az élet minden területén filléres gondokkal küzdenek, nyomorognak, de tartják egymásban az erőt, a hitet. Azt az utat kell járnunk, nincs más út. Magyarnak lenni megvalósítandó feladat. Oda kell eljutnunk, hogy ha megkérdezik tőlünk hová valósiak vagyunk, azt feleljük: Szülőföldem Magyarország, de ennek tartalma is legyen – zárta szavait Pitti Katalin.
A jövő iskolája – egyszerre nevelés és oktatás
Hámori József
akadémikus
Oktatásról, nevelésről, s azok összefonódásának
fontosságáról, illetve az Örökség-díjról hozta el gondolatait Szentgálra Hámori
József akadémikus, a Magyar Örökség-díj Bírálóbizottságának elnöke. A Díjat
Farkas Balázs, Fekete György és Makovecz Imre javaslatára a "Magyarországért
Alapítvány" kuratóriuma 1995-ben hozta létre. A Bizottság elnöke 2000-ig
Mádl Ferenc volt, 2000-től követte a volt köztársasági elnökünket Hámori
József. A díjat minden évben azoknak a magyar teljesítményeknek, alkotásnak,
intézményeknek, csoportoknak adják, akik hozzájárultak a magyar kultúra,
gazdaság, sport, tudomány, egészében a magyar társadalom erkölcsi, szellemi és
életminőségének felemeléséhez. De miért is fontos a Magyar Örökség-díj?
Erkölcsi értékét, méltóságát éppen az adja, hogy anyagi díjazással,
pénzjutalommal nem jár. Felszínre hozza azon értékinket, melyeket ez idáig
elhallgattak. Önbizalmat ad, erőt a folytatásra, a küzdelemre és kiemel a
mindennapok szürkeségéből – mondta az akadémikus. Ilyen érték egy iskola is.
Ezen a teleülésen a legnehezebb időkben építettek iskolát, amikor másutt az
oktatási intézmények sorra kényszerültek bezárni kapuikat. Ráadásul a
beruházással rekordot is sikerült dönteni, hiszen az épület kevesebb mint egy
év alatt készült el – jelentette ki Hámori József. Lehetőségeinknek záloga a
templom és az iskola, melyet itt Szentgálon felismertek.
A szónok felidézte Teller Ede elhíresült gondolatát, amikor megkérdezték tőle, honnan ered a magyar szellemi nagyság. Az iskola, melyben kreativitásra nevelik a gyerekeket, felelte ő. Szintén szellemi nagyságunk egyik példája Szent-Györgyi Albert, az egyetlen tudósunk, aki itthon lett Nobel-díjas. Szent-Györgyi még csak nem is Nobel-díjára volt a legbüszkébb életében, hanem arra, amikor egy közrendőr csak azért állította meg, hogy a díjához gratuláljon. Hámori szerint ma visszaszorult a nevelés az oktatás mellett, pedig gyermekeinkkel szemben ez legalább akkora felelősségünk. Egyre több a megkötés már magában az oktatásban is – mondta. És mi az oktatás és a nevelés legfőbb feladata? Hogy a gyermekeknek világképet adjon. A mai álláspont szerint semleges világnézetre van szükség, ami nem létezik, hangsúlyozta Hámori József. Majd hozzátette, hogy saját képességek megtalálása, kifejlesztése, és a tanulás képességének megtanítása kellene, hogy cél legyen. Megemlítette Babits Mihály esszéjét, melyet akkor írt a költő, amikor egy fogarasi gimnáziumban volt tanár. Mi a gimnázium feladata? – teszi fel a kérdést Babits. Beszélni és gondolkodni tanítani. Visszautalva Lezsák Sándor előadására megjegyezte, hogy a magyar költészet is hungarikum.
Egyszer kitüntettek egy kínai műfordítót, aki mintegy hat kötetben fordította le kínai nyelvre Petőfi Sándor összes művét. Európa legismertebb verse Petőfi költeménye:
„Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem.
Szerelmemért föláldozom Az életet,
Szabadságért föláldozom Szerelmemet.”
A mostani kormányzat elkövetett már olyan hibákat, hogy például épp a magyar történelmet akarta kivonni az érettségi tárgyak közül, holott épp a történelem az a tárgy, mely ráébreszti a felnövekvő generációt, hová is tartozik – mondta az akadémikus. Ehhez viszont jó tanárok, igazi pedagógusok kellenek, vagyis kellenének, ami egyre kevesebb. A tanítóképző főiskolákon, vagy a tanárképzőn pont azt az egyet nem tanítják, hogyan is kellene tanítani. Így kerülnek kezdő, fiatal pedagógusaink a katedrára. Ez pedig a jövő iskolájának rákfenéje – jelentette ki Hámori. Majd megjegyezte, reméli, hogy lesz még olyan kormányzat Magyarországon, aki rendet teremt a magyar oktatásban. Végezetül Illyés Gyula Szőnyi István teremtett világa című versének néhány sorával zárta gondolatait:
„Ha rombadőlt is, újra rakható
kert, ház, haza –
S csak egy a titka: kezdd el.
