2008 szeptember 15-én, amikor az Amerikai Egyesült Államok elengedte a bank kezét, megállt a világ, majd elindult a lavina. Október 9-én pedig Magyarországot olyan támadás érte, melyből egyelőre nem látjuk pontosan, mikor állunk talpra. És, hogy mi vezetett idáig? A mohóság, a Kánaánnak hitt állapot, amikor a világ már ott tartott, hogy mindenből gazdasági előnyt akart kovácsolni. Bármi áron – jelentette ki Király Júlia, aki hazánk talán az öt legjobb pénzügyi szakemberének egyikének mondható.
Tornádó, hurrikán, lavina – ezen szavakkal címkézte az MNB alelnöke a 2007 júliusában kezdődött válságot, és az úgynevezett Lechman utáni időszakot. De honnan is indultunk és mi vezetett idáig? Tavaly nyáron még a megnyugvás időszakát éltük. Stabilan alacsonyan tartott infláció és stabil gazdasági növekedés volt a jellemző. Azt hittük, megtaláltuk a bölcsek kövét. Majd Kína és India hihetetlen gyors fejlődésnek indult, húzta maga után más országok exportját. Egyesek túlfogyasztottak, mások pedig jelentős tartalékokat halmoztak fel és ezzel felborult az egyensúly – emlékezett a kezdetekre a professzor. Ezzel egy időben megkezdődött a pénzügyi globalizáció, mi pedig feloldottuk a devizakorlátok utolsó gátjait is. A nullára csökkent a kockázati érzékenység a világban, amiből Magyarország is sokat profitált. Pártállástól függetlenül eladósították a kormányok az országot. Elindult a hozamvadászat és a kockázati verseny. Mindenki nyereséget akart produkálni. A finanszírozó cégek tőkekiáramlása pedig az egekbe szökött, és ekkor jelent meg az USA-ban a másodrendű jelzáloghitel – mondta az NMB alelnöke. Mi is az a másodrendű hitel? Azok az adósok jutottak ebben a körben kölcsönhöz, akik ezt a pénzt soha nem fogják visszafizetni. Király Júlia úgy fogalmazott, ha akkor felismertük volna a bulgakovi büdös hal esetét, mindez nem történik meg. Mihail Bulgakov, Mester és Margarita című regényében hangzik el egy kis büfében a kérdés: milyen itt a sült hal, friss? Mire a válasz: másodrendű frissességű, hiszen ez egy kicsi büfé. Az orosz író itt fogalmazza meg az örök érvényű igazságot, miszerint nincs másodfrisseségű hal. Van friss hal és büdös hal. Ugyan ilyenek az adósok. Egy adós vagy jó adós, vagy büdös.
Ezeket a fertőző hiteleket aztán értékpapírosították és piacra dobták, így megvették a hosszú távú befektetők. A kamatok 1 százalékra estek vissza, miközben az ingatlanárak a háromszorosára nőttek. Összekeveredtek a jó és a rossz adósok és ezzel beszennyeződött a piac. Ez az elszennyezett amerikai piac – mert ott volt a gócpont – a pénzügyi innováció és a globalizáció elterjesztette a világban, mint egy vírust. A CDO gyárak által kibocsátott értékpapírokról a felvásárlók már nem láthatták, hogy azok nem tiszták, hanem toxikusak. A felvásárlók pedig ették a papírokat, mert mindenki marginális jutalékért hajtott – fogalmazott Király Júlia. Az alelnök úgy látja, 2007-ben vette át a mohóság helyét a félelem. Kipukkadt a hólyag, esni kezdtek az ingatlanárak, majd 2007 június 15-én leértékelték az első ilyen fertőzött értékpapírt. Ezek a toxikus papírok többé nem voltak eladhatóak és véget ért a Kánaán. Ha a piacon az árak bizonytalanná válnak, a piaci likviditás is kezd bizonytalanná válni, melyből finanszírozási probléma ered. A bankok visszahúzzák a hiteleiket és kész a hitelválság – tárta fel a gazdasági válság következő fázisát az NMB alelnöke. Azt mondja, még szerencsénk, hogy csak a periférián voltunk, nem az epicentrumban, így csak az oldalszele ért el bennünket a válságnak. A mi piacunkat ezért a 2007-es pénzügyi válság nem érte el, de a likviditás visszaesése már igen. Maga a válság idén márciusban ért el hozzánk és nagyon érzékeny, sérülékeny időszakunkban talált, egy rendkívül magas államadóssággal. Drágább lett az ország finanszírozása, drágábbak lettek a hitelek is. S ami véleménye szerint a legnagyobb hiba volt – hogy ebben az időszakban még a jen alapú hiteleket is beengedtük a piacra.
A világ összvesztesége ekkor 500 milliárd dollárnyi összeget tett ki, mely csak 300 milliárd dollár tőkebevonással párosult. Megnőttek a kockázati felárak, és ingékonyabbá vált az árfolyam. Amikor az amerikai pénzügyminiszter belátta felelősségüket, és megrettent a kialakult helyzettől, elengedte a bank kezét és megállt a világ. Októberben megrogyott a rövid kamatláb és megállt a pénzügyi közvetítés. Egyik pillanatról a másikra dőltek be a tőzsdék, a befektetők kifektetőkké váltak, vagyis az új szemlélet: eladni, eladni, eladni…
2008 szeptember 15-én engedték csődbe menni a Lechman Brotherst, és megszűnt a banki klub, ahol a bankok még fedezet nélkül nyújtották egymásnak a hiteleket. Király Júlia szerint az sem jó megoldás, hogy a fejlett országok kormányfői azon kezdték törni a fejüket, hogyan mentsék meg a bankjaikat, a helyett, hogy azon morfondíroztak volna, hogyan mentsék meg a gazdaságot.
Hazánk gyásznapja 2008 október kilencedike. Ekkor leállt az állampapír piac, és külső támadás érte Magyarországot, fogalmazott a közgazdász. Elszáguldott a forint árfolyama, holott nem sokkal ezelőtt még a bivaly erős forint ügyében terveztünk konferenciát. Persze nem tartották meg…
Sok választásunk nem volt – mondta az alelnök – jött a mentőöv: visszafogtuk a túlköltekezést, tárgyalásokba kezdtünk az Európai Unióval és az IMF-fel. Október 27-én aláírtuk a szerződést, mellyel ma egy 25 milliárd dolláros erő van Magyarország mögött. Nagy a baj, de mégsem akkora – fogalmazott Király Júlia – hiszen van működő forint piacunk, életben tartottuk a deviza piacot és az állampapír piacot is. Most az IMF hitelből oda lehet állni a bankszektor mögé, garanciát vállalhat az állam, csak épp azt nem tudjuk, mi lesz holnap. Azért bennünket ért ez a támadás, mert világgazdaságba importált nyitott ország vagyunk. Bár 2006-ban erős konszolidációs pályára álltunk, ma, 2008-ban ez már senkit nem érdekel.
A Magyar Nemzeti Bank alelnöke szerint 1, vagy másfél éven belül nem várható hazánkban gazdasági növekedés, bármit is teszünk. Innovatív gazdaságpolitika jön, s hogy meddig tart a fogcsikorgatós időszak pontosan egyelőre nem látni. Az a lassú felemelkedés, gazdasági növekedés, amiben egy éve ilyenkor reménykedtünk, nincs többé. Két oldalról kaptuk a támadást: jobbról jött a tornádó, ami a mi kis reálgazdasági válságunk, balról pedig a hurrikán, vagyis a gazdasági világválság. A kettő között sínylődünk – zárta előadását Király Júlia.
