- Az Európai Unióban szinte általános a vélemény, Magyarország egy probléma. A gazdaságpolitika idáig vezetett. Azóta, hogy beléptünk az EU-ba, Magyarország ellen túlzott deficit eljárás folyik. Vagyis a magyar valutaalap már a gyámság előtt is gyámság alatt volt, csak az unió által. Részben azért mert nem teljesítette azokat a feltételek, amelyek ahhoz szükségesek, hogy bevezessük az eurót. A helyzet nem hogy javult volna, hanem kifejezetten romlott. A történelemben először, Magyarországnak ahhoz a valutaalaphoz kellett fordulnia, amely csak harmadik világ beli országoknál szokásos, tagállamoknál nem. Épp az volt az uniós csatlakozásunk célja, hogy az ilyen gyámság alól kiszabaduljunk.
- Az Unió kimondottan
sérelmezte, hogy első körben nem hozzá, hanem az IMF-hez fordultunk segítségét.
Ez mennyire ingatta meg a Magyarországba vetett bizalmat?
- Mindenki látja, ez a segélycsomag veszélyezteti Magyarország szuverenitását, a döntéshozók megkötötték saját kezüket, hiszen lehet, hogy most jó darabig nem dönthetnek majd maguk arról, mi történjen Magyarország gazdaságában. A súlyos adósságból való kimeneküléshez olyan áldozatokat kell majd hozni, amelyben feladják saját cselekvési jogukat. Voltunk már tanúi hasonló esetnek, amikor kívülről próbálták irányítani a magyar gazdaság ügyeit, és nem vezetett eredményre. Ugyanígy a nemzetközi valutaalapnak a receptjei is nagyon gyakran felsültek már más országokban. Több nemzedék munkáját lehet most nagyon könnyen tönkretenni. Azért dolgoztunk hosszú éveken keresztül, hogy kiszabaduljunk a csapdahelyzetből, és nem hogy előre mentünk volna, hanem visszaestünk. Ennek nagyon beszédes példája az euró bevezetése.
- Innen Brüsszelből nézve, hogy állunk most ebben a kérdésben?
- 2002-ben az akkori tervek szerint, Szlovéniával együtt 2007-ben bevezethettük volna az eurót. Ez a közös valuta, tisztán látjuk, milyen stabilitást jelent egyes országoknak. Magyarországot azért sújtja ilyen mélyen a válság, mert még kitűzött időpont sincs az euróra. Amíg ez nem történik meg, marad a sérülékenység. Ha a kormány nem is, de az emberek bevezettek egy másik valutát, mégpedig a svájci frankot, azzal, hogy ezzel a valutával adósodtak el, határtalan mértékig. Mindez azt mutatja, hogy a magyar polgárok nem bíznak a magyar fizetőeszközben.
Egy gazdaságában gyenge lábakon álló országot könnyen elfúj a szél. Ezt látjuk most, és nagyon rossz a megítélésünk az Unióban. Románia például nagyon komoly áldozatokra kész, hogy elkerülje az újabb pénzügyi gyámságot. Magyarország egy percig nem gondolkozott. Én ezt hibás lépésnek tartom, már az utat is, ami idáig vezetett. S ezért egyedül a kormány hibáztatható. Maga az EU is visel felelőséget ebben a kérdésben. Az ellenőrzési kötelezettségeket határozottabban számon kellett volna kérni. Nem szabadott volna segíteni abban a magyar kormánynak, akár elvtársi telefonok útján, hogy ezt a valós gazdasági helyzetet akár a polgárok elől, akár az unió elől eltitkolják. Ha csak kis részben is, de az EU hibáztatja magát, vagy hibáztathatja magát abban, hogy az egyik tagországa ilyen helyzetbe került.
- Akkor, amikor pozícionáljuk Magyarország helyét az EU-ban és azt mondjuk, hogy a csatlakozott államok között éllovasból sereghajtóvá váltunk, sok mindent figyelembe kell venni, a GDP-t, a deficitet, a foglalkoztatottságot. Összesítve, hol állunk most pontosan a tagországok között?
- Ritkán lehet egy ilyen bonyolult kérdésre rövid választ adni, de az a helyzet, hogy sajnos minden mutató tekintetében utolsók vagyunk a 27 ország közül. Sorolhatnám az eladósodottság mértékét, felzárkóztunk az infláció tekintetében is, pedig sokáig jól álltunk. A gazdasági növekedés tekintetében a nagyon rossz helyzetű szomszédos államokhoz képest is jócskán alulmaradtunk. Már az uniós átlagot sem érjük el. A mostani gazdasági helyzet oda vezet, hogy a munkanélküliség is jelentősen meg fog ugrani. Ez egészen fenomenális teljesítmény, ha ironikusak vagyunk, hiszen történetesen ilyen rövid idő alatt egy ország gazdaságát még senki nem vágta tönkre.
