A 2014-es Csend Napok keretében kedden 17 órakor rendeztek előadást a csendről etikai és bioetikai megközelítésben, melyet dr. Oberfrank Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet ügyvezetője tartott meg. Oberfrank egy sajátos szemszögből közelítette meg a csendet, hiszen bevallása szerint a biológia és a társadalom kapcsolata tekinthető az egyik szakterületének. Az előadás ezért az etika és erkölcs viszonyából indult ki, melynek megértése fontos kapcsolatban van az agy működésével.
Oberfrank szerint az agy megismerése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy emberséges és teremtőképes világban élhessünk, ugyanis az eddig létezett működőképes társadalmak azért tudtak fennmaradni, mert az agy szükségleteit és tulajdonságait - a technikai és tudományos fejlettségeikhez mérten - tiszteletben tartották és kielégítették. Azok a civilizációk, melyek ezekről megfeledkeztek, kudarcot vallottak.
Agy vagy szív?
A kutató többek között elmondta: különböző megfigyelések alapján már az ókori görögök is rájöttek arra, hogy az érzékelés és a gondolkodás központja az agy. Egy Francis Krick nevű, a múlt században élt neurobiológus szerint például összes tulajdonságunk néhány milliárdnyi neuronnak köszönhető. Ezzel kapcsolatosan természetesen viták is indultak: vannak, akik szerint a szív felel ezekért a tulajdonságokért, Arisztotelész volt az, aki többször elmélkedett erről.
Napjainkban az egyik legizgalmasabb fizikus kontra filozófus vita ez, miszerint vannak, akik az emberi jelenségeket az agy működésére redukálják, a lelket is az agy működésébe „tuszkolják”.
Elmondja?
Oberfrank Ferenc kitért arra is, hogy a biológiai felfedezések alkalmazásával az emberi szenvedést kell enyhíteni, hiszen korunk sajátossága a technológiai fejlődés. Ennek során összetalálkozik a biológia, az orvostudomány és az információtechnológia. Ez hasznos az emberi tudás felhalmozásának szempontjából, viszont az erkölcsi döntés közbe szólhat. Például kérdés az is, hogy egy egészséges ember kivizsgálása során, ha az orvos talál egészségügyi kockázatot, mikor maradjon csendben. Ha 30%, hogy kialakul egy gyógyíthatatlan betegség? Elmondja? Ne mondja? Árt az orvos a csenddel? Segít, ha csendben marad?
Ezek mind etikai és erkölcsi kérdések, amelyeket szerencsénkre európai normák szabályoznak.
A zaj az rossz
Az előadás során szó esett még bővebben a neurobiológiáról is, valamint a nemek közti hallásképességek különbségeiről is, ami során például kiderült, hogy az átlagos nők jobban hallanak, mint az átlag férfiak. Ennek következtében a nők agya jobban el is fárad a hallással kapcsolatos feladatok elvégzése során. A férfiak a látással állnak ugyan így: a stroboszkóp villogó fénye jobban fárasztja le agyukat, mint a nőkét.
Van olyan ember, aki zenehallgatásra esküszik tanulás közben, azonban a tapasztalatok és megfigyelések azt mutatják, hogy a külső zaj és zene az agyi tevékenységek és feladatelvégzések elvégzésére káros hatással vannak. Jobb, ha csendben készülünk egy esszére, vagy egy könyvelői feladatra, hiszen a külső zajok miatt nagyobb a hibázás lehetősége.
A túl nagy csend sem jó
Csend és az agy kapcsolatáról megtudtuk, ha agyunk nem jut a megszokott mennyiségű ingerhez, akkor elkezdi saját ingereit előállítani, képzelődni. A skizofrén hallucinációk is a témához tartoznak, valamint az is ide sorolható, ha halálunk után kívülről látjuk magunkat. Oberfrank szerint ez mind csak agy produktuma.
Érdekességként hangzott el többek között az is, hogy a rendszeresen meditáló buddhisták elsődleges hallókérge a meditáció alatt egyáltalán nem aktív, ami azt jelenti, hogy az agy képes a külső hangokat teljesen kizárni, ezáltal rendkívül sok izgalmas dolog történik az belül, melyekről a tudósok pontosan meg tudják mondani, hogy mivel van kapcsolatban az adott területen.
Oberfrank Ferenc zárásként elmondta, hogy rendkívül fontosnak tartja a hagyomány, a tudomány és a párbeszéd egységét, hiszen az ezek által felhalmozott tudás az, amit egy jobb élethez fel tudunk használni mind saját és környezetünk javára.
