Az öszödi beszédet követően az eddiginél is jobban kiéleződtek a politikai ellentétek jobb és baloldal között. A tandíj, a kórházi napidíj, valamint a vizitdíj bevezetését hosszas harcok után népszavazás követte, melynek eredményét követően eltörölte azokat a kormányzat. Részben az egészségügyi reformok, részben az adóreform kapcsán kialakult nézet különbséget követően szakadt a koalíció. Az MSZP kitart a mellett, működik a kisebbségi kormányzás. Gyurcsány Ferenc egy Megegyezés elnevezésű programmal állt elő, mely nem nyert öt párti, széleskörű támogatottságot. Az elmúlt hónap során az SZDSZ először világossá tette, a miniszterelnök távozását óhajtják, majd finomítottak az elképzelésen. Túl vagyunk a nemzeti csúcson ahol a parlamenti pártok vezetői, gazdasági szakemberekkel, a pénzügyi szféra vezetőivel közösen egyeztettek az ország jövőjét illető alapvető kérdésekről.
- Gazdasági és morális eredmények tekintetében, milyennek látja az országos politika alakulását, a kormány munkáját?
- Alapvetően bizakodó vagyok. Ha akár csak egy hónappal ezelőtt kellett volna válaszolnom erre a kérdésre, sem igazán mondtam volna mást, mint amit most fogok. Bár kétségtelen, hogy akkor még csak gyülekeztek a viharfelhők, s még most sem mondhatjuk azt, hogy elcsitult a vihar.
Napjainkban történelmi pillanatokat élünk át, csak nem mindannyian vagyunk képesek azt átlátni, hogy ezek a napok rendkívüliek és történelmiek. A pénzpiac, s a kapitalizmus válsága sohasem volt ilyen nagy mértékű. Az 1929-1933-as gazdasági válság diktatúrák kiépüléséhez és világháborúhoz vezetett. (Most, hogy a válság jelei megmutatkoznak is azonnal felbukkannak azok a szirénhangok, amikből az hallható ki, elég a demokráciából, szükség van erős kezű vezetőkre, akik majd helyettünk mondják meg, hogyan helyes szervezni életünket.)
A még mindig viszonylag törékeny demokráciánkban az 1994-es választásokon azért szerepelhettek igazán eredményesen a szocialisták, mert az addig kormányzó konzervatívok nem tudták megerősíteni a gazdaságot. Magas volt az infláció, bizonytalan volt a pénzügyi helyzetünk. A Bokros csomag ma már szinte mindenki által szükségszerűnek ítélt reformintézkedései növekedő pályára állították a gazdaságot, s ezt az Orbán - Torgyán - (Csurka) kormány, az első két évében még úgy, ahogyan erősíteni is tudta, ezt követően viszont számos olyan intézkedést hozott, amelyek a gazdaság teljesítőképességével már nem számoltak. A sok pozitív intézkedésük mellett számos, pl. pont a demokratikus működési formák szükségességét megkérdőjelező döntésük vezetett szerintem a leginkább el oda, hogy 2002-ben nem tudták győzelmüket megismételni. A Medgyessy Péter vezette kampány számos jóléti intézkedése vonzóbb volt a polgárok számára, mint a 2002-es választásokig kormányzó többség hangzatos ígéretei. Medgyessy Péter és kormánya a száz napos programmal számos szükségszerű intézkedést léptetett érvénybe, betartva a választóknak tett ígéreteit, de ezeket nem sikerült összhangba hozni a gazdaság teljesítőképességével. A koalíciós válságot követően Gyurcsány Ferenc miniszterelnök és kormánya a 2006-os választásokig hátralévő időben reformintézkedésekkel (ami tudjuk jól, hogy általában mindig megszorításokat és érdeksérelmeket is okoz) már nem állt elő. S bár minden politikai párt tisztában lehetett a tényleges gazdasági helyzettel, sőt szerintem a választók jó része is értette jól az alaphelyzetet, a választási küzdelemben mégis számos megvalósíthatatlan ígéret hangzott el a hatalom megszerzése érdekében. Ugyanakkor a nagy többség tisztában lehetett azzal is, hogy 2006 után komoly reformintézkedésekre van szükség, ha el akarjuk kerülni az előbb utóbb a túlköltekezésből szükségszerűen bekövetkező pénzügyi csődöt.