Fiadnak kell folytatnia.”
Ma Magyarországon nincs oktatási koncepció
Dobos Krisztina matematikus, oktatáspolitikus
Dobos Krisztina nem véletlenül választotta előadása témájának a vidéki kisiskolák fontosságát. A politikus, tudós ma is Nemesleányfaluban él, ismeri a kistelepülések életét. Az 1920-as éveket követően volt még egy időszak, amikor elhitték, hogy az iskola építés a jövő építése, ha oktatásba fektetünk, a jövőbe fektetünk. Ez az, amit ma már nem látnak a döntéshozók – mondta Dobos Krisztina. Mert minden iskolabezárás, összevonás, minden pedagógus elbocsátás vétek és rombolás. Az oktatás lényege, hogy értékeinket és hagyományainkat tovább adjuk generációról generációra. Nyugat-Európa a 70-es években fedezte fel a piac mindenhatóságát, mi szerint mindennek mércéje a pénz és a hatékonyság. Átvettük a divatot, mely alapján csak azt nézzük, hogyan lehet minél olcsóbban fenntartani egy iskolát. Igen ám, de Nyugat-Európa már rájött hány gyermek kallódott el ezen szemlélet miatt. Mi miért nem tudunk kiállni értékeink védelme mellett? – kérdezte az oktatáspolitikus.
Mi a veszélye a vidéki iskolák leépítésének?
Ma hazánk lakosságának 65 százaléka vidéken él és másodrendű állampolgárnak kell éreznie magát. Dobos Krisztina szerint támogatni kell a decentralizált oktatást, mert a vidéki közösségekben az emberi tőke a legnagyobb vagyontárgy. Egy Tocsik-ügy vagy egy Kulcsár-ügy tízszer annyit visz el a kasszából, mint a vidéki kisiskolák fenntartása, ám még is itt akarunk spórolni. A Kistelepülések iskoláiért tanulmány kimutatta, épp ezekben az intézményekben rosszabb a felszereltség, kevesebb a költség, rosszabbak a körülmények és kevesebb a pedagógus is. Ha igaz az, hogy alacsonyabb a teljesítmény ezekben az iskolákban, annak épp ez az oka – jegyezte meg az előadó. És mi lesz ennek a következménye? A pályázatokat az összevont iskolákra írják ki, vagy az elbírálás során azokat részesítik előnyben, mellyel az önkormányzatokat arra késztetik, önként hajtsák igába fejüket. A következmény pedig az lesz, hogy megindul az elvándorlás és megbomlanak a vidéki közösségek. Jól tudjuk, a televízió, a média hatása, ez az álliberalizmus fogyasztókat nevel. Ennek legjobb eszköze a közösségtől való elszakítás, a közösségek szétszakítása. Ma a gyerekek átlagosan naponta három és fél órát néznek televíziót, ha nem ezt teszik, akkor a számítógép előtt ülnek, s már nem tudnak egymással beszélgetni. Ha a gyermek nem saját településén jár iskolába, hanem úgymond bejárós lesz, azzal még a szülők és gyermekük közti távolságot is növeljük. Ez az emberi kapcsolatok tönkretételének eszköze. A mostani kormányzat sokat tett azért, hogy megszűnjön a vidéki intézményrendszer, mely által veszélybe kerül a színes magyar településszerkezet is, mondta Dobos Krisztina. Ezzel szemben mi a mi értékrendünk? Próbálj becsületes lenni, próbálj itt maradni, akkor is, ha nehéz. A mostani oktatási rendszer, vagyis az oktatási koncepció hiánya káosz kialakulásához vezet a politikus szerint.
Erkölcs érték és
közösségteremtés
Márfi Gyula érsek
Mi az érték? Mi a különbség jó és rossz között? A keresztény értékrend a felmerülő kérdésekre úgy adja meg a választ, hogy minden ami rossz, az a jónak a hiánya. Keresztény szemlélet szerint a sorban első mindig Isten, utána következik az ember és annak alkotásai. Ha valaki ezt az értékrendet felrúgja az rombolóvá, erkölcstelenné válik. Aki szerint Isten nem létezik, fejére állítja a világot – mondta az érsekatya. Véleménye szerint bár a pénz is érték, nem a csúcsra való, hanem megvan a helye a hierarchiában. Ha ennek ellenére mindenek elé helyezzük nyomorúságos függő helyzetbe kerülünk, szolgákká válunk. Ma Magyarországon is büntetendő, ha védett állatfajok magzatát elpusztítják.
