A nemrég megnyílt veszprémi Óváros Art Galéria nagy vállalkozása Fehér László, világszerte ismert festőművész bemutatása a magas művészetre éhes közönségnek a megújult veszprémvölgyi Jezsuita-templom tiszta fehér terében. Fehár Lászlóval beszélgettünk életútjáról és a kiállításról.
Fehér László
– Hogyan indult el a művészeti pályán, kik hatottak Önre?
– A '60-as években találkoztam először a magyar művészet egyik nagy alakjának, Lakner Lászlónak munkáival. 16-17 éves voltam, óriási hatást gyakorolt rám, és rádöbbentem, hogy a művészet egészen másról szól, mint amit itthon gondolnak a festészetről. A Képzőművészeti Főiskolán először Szentiványi Lajos, majd Kokas Ignác növendéke voltam. Kokas mester jelszava az volt, hogy „Vállald önmagad, akár a börtön árán is!”. Igazából 1974-75-ben érett meg bennem az a folyamat, hogy megfogadva a mester ars poeticáját, elkezdtem a saját utamat járni. Ennek meg is lett a következménye. A főiskolán kértem hatodévet, de azt már nem kaptam meg, sőt azonnal elvittek túlkorosként másfél évre katonának, kivonva a magyar művészeti életből és a közéletből. Így indult a pályám.
Második nekifutásra aztán megkaptam a Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíjat, és folyamatosan kezdett kiteljesedni a pályám. Az igazi áttörés azonban akkor következett be, amikor megkaptuk a világútlevelet, hiszen előtte gyakorlatilag nem tudtunk utazni. 1988-ban meghívtak Grazba egy nagy, tizenegy termes önálló kiállításra, utána aztán New York, Los Angeles, Párizs és más városok nagy kiállítótermei következtek, képeimmel bejártam szinte az egész világot.
– Ön szerint minek köszönheti a nagy sikerét?
– Ha egy művész nem ad hozzá a dolgokhoz valami újat, nem tágítja a művészet fogalmát, és nem vet fel új szempontokat, akkor tulajdonképpen semmit sem ad, és misztikus gesztusa jelentéktelen a művészet szempontjából. Ez egyfajta ars poétikám: mindig is azt mondtam, hogy olyan egyéni, tiszta, koherens világot kell megmutatni, ami csak az enyém. Ha ezt az ember őszintén fel tudja mutatni, akkor erre rezonancia van Párizstól Tokióig, mert a halálfélelem vagy a szerelem mindenhol ugyanaz a világon.
– Mi a véleménye arról, hogy most Veszprémben nyílik kiállítása?
– Nagyon szeretem Veszprémet, ahányszor itt járok, mindig meglátogatom a Vass László Gyűjteményt. Szép város, valóságos kis ékszerdoboz. A kiállítás számomra is meglepetés volt. A csodálatosan felújított Jezsuita-templomban látható műveimet – melyeket korábban sosem állítottak ki – egy magángyűjteményből válogatták.
A tárlat július 27. és augusztus 13. között tekinthető meg.
