Ami biztos, hogy szorosabb lesz a nadrágszíj, és szigorúbb az állami költségvetés. Hol, miből és mennyit tudnak elvenni? Meddig szükséges még közös áldozatvállalás? A pénzügyi vezetők ugyanakkor nyugodtak, leginkább a kisebb bankok, takarékszövetkezetek vezetői, ahol már korábban konzervatívabban bocsátottak ki hiteleket. Ugyanakkor úgy látják, nehéz lesz az előttünk álló időszak. A világban jelentkező pénzügyi válságról, Magyarországon mutatkozó hatásairól, ésszerű állami intézkedési lehetőségekről beszélgettünk Lakatos Antallal, a Kinizsi Bank elnök-vezérigazgatójával.
- Hol és mivel
kezdődött a kialakult pénzügyi összeomlás, vagy válsághelyzet?
- Alapvetően három dimenzióra bontható az ok, ami miatt kialakult a világválság. Ezek közül az első a túltermelési válság. A hitelezésnek egy nagymértékű, szinte már folyamatos túltermelődése. Gyakorlatilag a bankok bevételének 80 százaléka a hitelek után beszedett kamatok és azok egyéb kapcsolódó járulékai. A fennmaradó összeg a számlaforgalom jutalékos bevétele. Ez a fajta profithajhászás, ami elindult a világban, mindannyiunkat beleértve, azt eredményezte, hogy minél magasabb hitelállományt akartunk kihelyezni. Ha a bankokat vizsgáljuk, mindig azt hasonlítjuk össze, mekkora a betét, és mekkora a hitelállománya. Vagy nagyon túlhitelezett állapot van, vagy egy nagyon konzervatív, visszafogott politikát folytatunk. Azok, akik több hitelt bocsátanak ki, mint a saját ügyfelek utáni betétállományuk, azt gyakorlatilag refinanszírozással tudják fedezni, vagy banki piacon, vagy egyéb pénzügyi csoportban, mondjuk anyavállalattól kapnak erre forrást.
A második ok az ingatlanárak megbicsaklása. Leginkább Amerikára volt jellemző, hogy azt gondolták, az ingatlan árak. Az történt ugyanis, hogy elszakadt az ingatlanok műszaki értéke a tényleges, kereslet-kínálat alapú eladási ártól. A csökkenő kereslet miatt az eladási árat is csökkentették, akár a műszaki érték alá is. A banki finanszírozás sokszor 100%-os vagy még annál is nagyobb hitelt jelentett. Ez a többlet visszajött volna a törlesztéseken keresztül, ha az ingatlanárak a továbbiakban is növekednek. De a csökkenő árak miatt az ingatlan relatív árához képest magasabb hitelállomány több lett, mint a valós érték. Egy amerikainak így olcsóbb lett azt mondani, hogy itt a házam vidd el, mint visszafizetni a hitelt.
A harmadik és legsúlyosabb ok: a spekuláció jelentősége a pénzvilágban. Hosszútávon kiszámítható tőzsdei növekedést vártak. Az átlagemberek úgy vásároltak részvényeket, hogy biztosak voltak benne, hogy később 10-15% plusszal tudnak kiszállni. A tőzsdén a részvények a valós gazdasági számokat, azaz gazdasági teljesítményeket, profitokat és a bázis és növekedési adatokat mutatják. Ezek viszont elszakadtak részben a tényleges árfolyamtól.
Ha a hármat összesítve nézzük, akkor volt sok olyan eset, mikor egyes emberek ingatlanfedezetű hitelt vettek fel, majd ebből tőzsdézni kezdtek. Ez azonban óriási hiba, a tőzsdén megjelenni csak akkora összeggel szabad, amelynek esetleges elvesztése nem rengeti meg a vállalatot vagy a magánszemélyt. Amerikában ezt sokszor nem vették figyelembe.
- Hogyan gyűrűzött be Magyarországra a válság?
- Ennek oka, eszköze elsősorban a telekommunikáció. Ha az amerikai tőzsdén esés látszik, akkor ezt valamennyi tőzsdén esés fogja követni, ha a gazdaság nem is indokolja azt. Végig nézve a magyar tőzsdén is látható, hogy egyes papírok a tényleges érték alatt mozognak. A vállalatok gazdasági adatai, éves növekedési számai bizonyítják ezt, azonban a kereslet-kínálat változás és a pánikhangulat ezeket az árakat letörte. A másik és egyben valósabb oka a gyors terjedésnek a bankok nemzetközi kapcsolatainak bonyolultabbá válása. Ugyanis a bankok – hasonlóan a biztosítók viszontbiztosítási rendszeréhez – viszont-ügyletekkel, egymásnak hitelezéssel és még több más szálon is kapcsolódnak egymáshoz. A nagy multinacionális bankok kapcsolatán keresztül futott át a válság egyik országból a másikba. Magyarországon a pénzügyi rendszer teljesítményével – látva az eredményszámokat és forgalmakat – nem lenne probléma. A probléma ott van, hogy a nagy-banki kategóriában komoly refinanszírozási források tűntek el az anyavállalatoktól. Ez forráshiányt teremtett, amely azokat a bankokat érinti igazán, ahol a hitelaktivitás nagyobb volt, mint a gyűjtött közvetlen piaci betétek mennyisége. Itt egy konzervatívabb hitelezésre kénytelenek beállni.
