Elkezdődött-e már a 21. század, avagy, amit napjainkban megélünk a 20. század nem túl fényes, elnyúló, záró időszaka? – ezen kérdéssel indította az eszmecserét a házigazda. A válaszokból kiderült, a vendégek közül senki sem túl optimista, amire nem csak a gazdasági világválság ad okot. Az Európai Unió már nem az, amihez valaha oly annyira csatlakozni kívántunk, veszélyben van identitásunk, értékeink, s mind e közben legitimitási, bizalmi válság van ma hazánkban, melyet elsősorban az okoz, hogy a feladatra alkalmatlan vezetői vannak az országnak – vélekedtek a Polgári Szalon meghívott felszólalói.
Schmidt Mária szerint az a legfőbb probléma, hogy ma nincs számunkra követendő modell. Nem csak gazdasági, és pénzügyi válság van, hanem a demokrácia és az egész politikai rendszer a válság nyomait mutatja. Az átmeneti időszakban kapaszkodókra van szükség. A történelem során, amikor igazán komoly lecke elé voltunk állítva, az volt a meghatározó, a döntő tényező, ki állt a csatában az élen, s ebből a szempontból, ma nem vagyunk szerencsések – mondta a történész. Szájer József megidézve a rendszerváltás időszakát, amikor fiatalon, hittel és reménnyel telve megalapították a FIDESZ-t, arra emlékezett, milyennek képzelték akkor az előttünk álló századot. Egy biztos, nem ilyennek. Az EP frakcióvezetője Schmidt Máriával ellentétben kiváló lehetőségnek tartja az EU-t. Mint fogalmazott, ez egy évszázados történelmi álom megvalósulása.
Megtorpanásunk egyik oka a vendégek szerint, hogy hirtelen olyan új kihívásokkal, új helyzettel találkoztunk, amire nem voltunk felkészülve. Így van ezzel Európa, de Amerika is. Kína, India, az Iszlám országok nem úgy nyíltak meg a nagyhatalmak előtt, ahogy elképzeltük. Hogy reagál erre a világ? Ebben a helyzetben a legfőbb kérdés, megtaláljuk-e saját jövőnk irányát. A szocializmust már kipróbáltuk és többé nem kérünk belőle, a fejlett kapitalizmust még csak most próbálgatjuk, de nem volna jó, ha kiderülne, hogy ez is működésképtelen – jelentette ki a Terror Háza múzeum igazgatója.
Navracsics Tibor úgy fogalmazott, talán a demográfiai háború
elvesztése lesz a 21. század. Ha Európa nem találja meg az évszázadokon
visszanyúló saját, közös kultúráját, helyét majd átveszik a győztes nemzetek.
A politikus vendégei úgy látják, a probléma abból fakad,
hogy mesterséges lelket akarunk adni Európának ahelyett, hogy megtalálnánk
abban minden nemzet saját értékét, s annak keresztmetszetére koncentrálnánk.
Minden tagállamnak saját kultúráját, saját identitását kell erősítenie az unión
belül – mondta Szájer József – de úgy látja addig, amíg a következő nap
túlélésére és a következő villany és gázszámla kifizetésére játszunk, addig
elsiklunk ezen kérdések felett. S közben nálunk még mindig érződik, hogy nem
merünk emlékezni és szembenézni a múlttal. A spanyolok már rájöttek, csak akkor
vezet út előre, ha a múltból táplálkozunk és tanulunk belőle. Ezért képesek
feltépni sebeiket, és ma újra a polgárháború kérdéseit feszegetni.
Schmidt Mária a jelenlegi válsághelyzetet, melyben jelen van
a súlyos bizalmi és értékválság új lehetőségnek látja. Minden válság, az
újrakezdés lehetőségét hordozza – vélekedett a történész. Ha legalább a bizalmi
és a politikai egyensúly helyre billenne, könnyebben szembenéznénk a
nehézségekkel. De mi okozza a legfőbb bizalmatlanságot, s azt, hogy az ország
jelenlegi vezetése képtelen elnyerni a nemzet szívét? Az előadók egyetértettek
abban, hogy talán minden 2004 december 5-ével vette kezdetét. Akkor nem
politikai erők, pártok között kellett választani, hanem eldönteni, testvérek
vagyunk-e a határainkon túlrekedt magyarokkal. Akkor a tengernyi hazugságban,
riogatásnak köszönhetően valóban szakadt a nemzet, és ezt senki sem fogja a
mostani kormánynak és Gyurcsány Ferencnek megbocsátani. Az sem, aki igennel és
az sem, aki nemmel voksolt azon a napon. Mert súlyát utólag mindenki érzi. Az
egységünk bomlott. Akkor indult el egy olyan folyamat, ami teljes bizalmi
válságot okozott, s a magyarok szívét ez a miniszterelnök már akkor sem
kaphatja meg soha, ha kivezeti az országot a válságból – mondták Navracsics
Tibor vendégei. Romániának anno egyetlen nagy célja volt, melyért mindenki
összefogott, s bármekkora árat hajlandóak voltak megfizetni érte. Ez a cél az
volt, hogy megszerezzék Erdélyt. Úgy lett. Van-e ma Magyarországnak egyetlen
nagy közös célja, ami perspektívát adna? Amíg ez nincs, egyhelyben topogunk
csupán.
Felmerül a kérdés, ebben az állapotban hol van az
értelmiség, és az álam feladata és felelőssége. Bele kell-e, vagy bele tud-e
szólni a civil értelmiség a politika alakulásába. A hallgatóságból is többen
megszólaltak a kérdésben, s legtöbben egyetértettek abban, sajnos ma nem
halljuk meg az értelmiségi elit szavát. Nem ők kapnak helyet a médiában, nem ők
a televíziós műsorok vendégei, s ha írnak egy-két tanulmányt, esszét, azt a
kutya nem olvassa el. Beleszólhatnak-e a nagy politikába? Hogy is tehetnék,
mikor függőségi viszonyban vannak tőle?
Alapvetően mindenkinek saját feladatát kell végeznie, saját
közegében. A politikusoknak politikát csinálni, az értelmiségnek tanítani,
nevelni környezetét. Ahogy az az üzemorvos hölgy is teszi, aki
gyógyszerreklámok helyett, versekkel, József Attila, vagy épp Ady idézetekkel
tapétázta ki rendelője falát.
Szájer József szerint először is az állam funkcióit kell rendbe tenni, mert az ma legalapvetőbb feladatait nem látja el. Ilyenek az intézmények fenntartása, az oktatás, a közbiztonság megteremtése. Az államnak a feltételeket kell biztosítania, s a helyett, hogy ezt az államot erősítenénk, ma a politikai és a civil elit is azt harsogja, hogy le kell azt építeni – hangsúlyozta a politikus.
Zárásként mind a hárman, Navracsics Tibor, Schmidt Mária és Szájer József igyekeztek optimista gondolatokat ébreszteni közönségükben. Képesség van Magyarországban a felemelkedésre, mondták. A többi hit kérdése.