Meggyőződésem, hogy a választók meghatározó részét döntéseik meghozatalakor mindig a politikai szimpátia motiválja elsősorban, s nem a hangzatos ígéretek. Országgyűlési képviselőket is a nevük mellé illesztett politikai logók alapján választanak, s nem a jelöltek rátermettsége a döntő az esetek jelentős mértékében.
Nyilván az, hogy általánosan rossz morális helyzetben van az ország, mindezeknek a folyamatoknak az egyenes következménye. Véleményem szerint a gondolkodó többség igenis tisztában volt és van azzal, hogy a politikai pártoknak közös a felelősségünk abban, hogy eddig jutottunk, s itt már régóta nincsenek csak jók és csak rosszak. Ugyanakkor a gondolkodó többség (most a választókra gondolok) pártfüggetlenül még most is csak hallgat, mert változatlanul félti az egyéni érdekeit, és még mindig nem érti meg, az elmúlt két év nagy politikai játszmái, a népszavazás intézményének, a demokratikus intézményrendszer működésének fellazítása, a reformok folyamatos megakasztása anarchiához, majd diktatúrához vezethet és mindannyiunknak okozhat komoly, évtizedekig ki nem heverhető veszteségeket. Most nem bűnbakok keresgélésére és egymásra mutogatásra, hanem összefogásra van szükséges ahhoz, hogy elhárítsuk a veszélyt. S ha rendeződtek dolgaink, majd levonhatjuk a tanulságokat is. A kormány az elmúlt két évben szerintem tette, ami a dolga. Az ellenzék minden eddiginél teátrálisabb módszerekkel mutatott rá a hibákra is, de sajnos ezen túlmenően számos ésszerű dolgot is megakadályozott. Olyan lépéseket is, amit kormányzó pártként kétségtelen, hogy ők is megtettek volna. Meggyőződésem, hogy az önkormányzatok működését, az egészségügyet, az oktatást megreformáló intézkedések az ellenzék felelőtlen magatartása miatt futottak zátonyra. Ugyanakkor még most sincs későn a megegyezéshez.
- A kormányválságnak is nevezett elmúlt másfél hónap mennyiben változtatta meg hozzáállását vagy akár a reményeit a jövőre nézve?
- Szerintem, ha fenn is állt ideig, óráig a kormányválság veszélye, ma nincs kormányválság. A közvélemény-kutatási adatok is azt jelzik, a többség most stabilitást, együttműködést akar és nem előrehozott választásokat.
A munkához való viszonyom egy cseppet sem változott. Teszem, ami a dolgom. Igyekszem minél hasznosabban végezni a feladataimat. A reményeim a jövőre nézve nem változtak. Tanárember vagyok, aki arra készül, hogy tanárként is fog még dolgozni a jövőben. Amíg átmenetileg más és a közösségek érdekében fontos feladatokkal is megbíznak, addig teljes szívvel, legjobb tudásommal végzem azt.
- Képviselőinknek mennyire kell belefolyniuk véleménye szerint ezen országos ügyekbe, s mindezek mellett mennyi idő, energia marad a térségünk fejlődését elősegítő munkára?
- Az országgyűlési képviselőnek érteni és közvetíteni is kell tudni, hogy mi zajlik a nagypolitikában. Egy egyéni képviselőnek elsősorban a térsége problémáinak minél jobb képviselete a feladata, de nem mentesítheti magát a frakcióban adódó feladatok alól sem. A listás képviselő, főleg ha kormánypárti, igyekszik minél jobban a segítségére lenni körzetének és keresni az együttműködést az ellenzéki egyéni képviselőtárásával. Sajnos akkor igen nagy a baj, ha ezt az ellenzéki képviselőtársa nem igényli.
- Megviselték az elmúlt hónapok viharai?