A nemzetközi forrás beszűkülése minket sérülékenyebbé tettek. De ez csak a makrogazdasági számokat érinti, ma Magyarországon a bankoknál nincsenek fizetőképességi problémák. A fél- háromnegyed-éves számok a bankoknál így a Kinizsi Banknál is nagyon jó eredményeket mutatnak.
A hosszabb távú probléma, az ügyfelek fizetőképességének fenntartása, a munkahelyek csökkenésének akadályozása. A magyar bankrendszer képes arra, hogy a megfelelő finomítások mellett túljusson a válságon anélkül, hogy igazi okot adjon a betétekért való aggódásra. Az állam tett egy nagy gesztust azzal, mikor a betétbiztosítási alap több mint duplájára, 13 millióra emelte az egy ügyfélnek adható garanciát, e fölött pedig állami garanciát biztosít. Így jelenleg a rendszerváltás előtti 100%-os biztonság vonatkozik a betétekre.
- Ilyenkor mit jelent
a stabilitásban az állami garancia növelése?
- Ma 13 millió forintig az OBA garancia, az fölött pedig az állami garancia jelenik meg. A magyar költségvetésben ma nagy kiigazításra van szükség . Mindentől függetlenül az emberek meg fogják érezni adókban és elmaradt bérekben a hullámot, de a cél érdekében szükség van a határozott monetáris politikára.
- Mit csinál ilyenkor egy okos állam? Hétvégén a Szólás szabadságában Veres János pénzügyminiszter kijelentette, újabb 3 milliárd eurós hitelt kell felvennünk…
- Rövidtávon a legfájdalommentesebb, ha a hitelállományt növelik. Hosszútávon, évtizedekben mérve, reálisan gondolkodva csak a költségvetési lefaragások vezethetnek eredményre. Hiszen hitelt hitelből nem lehet kifizetni.
A megszorítás nem csak a közszférát fogja érinteni, ki fog hatni a vállalkozásokra, a nyugdíjra és általában mindenkire.
- Mennyibe fog nekünk kerülni ez a 3 milliárd euró?
- A forrásköltségeket ma nehéz előre látni. A normál állapothoz, avagy a nemzetközi válsághelyzet előtti állapothoz képest legalább egyharmad-egynegyeddel drágább már most.
Dollár/Forint árfolyam alakulása
- Most áldozatvállalást kell kérni az emberektől. Mégis meddig?
- Aki ma látja a végét, az egy jós. De fontos, hogy rövidtávú és középtávú költségvetési terveket kell készíteni. Mérlegelni kell a beruházások szükségességét, a stratégiai kiadások mértékét. A költségvetést meg kell reformálni, ki kell húzni tételeket. A középtávú adócsökkentést határozottan véghez kell vinni. Az adó és járulékcsökkentés következtében a vállalkozóknak meg fogja érni újabb embereket felvenni, infrastruktúrát teremteni, ez az államnak egyben adóbevétel növekedését is eredményez. Bonyolult a rendszer, de egyértelmű: az adócsökkentés hosszabbtávon nagyobb adóbevételeket jelent, mert több lesz a munkahely, ezzel több járulék folyik be a kasszába. Egy okos államnak ezt látni kell, az állampolgárainál, vállalkozóinál minél nagyobb forrást hagyjon, mert az forgalmat generál. Ha több pénz marad a pénztárcámban, könnyebben költekezek, ez a jó gazdaság vérkeringése. E nélkül nem indulnak be a mechanizmusok. Csak alulról lehet elindítani a folyamatot, ami gazdasági növekedést eredményez, mesterkélten, felülről irányítva nem.
- Ön mikor lépné meg az adócsökkentést? A kormánypárt azt mondja, most várni kell, az ellenzék szerint nem késlekedhetünk.
- Mind a kettőnek van előnye és hátránya is. De véleményem szerint minél gyorsabb vérfrissítésre van szükség. Ha most lépjük meg annak azonnali hatásai vannak – ha várunk, akkor a megoldás is kitolódik. Fájdalom nélkül nem mászunk ki ebből a helyzetből. Osztom Demján Sándor véleményét. Akadályozzuk meg a munkanélküliség növekedését. Érdekünk, hogy minél több legyen az aktív, adót fizető, termelő dolgozó.
- Mi legyen azokkal a nagy multi vállalatokkal, akik anno adómentességet kaptak? Nem kellene-e mindezt átgondolnunk, hogy ők is vállalják velünk a közös terheket? S ha van erre mód, az mit jelente a költségvetésünknek?