Hát az ember nem védett faj? Nincs pénz a kisiskolák fenntartására, oktatásfejlesztésre, kifogy a volumenkorlát, nincs pénz gyógyítani. Így teszi tönkre az ember önmagát és saját világát – mondta Márfi Gyula. A túlzott szabadság, szabatosság egocentrikusságot szül, ugyan ez igaz a társadalomra is. A túlzott szabadság, a liberalizmus egocentrikus társadalmat szül, melyben az egyének elmagányosodnak és elveszítik egymást, a közösséget. A szabadság kell, akár csak a só a levesbe. De ugye ott sem mindegy, hogy mennyi…
Az érsek a drámai népességfogyás és elmagányosodás okát is az emberek eltúlzott önállóságában látja. Ma már nem a családanya az eszményi nő, hanem a szingli, az autonóm létező, aki azt sugározza, neki nincs szüksége senkire. Izolálttá válnak az emberek és izolálttá válik a társadalom. Az atya felidézte a 2004-es népszavazás eredményét, melyben kimutattuk, mennyire nem törődünk határainkon túl élő magyar testvéreinkkel. Ez már az egyházban is meglátszik, hiszen misszióba sem küldjük már ki a határokon túlra papjainkat.
Az elmagányosodás meglátása szerint az időben is megjelenik. Először is végképp eltöröljük a múltat. Elfeledjük a hagyományainkat és alkotóelemeire bontjuk közösségeinket. Ezt követően egymásra uszíttatnak a társadalmi rétegek. Aki rosszabb sorban él, mindenkire haragszik, akinek nincsenek megélhetési gondjai.
És hová lett a haza? A nemzeti szocializmus fajgyűlöletté változtatta a hazaszeretet, a kozmopolita globalizmus pedig megértette mindenkivel, ott a haza, ahol a legkevesebb munkával a legtöbbet lehet keresni. Nincs már értéke a családnak – jegyezte meg Márfi Gyula érsekatya. Hiszen a gyereknek szinte már csak ahhoz van joga, ami árt neki. A melegek együttélése nem deviancia, csak másság, amit el kell fogadni? Hát nem – mondta! Vagy akkor a kapufa, a mellélövés is csak másság lenne? Ha így folytatjuk, úgy látja, nem marad más, mint üres űrben tátongó világ. Gyermekhiány miatt bezárnak az iskolák, utas hiány miatt megszűnnek a vasútvonalak, majd bezárják a kórházakat, templomokat és bezár a világ – festette elénk a nem túl szép jövőképet.
„Világok világa,
Magyarország.
Adjon a Teremtő békét neked.
Világok világa, Magyarország.
lehess olyan, amilyen voltál."
Előadásában az atya felidézte a XIX. Század magyar irodalmát, melyben már nyomon követhető az elmagányosodás. (Kosztolányi: Négy fal között, Ady Endre: Szeretném, ha szeretnének, Dsida Jenő: Leselkedő magány, József Attila: Nem emel fel semmi sem, Szabó Lőrinc: Az árny keze) Mi vezetett idáig – tette fel a kérdést? A test kilép a lélek uralma alól, önálló életet kezd élni, majd tovább bomlik a test szervekre, és magára marad a lélek. Ebből következnek a betegségek is. De úgy véli, ez a problémája az intim kapcsolatoknak is. A partner már nem tudja egész lényét belevinni a szexuális kapcsolatba, csak alkotóelemeit. Ha az ember kihűl, vagy épp kiég annak az az oka, hogy lelket kiváltani semmivel sem lehet. Ezt érjük el az önzéssel.
Végezetül az érsek is szólt a mai magyar iskolarendszerről, melynek szerinte a legnagyobb problémája, hogy világnézetileg semleges, a gyermeket úgy neveli, mint piaci árucikket. A liberális iskolából így jönnek ki szépen sorban az intelligens robotok, akik majd engedelmes fogyasztók lesznek – mondta Márfi Gyula.
A gyermek ezer kérdéssel érkezik az iskolába – idézte a Képzelt riport egyik híres LGT dalszövegét az érsek:
„Valaki mondja meg,
milyen az élet,
Valaki mondja meg, mért ilyen,
Valaki mondja meg, mért szép az élet,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, mért jó az ember,
Valaki mondja meg, miért nem,
Valaki mondja meg, mért lesz gonosszá,
Valaki mondja meg, miért nem!
Valaki mondja meg,
kinek kell hinnem,
Valaki mondja meg, kinek nem,
Valaki mondja meg, ki hova érhet,
Milyen az íze az élet vizének.
