A haza minden előtt / -Brusznyai szobránál emlékezett Veszprém a forradalomra-

Úgy tűnik, a magyar nemzet végre megtanul ünnepelni, pedig sokáig le akartak szoktatni róla bennünket. Itt az ideje dolgozni és megtanulni egymást becsülni, mert csak így lehetünk méltók hőseink véráldozatára - mondta Debreczenyi János polgármester, mielőtt színpadra szólította az est szónokát, dr. Papp Lajost. A professzor nem első alkalommal vállalta magára a forradalom napján az ünnepi beszédet. S ahogy már tőle megszokhattuk, nem a megszokott panelekből állította össze üzenetét. A doktor úgy látja, még mindig van min dolgoznunk, mert még mindig nem tiszta és világos mindaz, ami 52 évvel ezelőtt történt. Vagyis nem fehér a fehér és nem fekete a fekete. A történelemkutatók azt mondják, bizonyos időtávlatból lehet csak megítélni a történelmet, de azt gondolnánk, több mint fél évszázad elég erre - fogalmazott dr. Papp Lajos. Mint mondta, piszkosszürkére festették ami fehér volt, s ami fekete volt, azt rózsaszínre. Ezt tették az elmúlt évtizedek. Azok, akik 1956-ot korábban ellenforradalomnak, Mansfeld Pétert és társait terrorista huligánokat nevezték, ott állnak a síroknál és koszorúznak, és nem igaz, hogy egyaránt lett volna gyilkos és meggyilkolt - jelentette ki az ünnepi szónok. Akik egykor egy szál puskával vagy épp benzines üvegekkel szálltak szembe a tankokkal, úgy buktak el, hogy esélyük sem volt a győzelemre, de vállalták a halált anélkül, hogy papjaik dicső paradicsomot ígértek volna tetteikért.

Mi 1956 mérlege? - kérdezte a professzor. 2500 halott, 20000 sebesült, és több ezer család, aki az akasztófa árnyékában élt és rettegett a haláltól. Dr. Papp Lajos úgy véli, megbocsátani krisztusi feladat, a felejtés viszont a nemzet halála. Mi a jövő feladata? Tisztán látni, és láttatni a múltat. A fehér legyen újra fehér, a fekete pedig újra fekete. A szónok példaként említette Nagy Imre miniszterelnököt, akiről mindannyian tudjuk, nem volt forradalmár. Ahogy a professzor fogalmazott: bizonytalan múltú bolsevik volt, aki korábban sorra söpörte le a gazdák padlását. Nagy Imre tehát nem forradalmár, de tiszta múltú magyar ember, miniszterelnök, aki, amint önállóan dönthetett, nem árulta el hazáját, sőt életét adta érte - mondta a szívsebész doktor. Ezt követően felidézte a forradalom miniszterelnökének perében az utolsó szó jogán megfogalmazott gondolatait, melyek váteszi képességekre utalnak, hiszen Nagy Imre akkor úgy fogalmazott: tudom, hogy rehabilitálni fognak, csak attól félek, azok rehabilitálnak majd, akik kivégeznek. Nagy Imre elfogadhatatlannak és jogtalannak tartotta a rá kimondott halálos ítéletet, de kegyelmet nem kért.

Kié is volt az 1956-os forradalom? Ezt a kérdést sokan feltették országszerte a megemlékezéseken. Dr. Papp Lajos szerint a tiszta szívű gyermekeké, az ifjúságé, a munkásoké és a szellem napszámosaié, akiket nem kötött pénz, karrier, hatalom, mert tudták, hogy a legszentebb közös vagyonunk a haza. A szabadságvágyat egyetlen idegen hatalom sem tudta kioltani a magyarságból, viszont ma egy arctalan ellenség fenyegeti nemzettudatunkat, ez pedig a pénz. Vissza kell állnunk 56 útjára, csillagra, példaképekre van szükségünk, olyan példaképekre, mint a forradalom hősei voltak. Valamint felnyitni gyermekeink szemét, fehérre mosni a piszkosszürkét és tisztán fogalmazni. Akkor majd nem lesz más, mint egy gondolat, egy szó és egyetlen tett: a haza minden előtt - zárta szavait professzor Papp Lajos.

 

Az ünnepi beszédet követően a veszprémi Petőfi Színház színészei emlékeztek a forradalomra. Megidézték a Veszprémben lezajlott eseményeket és a veszprémi forradalom mártír hősét, dr. Brusznyai Árpádot. Az önkormányzat, a jobb oldali pártok, egyesületek és civil szervezetek a Brusznyai-emlékműnél, Melocco Miklós szobránál helyezték el koszorúikat. Az MSZP és az SZDSZ korábban úgy döntött, nem vesznek részt a közös ünnepségen, ők délután fél háromkor a színházkertben a kopjafánál néma főhajtással emlékeztek 56 hőseire.