- Természetesen igen. Mennyivel jobb lenne csupa népszerű dolgot tenni, de most nem annak van itt az ideje. Most stabilizálni kell a helyzetet. Azt a helyzetet, ami nem az elmúlt két évben vált ennyire nehézzé, hanem ami az elmúlt 8 év sok apró, és sokszor hibás lépésének is a következménye. Ebbe beleértem a türelmetlenségünkből fakadó, lehetőségeinknél nagyobb mértékű költekezést, a pénzköltési szokásaink drasztikus mértékű átalakulását. 8 éve még kevesebben voltak azok, akik háztartásaikban többet költöttek annál, mint amit a jövedelmük lehetővé tett. Ma nagyon gyakori, hogy nem csak azt veszik meg az emberek, amire már ott van a sublótban, vagy a bankban a megtakarított pénzük, hanem azt is, aminek a megvételéhez bizonytalan mértékű hitelt felvételére van szükség.
- Látja-e értelmét a nemzeti csúcsnak?
- Igen, láttam. Egy fontos lélektani pillanat volt ez a nemzet összefogásának megteremtéséhez. Sajnos a köztársasági elnök, szerintem hiúsági kérdést csinált ebből az ügyből, s rosszul adta meg az alaphangot. Figyelmesen végignézve és meghallgatva az ott történteket, azt látom, volt haszna. A legtöbben segítettek az új irányok kijelölésében és világossá tették, milyen lépésekre van szükség a stabilizáció megteremtése érdekében.
- Összesítve a választások óta eltelt több mint két évet: Mennyire tudunk élni az unió adta lehetőségekkel?
- Amennyire én ezt képes vagyok megítélni, úgy látom, országos szinten jól élünk a lehetőségeinkkel. Ha csak Veszprémre gondolok, látom már ennek számos eredményét, és még többet láthatunk a következő két évben ebből, bár Veszprémben lehetne eredményesebb is szerintem ez a munka.
Ugyan még 3 évvel ezelőtt sikerült megnyernünk azt a pályázatot, aminek köszönhetően hamarosan 100%-ossá válik Veszprém csatornázottsága, de most látjuk csak igazán az eredményeit. Hiszen ennek következménye, hogy a Dózsavárosban számos út és járda is felújításra került. A Mártírok útja megszépülése is örömteli és számos más városrészben is újultak meg utak. Hamarosan kerékpárúr épül a városközpontban is, s a Kolostorok és kertek a Veszprémi Vár tövében nevet viselő projekt keretében bámulatos változásoknak lehetünk hamarosan szemtanúi. Sajnos itt is megmutatkozik ugyanakkor a nagyfokú türelmetlenségünk.
- Veszprém és környékének, képviselőinknek a célkitűzései, az Ön személyes lobbija a választókerületért milyen mértékben lett eredményes?
- Aki nyitott szemmel jár, láthatja, rengeteg helyen folynak építkezések, beruházások. Középületek újulnak meg, utakat korszerűsítenek. Számos dologban keresnek meg a térség polgármesterei, civil szervezetei, s úgy érzem közreműködésemnek köszönhetően is mondhatják el, hogy egy-egy törekvésük sikeresen zárul.
Csak a folyamatban lévő és a legkiemelkedőbb ügyeket említem most meg és mindezt a teljesség igénye nélkül.
Örömömre a választókerületemben 3 közoktatási intézmény is jelentősen megújulhat a közeljövőben EU-s- forrásokból. Veszprémben a Kozmutza Flóra Általános Iskola, illetve a herendi iskola és a Hidegkút- Tótvázsony közös fenntartású óvoda szépülhet meg és korszerűsödhet a közeljövőben jelentős összegekből és az óvoda bölcsődei ellátással is bővülhet.
Remélem, hogy hamarosan kedvező döntés születik a Dózsa György Általános Iskola esetében is.
A veszprémi TISZK (szakképző intézményeink együttese) TIOP és TÁMOP pályázatokon közel egymilliárd forintot nyert fejlesztésre és a Pannon Egyetem is óriási mértékű forrásokból szépülhet és bővülhet sikeres pályázatainak következtében.
Már dolgoznak a földmérők a 8-as út mentén, és hamarosan átadásra kerül a márkói elkerülő szakasz.
