Az elnök bevezetőjében rámutatott, hogy a kamara két-három éve már adott előrejelzéseket a válság realitását illetően, és most már folyamatosan erről ír a sajtó. Kérdés – folytatta –, mennyire vagyunk naprakészek, és milyen magatartást kell tanúsítanunk.
Az Egyesült Államokból indult pénzügyi válságról a kezdetekben azt hitték, Európába nem „gyűrűzik be”, ám ez naivitás volt, hiszen Európa legnagyobb piaca éppen az USA. Az amerikai bankoknak dobott mentőöv sokaknak óriásinak tűnt, de röviddel azután az öreg kontinensen is szükség volt egy legalább akkora mértékű injekcióra. Tekintettel arra, hogy sajnálatosan Magyarország az egyik leggyengébb láncszem, sokan igen szigorú szabályozásokért (pénzügyi és gazdasági) kiáltanak.
Markovszky György szerint Magyarországon sincs gazdája a válságnak, amihez szerinte azért világszerte ki-ki betette a maga tégláját a falba…
A fő kérdés, hogy nálunk okoz-e a pénzpiaci válság reálgazdasági válságot is. Nem kétséges, hogy a reálgazdaság nem mentesül a negatív következményektől. Ezekre pedig fel kell készülni.
Az elnök megemlítette, hogy több fórumon is folyt arról vita, hagyják-e a bankokat összeomolni. A válasz teljesen egyértelmű: nem, mert úgy még többen mennének tönkre, életbe lépne a dominóelv. Az állam (és nemcsak Amerikában) rákényszerült beavatkozó döntésére.
Hol tartunk ma? A nyugat-európai gazdaságot az USA fizetőképességének meggyengülése nagyon súlyosan érinti, hiszen oda irányul exportjának tekintélyes hányada. És mert számos gyár a fentiek miatt leállni kényszerült (vagy legalábbis visszafogni termelését), egyre súlyosbodók lesznek (sok helyütt már azok) a foglalkoztatási gondok. Sokan akár karácsonyig is leállhatnak. Elsősorban a járműipar az érintett. A gyárak három hónapos rendelésállományt látnak előre, s bíznak abban, hogy azután növekszik a fogyasztási erő. Ám az igen jól látszik már most, hogy az USA fogyasztáscsökkenését elsősorban Európa sínyli meg.
Látni kell azt is – folytatta Markovszky –, hogy a járműiparban rengeteg a beszállító. Ezek az úgynevezett másod- vagy többed körös beszállítók (mellesleg ilyen a gépipar is).
Veszprém megyét a válság ezért különösen érinti, hiszen a rendszerváltást követően nagyon sok járműgyártónak lett a megyében kisebb-nagyobb üzeme, alkatrészgyára.
Az elnök megemlítette az élelmiszeripart is, ahol a stagnálás egy ideje jól kimutatható, sőt: egyes termelőknél már most 20-25%-os visszaesés tapasztalható. Föl kell tehát arra is készülni, hogy újabb visszaesések lesznek az élelmiszeriparban, de a vegyiparban is. Ez utóbbi is igen jelentős hányadot képvisel Veszprém megyében. És mert egyik ágazat húzza a másikat, a harmadikat stb., mindenképp fel kell készülni a válság kiterjeszkedésére.
Magyarország igazi kérdése az, hogy milyen széles körű is a bennünket elért reálgazdasági válság, s az milyen ágazatokra vonatkozik, és milyen a mélysége azoknak – ismételte az elnök. Tudni kell azt is, hány százalékot veszíthetnek el az egyes ágazatok. Nem lehetetlen, hogy ez a már elviselhetetlen 70%-ot is elérheti adott esetben egy-egy ágazatnál.
