Varga Róbert, a színház sajtósa a házigazdája a Vastaps című beszélgetős estnek szerda 17 órakor. A műsor célja kötetlen beszélgetés és közönségtalálkozó keretében portrészerűen bemutatni azokat a legendás művészeket, színházi dolgozókat, akiknek neve kitörölhetetlenül összeforrt az 50 éves társulat történelmével. A Vastaps az ő pályafutásukon keresztül érzékelteti azt, mit is jelent és jelentett számukra a veszprémi színház.
– Mit kell tudni a Vastapsról?
– A sorozat az ötven éves jubileum alkalmával gesztus – a megbecsülés, a tisztelet jelzése azok felé, akik hosszú éveket, évtizedeket töltöttek el a színházban, akik valamilyen formában lerakták névjegyüket és beírták nevüket a 102 éves falak közé. Természetesen nem lehet mindenkit meghívni, most az évad végéig tíz ilyen est lesz a tervek szerint. Biztos lesz olyan, aki nem vállalja majd, esetleg egészségi állapota miatt már nem akar színpadra lépni, vagy valamilyen sérelme miatt nem szeretne szerepelni. Nekem van egy műsortervem, bízom abban, hogy meg tudom valósítani.
– Joós László lesz az első vendéged. Kinek ajánlanád?
– Azt nem tudom, kinek miért lesz érdekes Joós Laci. Remélem, mindenkinek másért. Én elkövetek majd mindent, hogy érdekes, tanulságos legyen az ő vallomása az utókor számára, mert ezeket a beszélgetéseket több kamerával rögzítjük, és ha minden jól megy, készítek belőlük egy szerkesztett dvd-t. Joós Laci a színház örökös tagja, hosszú évtizedek óta Veszprémben élő igazi karakterszínész, akit szeretnek a veszprémiek. Úgy hozzátartozik a városhoz már, mint a völgyhíd, a tűztorony, ő a kutyasétáltató színész a Kossuth utcán, a „Joós Laci”, és ő az, akinek mindig jár az eddigi munkásságáért a vastaps, a süvegelés, amely a megbecsülés, az elismerés, tisztelet jele. Ezt próbálom közvetíteni.
– Későbbiekben kiket láthatunk a Vastapsban?
– November végén Perlaki Róbert és Szilágyi Tibor lesz egy műsorban, még Tibortól várok egy visszajelzést ezzel kapcsolatban. Decemberben pedig Takács Kati, Hűvösvölgyi Ildikó és Egri Kati műsort tervezek, ők együtt kezdték itt a pályafutásukat. Az egyeztetések miatt azonban elég nehéz hónapokkal előre készülni, mindig csak egy hónapra előre tudok műsort tervezni, amikor már látható a vendégek elfoglaltsága.
– Két „segítőd” is lesz az esteken.
– Az esteken mindig itt lesz Farkas István várpalotai művész-tanár, aki portrékat rajzol a szereplőkről, és ezeket a portrékat a közönség is megtekintheti egy kiállításon a színházban. Minden esten fontos szerep jut a zenének, amely hangulatában improvizatív módon követi a beszélgetés vonalát. Most Dávid Roland gitáros-énekes segít ebben nekem. S ami miatt Joós Lacit érdemes megnézni, meghallgatni talán az, hogy nagy idők nagy tanújaként mit jelent neki a Petőfi Színház, mit jelent a lelkének az, hogy ő lehet a veszprémiek „Joós Lacija”, s mi tartotta mindig itt ebben a városban… és azt hiszem, még sok minden más miatt is érdemes megnézni, meghallgatni őt. S aztán megtapsolni.