- Mennyire éreztetik a magyar képviselőkkel, akár itt Brüsszelben, az Európai Parlamentben, hogy Magyarország "leszerepelt"? Lehorgasztott fejjel kell járniuk? Le vagyunk sajnálva?
- Eleve a mi bizalmunk is kisebb, amikor nincs mögöttünk egy olyan ország, mint mondjuk egy dinamikusan fejlődő Szlovákia. Azt látjuk, hogy más országok sikeresek, a miénk pedig ráklépésben visszafelé halad. Mindez természetesen befolyásolja a nemzeti érdekérvényesítés lehetőségét is. Nyilván Magyarországnak nagy a tekintélye Európában. Lehetnek rossz kormányok, elszúrhatnak nagy nemzeti vállalkozásokat, nagyszabású nemzeti ügyeket, azonban a tekintélyünk nem csak ebből táplálkozik. Azért a borsot folyamatosan odadörgölik az orrunk alá. Amikor például meg kell védenünk a határon túli magyarokat, akkor nem érezzük azt a háterőt, amit más országok a kisebbségeik tekintetében. Van egy kormányunk, ami teljességgel alkalmatlan a vezetésre, mindenki tudja róla, hogy nem mond igazat, elszúrta a gazdaságot; ezek után nemzetközi ügyekben sem tud határozottan fellépni, és nem is akar. Nekünk európai parlamenti képviselőknek sokkal nehezebb a munkánk úgy, hogy otthon egy olyan kormány van, amiről ilyen gyenge kép alakult ki Európában. Itt van például a szlovák kormány, nem élveznek túl nagy népszerűséget, sokan demagógnak tartják, szélsőjobboldali pártok irányítják, ugyanakkor mögöttük egy dinamikusan fejlődő ország áll. Ez levesz abból a negatív ítéletből, ami a kormányra esik.
- Ha már úgy is említettük a szlovákokat… Nagyon úgy tűnik, hogy önerőből mi magunk nem tudjuk rendezni a szlovák-magyar viszonyt. Van arra mód, hogy az unió közbe avatkozzon és pozitívan befolyásolja ezt a viszályt?
- Arról van szó, hogy van két ország, amelyik nem tud egymással dűlőre jutni, és harmadik félre mutogatnak, hogy majd valaki megoldja helyettük a problémákat. Az nagyon világos, hogy nem szabad összekeverni két dolgot, ezekben a konfliktusokban ugyanis nem egyenlő mértékben vagyunk hibásak. Mi itt mindent elkövetünk annak érdekében, hogy megértessük, a szélsőséges erők Szlovákiában, a kormányban benne vannak. Minisztériumok, például az oktatási tárca élén állnak, és olyan intézkedéseket hoznak, amelyekkel a kisebbségi polgárok jogait sértik. Ezzel szemben Magyarországon vannak olyan civil csoportok, amelyek felelőtlen magatartást tanúsítanak ebben az ügyben. Magyarországon szólásszabadság van, joguk van arra, hogy elmondják. De nagyon sokat ártanak nekünk, hiszen a szlovák kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy ezeket a civil csoportokat egy szintre hozza azzal, hogy Szlovákiában kormányszinten sérül az emberi jogoknak a tisztelete. Minden olyan civil akció, ami szítja a szlovák-magyar feszültséget, gyengíti az érveinket, és egyre kevésbé tudjuk a határon túli magyarokat megvédeni. A tiltakozás olyan formáit kell megtalálni, amelyek Európában védhetők. Az Unió ez ügyben nem fog lépni, belügynek tekinti.
- De ha szükségét látná, lennének eszközei a beavatkozásra?
- Nem, nincsenek erre vonatkozó jogosítványok. A kisebbségi jogokat minden tagállam esetében belügynek tekintik. Ez még a helsinki okmányhoz képest is egy komoly retardáció, hiányosság. Azon viszont semmi sem változtat, hogy az EU nem szeret és nem is fog igazságot tenni két tagállama között. A belügy, belügy. Amikor például a magyar rendőrök verték a magyar állampolgárokat, akkor is csak nagyon nehezen és többszöri unszolásra tudott megmozdulni az Európai Unió. Komoly probléma ez, de nem akarnak kétoldalú konfliktusokat vállalni, még azért sem, hogy a saját elveik mellett kiálljanak. Ha az EU-tól várjuk a probléma megoldását, arra hiába várunk. A kormányunknak lenne nagy a felelőssége e kérdésben is, de elmulasztja a kötelezettségét, ezért hárul még nagyobb felelősség és még nagyobb teher a brüsszeli képviselőkre. Az elmúlt hetekben mást sem tettünk, mint folyamatosan tájékoztattuk, akit tudtunk, képviselőtársainkat, az Európai Bizottságot, kérdéseket intéztünk a Tanácshoz. Felszólaltunk az Európai Bizottságban és a Parlamentben is, keressük a kapcsolatot a szlovák kollégákkal – de az ellen nem sokat tudunk tenni, hogy egy civil szervezet lezárja azt a határt, ami magyarokat választ el magyaroktól.