Magától adódik a kérdés: meddig kell számítanunk még a válságra. A nagyon optimisták 6-8 hónapról beszélnek, de ez ma már egészen bizonyosan idealista gondolkodás. Sokkal inkább valószínű – magyarázta Markovszky György – a másfél, de akár a 3-5 (!) éves időtartam is. Magyarország ugyanis „követő” ország, vagyis más országokhoz vagyunk kötve pénzügyi és gazdasági tekintetben. Éppen ezért lehetetlen a külföld hullámzását nem követni, megváltoztatni pedig egyenesen abszurdum.
nagyobb a baj, mint gondolnánk
Föl kell tehát készíteni a társadalmat arra – hangsúlyozta az elnök –, hogy rádöbbenjen: nagyobb a baj, mint gondolnánk. Éppen ezért mind a családi életben, mind a munkahelyeken fel kell készülni az átmenetre. Be kell rendelkezni a túlélésre, nem pedig a növekedésre. Ebben pedig mind a kamarának, mind a sajtónak óriási a felelőssége és a feladata – mondta –, ugyanis meg kell változnia a magyar közgondolkodásnak, ami bizonyosan nem megy egyik napról a másikra, pedig az idő sürget. Rá kell döbbennünk, hogy senki sem fog bennünket eltartani, s a megnyíló pénzforrásokat nem a jólétre vagy az életszínvonal fenntartására fogják fordítani.
Mik ebben a cseppet sem virágos helyzetben a kitűzhető célok – kérdezte az elnök. Elsősorban az életszínvonal lehetséges megőrzése, avagy minél kisebb veszteséggel történő átélése. Példaként hozta fel a 13. havi nyugdíjakat. Fennáll a lehetősége annak, ha kifizetik, akkor a jövőben már csak a havi nyugdíj 80%-ára számíthatnak az emberek. A lehetséges rosszak közül most a legkisebb rosszat kell választani. Mindemellett meg kell őrizni a foglalkoztatottságot, hiszen nem szabad elfelejteni, hogy azok, akik dolgoznak, munkájukból tartják el azokat, akik nem dolgoznak, illetve nem dolgozhatnak. Éppen ezért nem lehet olyan lépéseket tenni, amelyek veszélyeztetik a munkahelyeket. Ez a pillanat tehát nem alkalmas az adók emelésére. Ez vonatkozik az önkormányzatokra (több helyütt épp most készülnek helyi adókat emelni) és az államra egyaránt.
hátha nem mi vagyunk az érintettek?
A kérdés jogos, ám el kell vetni, mert igenis azok vagyunk. Mi, itt Veszprém megyében az ipar struktúrája miatt mindenképp kényszerhelyzetben vagyunk – magyarázta Markovszky György –, a betelepült multinacionális cégek felszívták a munkaerőt. Tudomásul kell venni, hogy ez sok jót is hozott: megélhetési lehetőséget biztosított tízezreknek. Akkor (betelepülésük idején) pedig nem lehetett még számítani a válságra. Most, hogy a járműipar a szenvedők sorába került, a Veszprém megyeiek sorsa is nehezebbé vált. Szerencse – folytatta az elnök –, hogy egy kicsit más a helyzet, mint például a Suzuki vagy a Nokia esetében. Nálunk ugyanis a multi cégek vezetői érdekeltek a fennmaradásban.
Markovszky György beszélt a legnagyobb vállalatok vezetőivel, akik elmondták, érdekük megőrizni a helyzetet. Lehetőségeik a túlélésre az első hat hónapban megvan, de a túlélés visszafogottságot igényel.
Befejezésül a kamara elnöke elmondta: sajtótájékoztatója egy kiáltás: adóemelés helyett adócsökkentés a cél, s a túléléshez békére, munkára van szükség. Ez pedig a vezetők felelőssége minden szinten. Ebben a helyzetben is versenyképesnek kell maradni, s ez nemcsak a gazdaság érdeke, de az állami irányításnak is. Ma, amikor Európában Magyarországon a legnagyobb az államadósság, nem lehet újabb terhet rakni senkire. Tudomásul kell venni, hogy jóléti alapot nem képeznek a külföldi hitelek, s az adósságokat le kell építeni, mert az már a következő generációkat is terheli.
Hozzátette: fenntartható gazdaságot kell teremteni a gazdasági szerkezet és a gondolkodás átalakításával. Nagy szükségünk lenne az eurós gazdálkodásra, ám egyelőre ez távolinak tűnik.
A megoldási lehetőségek sorában említette Markovszky György az uniós (és egyéb) források átcsoportosítását. Ezekre a lehetőség megvan, illetve valószínűleg rövidesen meg is lesz.
Újságírói kérdésre (miképp fogja ezt tolerálni a nép) azt felelte a kamara elnöke: „a magyar nép sokkal érettebb, mint amilyennek a politika nézi”.