- Ez esetben konkrét szerződéseket, konkrét vállalatokat kell megvizsgálnunk. Joggal mondják, hogy kötöttek adott kondíciókkal egy szerződést, amíg ő tartja magát a szerződéshez, elvárja, hogy mi is így tegyünk. Azaz más a szerepe egy multinacionális vállalatnak, mint egy magyarországi tulajdonossal rendelkező vállalati szegmensnek. Egy Amerikából, Németországból szemlélt világ mindig más, mintha itt élek és érzem a válságot. Tőlük csak kérni lehet. Ez egy nagyon vékony mezsgye. Lehet szorítani, de tudni kell, hol van az a határ, amikor a cég azt mondja: jó, akkor veszem a sátorfám és elmegyek Kínába. Amíg megéri nekik itt lenni, addig partnerek, részesévé lehet, és kell is tenni őket a helyzetünknek. Ahol viszont már kockáztatjuk az ő érdeküket, ott óvatosnak kell lenni. Amúgy most a nagyvállalatoknál is érezzük, behúzták a féket. Elsőként az autóipar mondta ki a stopot és fogta visszább a termelését. A fogyasztást rajtuk keresztül lehet a legjobban lemérni. Ezek azok a kiadások, amik nem létszükségletek, így például az autón spórolunk legelőször.
- Gyakran hajlamosak vagyunk szinonimaként is használni ezen szavakat, ugyanakkor különbség van pénzügyi válság és gazdasági válság között. Mikor következik ez utóbbi az előbbiből? Láthatók már az átgyűrűzés jelei?
- Jelenleg pénzügyi területen vannak problémák. Ettől még a vállaltoknak nincsenek nagy pénzügyi veszteségeik. Akkor lesz, amikor kénytelenek lesznek leállni a termelésükkel. Látni kell, ezeknek a cégeknek napi szintű, heti szintű terveik vannak. Ennek a teljesítménye hiányozni fog. Ha nem veszik át az előállított termékeket, akkor már mondhatjuk: ez gazdasági világválság. Körülbelül még fél év, mire ez az állapot eléri a gazdaság minden szereplőjét. Aki azonnal nem repül rá, és költségeit visszafogva nem találja meg a legjobb megoldást, az sokat veszíthet. Azt nem gondolom, hogy eget rengető világválságot fogunk megélni, de nehéz lesz. Ez biztos! Minket ez a válság amúgy a legrosszabb pillanatban ért. Anno Ronald Regen mondta, ugyan más helyzetben, és másokra de napjainkra tökéletesen igaz: „Amíg a kövér lesoványodik, addig a sovány éhen hal”. Más európai országok is érzik ezt a válságállapotot, viszont, ha ragaszkodunk az idézet szavaihoz, most mi hol is vagyunk…
- A Kinizsi Bank mit
érzett meg mindebből, és milyen intézkedéseket tett?
- Mi jó helyzetben vagyunk, mert eddig is jóval konzervatívabb szemlélettel finanszíroztunk. 100 forint betétből eddig is csak 52 forintot hiteleztünk. Ez annyit jelent, hogy 52 forintunk kockázati, de 48 forintunk likvid eszközben van minden százasból… Ilyen értelemben ezek a kis hitelintézetek, mint mi, a takarékszövetkezetek mérhetetlenül felértékelődtek, stabilitásuk miatt. Mi továbbra is kihelyezők vagyunk, mert forrástöbblettel rendelkezünk, ami ma gyöngyszem.
- Kanyarodjunk vissza
oda, ahol elkezdtük ezt a beszélgetést, vagyis az okokhoz. És nézzük meg ezt az
átlagemberek szintjén. Mondjuk ki sarkítva, hogy kétféle ember létezik. Az
egyik, akinek némi megtakarítása van, a másik, aki hitelt vagy akár hiteleket
vett fel egymás után. Jelen helyzetben mit tanácsolnak egyiknek és másiknak.
Hová érdemes tenni a megtakarítást, és hogy lehet kimászni az adósságspirálból?
- A hitelkihelyezések egyre nehezebbek lesznek, egyrészt a bankok oldaláról, másrészt a lakosság oldaláról is az eddiginél felelősebben kell megnézni, ha felveszi azt a hitelt, képes lesz-e azt kifizetni. A családoknál pénz szűkével kell számolni, ilyenkor még egy hitelt is bevállalni nagyon kockázatos. Azok, akik befektetésekben gondolkoznak, ne a növekményt tekintsék elsődleges célnak, hanem a biztonságot. A komoly hozamokat ígérő befektetések most meglehetősen meginogtak. Részben a bankbetétek értékelődtek fel és a biztonságos állampapírok szintén. A valós értékű tőzsdei befektetések, persze okosan, óvatosan jelenthetnek növekményt. Az ingatlan örök. Ott, ha most épp esés is van, az ingatlanárak hosszútávon kiegyenlítődnek. Jó példa rá a Balaton-part. 6-8 éve szinte eladhatatlannak tűntek, most részben újra keresettek .