Valaki mondja meg, a hosszú évek,
Mért tűnnek úgy mint egy pillanat,
Valaki mondja meg, mi az, hogy elmúlt,
Valaki mondja meg, hol maradt.
Valaki mondja meg,
hogyan kell élni,
Apám azt mondta, ne bánts mást,
Valaki látta, hogy bántottalak már,
Valaki látta, hogy bántottál.
Valaki mondja meg, miért vagyunk itt,
Anyám azt mondta, hogy boldog légy,
De anyám azt nem mondta, mért nem e földön,
Anyám nem mondta, mondd, miért.”
Amíg az iskola ezen kérdésekre nem ad választ, addig az nem almamáter, hanem gonosz mostoha. Ugyan ez a helyzet az állammal, mely semlegessé válik polgárai hitével, majd egészségével és oktatásával szemben. Magára hagyja polgárait. Nem mutat felelősséget irántuk. Hát szükség van ilyen államra? – zárta szavait a konferencia utolsó előadója.
Az előadásokat követően néhány felkért hozzászóló is
lehetőséget kapott gondolatai kifejtésére. Porga Gyula, Veszprém
alpolgármestere azt a kérdést kapta, a megyeszékhely miben tud példát mutatni a
vidéki kisiskoláknak. A veszprémi városatya Dobos Krisztina oktatáspolitikus
előadására visszautalva úgy fogalmazott, szinte elsüllyedt a székben, amikor
hallgatta. Hogy miért is? Mert az önkormányzatok a végrehajtói a kormányzati
politikának, a kormányzati döntéseknek. Olykor fájdalmas lépéseket kell
megtenni saját akaratuk ellenére, mert erre vannak kényszerítve.
Veszprémben, az iskolavárosban ily módon kellett összevonni két iskolát. De Veszprémben legalább csak a sok közül egyet ért veszteség, mi van ha Papkeszin azt az egyetlen iskolát kell bezárni? – mondta Porga Gyula. Egyetlen lehetőség van, ügyesnek lenni, és saját, fenntartható modelleket kitalálni – tette hozzá az oktatási és kulturális ügyekért felelős alpolgármester. Szó esett továbbá a helytörténet oktatásának fontosságáról, illetve kötelezettségről. Veszprém a harmadik város, ahol egyáltalán tankönyv született e célra. Ugyanakkor még mindig van tenni való, hiszen érettségi tétel a helyi irodalom, melyből a városban úgy állunk, hogy kész tananyaggal csak Nagy Lászlóról szolgálhatunk a pedagógusoknak.
Garai György, a szentgáli iskola igazgatója, házigazda bemutatta saját intézményüket. Korábban 5 épületből állt ez az iskola, melynek egyik részét felújították, egy nagy épületkomplexumot pedig újonnan építettek hozzá. Az átadás óta egyetlen gyermek sem jár más településre iskolába, épp ellenkezőleg, azzal dicsekedhetnek, hogy 250 tanulójukból ma 22-en más falvakból járnak Szentgálra tanulni. Az intézményben nem csak ez a fejlesztés példaértékű. Alapfokú művészeti oktatást is folytatnak az iskolában, melyben kiemelt hangsúlyt fektetnek anyanyelvünk ápolására. De néptáncot, fafaragást és festészetet is tanulhatnak a gyerekek.
Fábryné dr. Takács Tímea, a Pontes Alapítvány kuratóriumi elnöke alapítványuk történetéről mesélt és annak eredményeiről számolt be. A Pontes (hidak) Alapítványt még férje, Fábry Szabolcs, Nagyvázsony polgármestere kezdeményezésére hozták létre 2003-ban a nagykőrösi református iskola volt tanulói. Céljuk, hogy hidat teremtsenek a közélet, a hit és a fiatalok között. Ennek érdekében pályázatokat írnak ki, anyagilag is támogatják a tehetséges fiatalokat és érték teremtő, hagyományőrző rendezvényeket szerveznek, mint például az Adventi Örömök. Csatlakoztak egy országos ösztöndíj programhoz, valamint társadalmi munkában építik, szépítik falujukat, Nagyvázsonyt. A Pontes Alapítványról és annak munkájáról korábban Isten kezében címmel a Duna Televízió dokumentumfilmet is készített.
A felszólalások után a szentgáli iskola tanulói színes műsorral, vers és dalcsokorral kedveskedtek a vendégeknek. Lezsák Sándor, az Országgyűlés alelnöke a konferencián egy futball labdát adott át Szengál polgármesterének, melyet olimpikonok, politikusok, neves közéleti személyiségek láttak el kézjegyükkel. A polgármester örömmel fogadta az ajándékot és elmondta, hogy valamely kiemelkedő rendezvényükön el fogják azt árverezni, hogy a bevételből az iskola tehetséges tanulóinak további fejlődését támogathassák.
